ÉLŐ: Horvátország-Magyarország 30-21, férfi kézilabda-világbajnokság, vége

Magyar-horvát összecsapásra legutóbb, nem is olyan régen, az olimpián került sor. A két csapat szintén egy csoportban szerepelt az ötkarikás játékokon, ahol 26-19-re nyert Goluza csapata. Londonban az első két forduló után több szakember egyértelműen kijelentette, hogy a bombaerős kerettel rendelkező, magabiztos horvátoknak a négyben, sőt a döntőben a helye. Ez utóbbi nem sikerült, a franciák 25-22-re legyőzték őket az elődöntőben, így a bronzcsatában vigasztalódhattak, és ezt meg is tették, éppen Magyarország ellen. A harmadik helyért vívott meccset 33-26-ra megnyerték.

Az olimpiai bronzcsapatból többen nincsenek ott Spanyolországban. Nincs a keretben az 1996-os olimpián is, és Londonban is védő Venio Losert, és hosszú idő után először nem tagja a keretnek Ivano Balic sem, helyüket – a magyar csapathoz hasonlóan – a fiatalítás jegyében „tapasztalatlanabb” játékosok vették át. Losert helyére egy 1992-es születésű kapus, Filip Ivic érkezett, de a szintén 92-es Mandalinic, és a 90-es születésű Sprem, illetve Stepancic is a jövő játékosa. Általánosságban pedig látható az a törekvés, miszerint egy-egy idősebb játékos mögött már ott van az a fiatal, aki átveheti majd a szerepét.

Az első két meccsén 67 gólt szerző (a magyarok 75-nél járnak) együttesben Cupic jár az élen gólszerzésben, eddig 15-ször volt eredményes, mögötte Horvát 9, Kopljar és Vukovic 8-8 találattal áll. A csapat a legtöbb gólját ezen a két meccsen természetesen indításból lőtte, összesen 27-et. A ziccer helyzeteket 78%-kal értékesítette, míg a legkevesebb gólt, 10-et a „vonalról” szerezte.

Ezek a statisztikák azonban kevésbé vagy egyáltalán nem mérvadóak, hiszen az ellenfelek nem állították nagy feladat elé Cupicékat, mint ahogy a magyaroknak sem volt eddig igazán komoly mérkőzése. Ezt kihasználva mindkét együttes a kulcsjátékosok kisebb terhelését, pihentetését választotta. Ez jól látszik a pályán töltött idők mennyiségéből is. A legtöbb időt az MKB Veszprém kapusa, Mirko Alilovic játszotta, majdnem másfél órát. Ez talán érthető, mivel váltótársa még csak 20 éves. A legkevesebb időt a 33 éves Vori és Lackovic tötötte a pályán, utóbbit, a csapat egyik meghatározó tagját, kézsérülés hátráltatja. Az algériaiak elleni találkozón egy ütközéskor sérült meg, és kezét egész meccsen jegelni kellett, így még kérdéses a magyarok elleni játéka.

A magyar játékosok szerencsére csak kisebb sérüléseket szenvedtek az első két mérkőzésen. Lékai Máté orrát, Szöllősi Szabolcs combját kellet ápolni, de egyikük problémája sem komoly. Császár Gábor kisebb megfázással bajlódik, de így is 8 gólos gólátlagot tudhat magáénak.
Az első két meccsen minden magyar pályára lépett. Szöllősi meglőtte pályafutása első vb-góljait, Krivokapics ízelítőt adott szélsőjátékából, Lékaitól szép megoldásokat láthattunk. Vadkerti ismét megmutatta, hogy mennyire lát a pályán, Tatai és Mikler pedig kiváló teljesítményt nyújtott a kapuban.
A kezdősor tehát pihent, Nagy László az ausztrálok ellen nem is lépett pályára.
Most következhet az első komoly megmérettetés, ahol a jobbátlövő góljaira és az egész csapat egységes jó teljesítményére szükség lesz az esélyesebbnek tartott Horvátország ellen.