A 15 éves Názer Lili szinte már veterán fejlesztőnek számít, több okostelefonos applikáció és játék került ki a keze alól. Az egész egy robotika táborral kezdődött néhány évvel ezelőtt, aztán Lili rájött, hogy ez a szakma rengeteg új területet, lehetőséget nyit meg előtte. Szerinte tévhit a programozással kapcsolatban, hogy csak a matekzsenik terepe, sokkal fontosabb hozzá a nyelvi kreativitás, nyelvérzék. 11 évesen tervezte az első applikációját, ma már versenyekre, konferenciákra jár a fejlesztéseivel, és a Microsoft is felfigyelt a tehetségére. 

 

Mindezt azonban egyáltalán nem tartja furcsának. „Nem szeretem, ha csodabogaraznak, hiszen nem vagyok zseni, csak egy lány, aki elkezdett programozni! Néhány év múlva ez már nem lesz ilyen egyedi sztori”, mondja.

 

A programozás és az iskola mellett Lili leigazolt versenyzője az UTE vívó szakosztályának, ahol versenyszerűen tőrözik 7 éve. Ez napi több órás edzés jelent a számára. Első látásra sem a vívás, sem a programozás sem tűnik tipikus női/lányos útnak, de Lilit ez nem érdekli. „Mindkét területen nagy szükség van a kreatív gondolkodásra. Ez meg azt hiszem a lányokra kifejezetten jellemző. Nem gondolom, hogy ezek fiús dolgok lennének…”, jelenti ki. 

 

A vívás mellett egyébként azért döntöttek annak idején, mert a tanárai szerint meg kellett erősödnie fizikailag, és a családjával közösen úgy gondolták, hogy a vívóteremben kicsit harcosabbá válhat. „Ez annyira jól sikerült, hogy végül ott ragadtam. Számos díjat értem el tőrözésben, pl. diákolimpiai bajnok voltam, s több hazai-nemzetközi versenyen dobogós helyezéseket szereztem”, meséli Lili. 

 

Lili kisebb korában sokat járt a Bálint Házba, és a szarvasi táborban is volt már. Nyáron is épp ezért indul Budapesten a Maccabi Európa Játékokon, hogy jobban megismerje a zsidó közösségeket.

 

„Fontos számomra a zsidó identitás. A dédnagypapám Győri György Megmeneküléseim c. könyve volt az első élményem ezzel kapcsolatosan. Ő sokat mesélt nekünk Auschwitz-Birkenauból való megmeneküléséről. Nagybátyám, Győri Márton festőművész pedig a szintén a zsidó kultúra kiemelkedő alakja.” 

 

A Maccabi VAC-ról családi barátoktól hallott először, de még nem versenyzett a színeiben. Lili életének a sport az egyik legfontosabb része, ezért remek lehetőségnek gondolta a zsidóság és a sport ötvözését a Maccabi Európa Játékokon. „Nagyon szeretnék nemzetközi szinten is új ismeretségekre szert tenni, és bízom benne, hogy idővel más országokba is eljutok a Maccabival!”, mondja. 

 

Ugyan volt már olyan helyzet az életében, amikor gondot okozott a számára, hogy a környezete megtudja a származását, mégis egyértelműnek érzi, hogy fel kell vállalnia a zsidóságát. „Nagyapó-Dédapó nem véletlenül küzdötte magát haza a haláltáborokból…”, jegyzi meg. 

 

Most épp egy mandulaműtét előtt áll, de minden nap vannak edzései, tartja a csapattal a kapcsolatot, volt már külön találkozójuk, és nagy erőkkel készülnek a versenyre. Ezen kívül kíváncsian várja, hogy milyen visszajelzései lesznek az eseménynek, és Magyarország hogyan tud majd egy ilyen nagyszabású sporteseményt koordinálni. 

 

És hogy miként fér el ennyi minden egy 15 éves lány életében? Názer Lili egyáltalán nem érzi magát túlterhelve. „Semmit sem azért csinálok, mert ezt valaki elvárja tőlem, sőt… Kifejezetten inspirál a sok feladat, kihívás”, mondja. Néha ugyan nehéz összeegyeztetni a feladatokat, komplikáltabb megoldania, hogy találkozzon a barátaival, de igyekszik tudatosan beosztani az idejét és megtalálni az egyensúlyt.