Elképzelhető, hogy koholt vádak alapján kitelepítették a Fradi kapusának nagyapját
Társoldalunk a Felvideksport.hu cikkét változtatás nélkül tesszük közzé.
A Komáromi járásban található város, Naszvad (2020.1.1-től kapta meg a városi rangot) gazdag történelemre tekinthet vissza. A legszomorúbb időszak kétségkívül a II. világháború után köszöntött be a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon elterülő településre. Az 1947-es és 1948-as esztendőkben a lakosság körülbelül 80 százalékának kellett elhagynia otthonát és Csehországban valamint Magyarországon folytatni életét.
A cseh területekre deportáltak hosszabb-rövidebb idő után visszatérhettek szülőföldjükre. Sokan hazaszöktek, sokan pedig a hivatalos rendelkezések meghozatala után lettek újra naszvadiak. Azoknak viszont, akiknek Magyarország volt a célállomás, a visszatérés lehetősége csak reménysugár maradt. Németh Gyula Naszvadiak exodusa című könyve részletesen taglalja a település történelmét, kiemelt figyelmet szentelve a második világégést követő időszaknak.
Az akkori kitelepítések bizonyos források szerint egyetlen más települést sem érintettek olyan súlyosan, mint Naszvadot. Az ellenben egészen biztos, hogy a legjobban sújtott faluk közé tartozott az egykoron teljesen magyar község is. 580 család, közel 3 000 ember kényszerült elhagyni otthonát. Helyükre Magyarországról és Romániából 280 szlovák családot, körülbelül 1 200 főt telepítettek be. A kitelepített családok nagy része Bács-Kiskun, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Baranya megyében telepedett le. Utóbbi régió felé vette az irányt Dibuz Vilmos is, akinek unokája manapság a magyar bajnok focicsapat, az FTC kapuját őrzi.
"A második világháború után történt meg ez a kitelepítés. Volt egy érdekes névváltozás is akkor. Eredetileg a nagypapám nevét még Z-vel írták. Amikor kitelepítették őket, akkor változott meg SZ-re a vezetéknevünk végződése. Baranya megyében, Teklafaluban telepedtek le több családdal együtt" – válaszolta portálunk kérdésére a kilencszeres magyar-válogatott futballista, Dibusz Dénes.
"Teklafalu – (horvátul Dekla, németül Tekladorf), 274 fős község a Szigetvári járásban. Hat naszvadi család letelepedéséről van adatunk." – olvasható a már említett Naszvadiak exodusa című könyvben.
"Én vele nem találkoztam. Jó néhány évtizeddel ezelőtt megromlott a viszonya a családdal és nem tartotta velük a kapcsolatot. Sajnálom is, hogy nem tudtunk személyesen találkozni. A temetésén ott voltam, illetve néhány éve visszamentem a temetőbe, próbáltam az emlékeimben visszaidézni a képeket is, amiket láttam róla. A sírja Tatán van, így gondolom azon a környéken élhetett, talán kicsit közelebb visszatérve a szülőföldjéhez" – avatott be minket néhány családi titokba az NBI legjobbjának választott kapus, akivel a Magyar Aranylabda díjátadóján beszéltünk.
Az elérhető kitelepítési jegyzékben több nevet is találtunk, amely egyezést mutat a fent leírtakkal. Ezek alapján az is elképzelhető, hogy a Fradi kapusának nagyapját háborús bűnösként telepítették ki. A VIII. cikkely 1-4. § jegyzékében ugyanis rábukkantunk egy Dibuz Vilmos nevezetű földművesre. Így nagyon sok társával együtt akár ő is abba a csoportba tartozhatott, akiket hamis indokkal, "háborús bűnösként" megbélyegezve sújtottak azzal, hogy el kell hagynia szülőföldjét.
A cikk folytatását itt olvashatják:
Felvidékről telepítették ki a Fradi kapusának nagyapját
A Komáromi járásban található város, Naszvad (2020.1.1-től kapta meg a városi rangot) gazdag történelemre tekinthet vissza. A legszomorúbb időszak kétségkívül a II. világháború után köszöntött be a Nyitra és a Zsitva folyók közötti síkságon elterülő településre. Az 1947-es és 1948-as esztendőkben a lakosság körülbelül 80 százalékának kellett elhagynia otthonát és Csehországban valamint Magyarországon folytatni életét.
Borítókép: Sport365/KisÁdám
