Erdei Zsolt európai ajánlatokat is kapott
Erdei Zsolt (31 győzelem – 0 vereség) továbbra is tartja magát ahhoz, hogy kizárólag félnehézsúlyban folytatja a pályafutását.
Miért vállalta el az "Arc az egészségért" program arcának szerepét?
Erdei Zsolt: Igazából Buncsek Zoltán pécsi ökölvívó edző ötlete volt, hogy az "Arc az egészségért" alapítvány egy átfogó program legyen. Az, hogy én a sport mellett maradjak és sportot oktassak, illetve hogy a sport szeretetét próbáljam meg átadni, természetesen az én ötletem volt. Szeretném a gyerekeket a sport által boldoggá tenni. Szerintem ez a legfontosabb feladatunk.
– A médián keresztül szeretnék népszerűsíteni a programot, vagy személyesen?
– Főként személyesen. Én nem szeretem a sokat beszélő embereket, tettleges fajta vagyok. Nem szeretek beszélgetni a dolgokról, tenni szeretek értük. Személyesen szeretnék részt venni a programban, tovább adni a tapasztalataimat másoknak.
– Mennyire él egészséges életmódot a hétköznapokban?
– Szerintem a teljes mértéktartás sem teljesen egészséges. A lényeg az, hogy ha az ember sportol, automatikusan jobban fogja érezni magát. De természetesen kólát nem iszom. Többnyire vizet, narancslevet fogyasztok, de persze előfordul, hogy benyomok egy energiaitalt, amikor kilenc óra átállással küszködök. De azért próbálok az egészségemre figyelni. Arra, hogy amit megeszem, megiszom, a legmegfelelőbben legyen felhasználva. Ezzel már néhány éve foglalkozom. Illetve nem is én, hanem a táplálkozási tanácsadóm, hiszen amikor egy-egy mérkőzésre készülök, egy bizonyos étrend szerint készülök fel. Amikor nincs, akkor egy kicsit elengedem magam, de azért nem viszem túlzásba.
– Hol nyaraltak az idén?
– Olaszországban voltunk, Gradoban, amely az Adria északi partjának egyik nagyon szép kis városkája.
– Van még példaképe?
– Nekem mindig Papp Laci volt a példaképem. Az ő embersége. Nemcsak az, hogy ő eredményes sportoló és háromszoros olimpiai bajnok volt. Nyilván ez előtt az ember kalapot emel, de ő egy olyan ember volt, aki a sportban óriásit teljesített, és nem szállt el tőle. Éppen ezért lehet fantasztikus példakép bárki számára.
– Megválasztották a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnökségi tagjának. Mivel jár ez a feladat?
– Havi rendszerességgel van elnökségi ülésünk, ahol megbeszéljük az amatőr ökölvívás helyzetét és a tennivalókat. Átbeszélünk mindent, ami az amatőr ökölvívással kapcsolatos. Versenyeket, hogy kik vesznek részt rajta, ilyesmi.
– November óta nem volt mérkőzése, jól tudom?
– Ja, voll.
– Június utolsó napján pedig lejárt a szerződése az Universummal…
– Le, hála a jó Istennek. Jelenleg szabad a vásár, és az utóbbi hónapokban én is rájöttem arra, hogy előző gondolatommal ellentétben mégiscsak folytatnám tovább. De természetesen csak akkor, ha kapok olyan ajánlatot, amit elfogadhatónak tarok. Különben elképzelhető az is, hogy nem fogok többet bokszolni. De most vannak megkeresések szép számmal, és én sem vagyok tétlen. Most már nem egyedül, kis bokszolóként mászkálok a nagyvilágban, hanem mint aki már letett valamit az asztalra.
– Merrefelé tekintget a világban?
– Erőteljesen Amerikában gondolkodom, ezért is voltam kint most az Egyesült Államokban. De érdekes módon európai cégektől is kapok telefonokat.
– És úgy tűnik, sikerül dűlőre jutni valakivel?
– Ezt még egyelőre nem tudom megmondani. Az eddigi összes tárgyalásom pozitív volt, de vannak még befolyásoló tényezők bőven.
– Mindenképpen marad a félnehézsúly?
– Marad, ez már biztos.
– Ki az az ellenfél, aki ellen mindenképpen szeretne ringbe szállni?
– Bernard Hopkins. Ő a legnagyobb név a szakmában és a súlycsoportban. Ő a független ranglistát vezető világbajnok, ő lenne a legnagyobb skalp, hogyha meg tudnám szerezni. És ha kapok erre egy lehetőséget, meg is próbálom.
