Az elmúlt 27 évben azonban a műkorcsolyázás korszerűtlenné vált, mint versenysport. A XXI. század rohanó világa a sportban is olyan igényeket keltett fel, hogy mindent le kellett rövidíteni, egyszerűsíteni. Kezdődött a röplabdával, aminek maratoni csatáit televízióbaráttá igyekeztek tenni előbb azzal, hogy a döntő 5. játszmában minden pontot ért, majd most már jó ideje ott tartunk, hogy minden labdamenet végén van pont. Ezzel haza is vágták a röplabdát, de mindegy, a tévében lehet közvetíteni.
A gyorskorcsolyázást lenyomta a short track, a rövidpályás gyorskori, ami kétségtelenül látványosabb, gyorsabb, közvetíthetőbb, ráadásul nekünk kezd kedvencünkké válni, mert magyar sikerek is előfordulnak benne.
A többi téli sport közül a népszerűsége miatt kikezdhetetlen jégkorong viszi a prímet, az alpesi síben már régóta egymás nyakán indítják a versenyzőket, a bob és a szánkó is XXI. századi, igaz csak az olimpián érdekes, ott is csak a döntő futam, illetve ha valaki hatalmasat bukik. Megreformálták a sífutást, nemkülönben a biatlont, ami a céltáblák néző számára láthatóvá tételével hatalmasat javított az élvezhetőségén.
Van azonban olyan sportág, ami éppen a gyorsítás miatt vesztette el régi varázsát. Az asztalitenisznek kifejezetten ártott, hogy csak 11 pontig tart egy játszma. Gyakorlatilag élvezhetetlen, annyira gyors lett. El nem tudom képzelni, hogy egymás között, ha még egyáltalán ping-pongozik valaki, ne a régi 21 pontos szabály szerint tegye.
A legnagyobb vesztes pedig a műkorcsolya lett. Régen is rengeteg gond volt a pontozásból, viták, sértődések tömkelege, sportdiplomáciai egyezségek, stb. A néző pedig, aki a szépségre, az ötletességre voksolt és nem érdekelte a "szakmai" pontozás – hogy kinek volt szebb a fej, illetve a lábtartása, kinek hány A, B, C, D-elem van a kűrjében, ki mosolygott szebben a pontozóra és kinek a neve mellett állt az éppen aktuálisan favorizált ország zászlaja – azt látta, hogy mindig az nyert (persze ez elfogultság), aki csúnyább, egyszerűbb kűrt futott, esetleg el is esett, de az – ami rontott az nincs alapon – nem számított, viszont "műkoris" nemzetből jött.
A kor túlhaladta a műkorcsolyázást, a sportág gyönyörű, de nem több egy nagyszabású jégrevűnél. A műkorcsolyázók behelyettesíthetők, versenyenként indulhat más és más, a bennfenteseken kívül senkinek nem tűnik fel, hogy valaki hiányzik. Aki nem követi naprakészen a sportágat, annak a nevek nem mondanak semmit, nincsenek médiaképes sztárok, még egy bulvárhős sem akad. Hozzáteszem, ez utóbbi inkább válik becsületére a sportágnak, mintha fordítva lenne, csak azt akartam ezzel jelezni, hogy minden szépsége, nehézsége, a versenyzők által belefeccölt munka ellenére, a mai kor sportközvetítéseket néző emberének fel sem tűnne, ha a műkorcsolyázás eltűnne a versenypalettáról.
