Kilencvenhat éves korában szerdára virradóra elhunyt Szepesi György legendás rádiós sportriporter. A hírt – amelyről elsőként a Nemzeti Sport számolt be – Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének (MSÚSZ) elnöke megerősítette az MTI-nek. Szepesi 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, gazdag életpályája során riporterként, tudósítóként, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökként és sportdiplomataként is a magyar sportélet kiemelkedő egyénisége volt.
Szepesi György 1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedländer Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként.[2] Később, 10-11 éves korában Angyalföld és Újpest határára költözött. Édesapja Szepesváralján született, ezért vette fel a Szepesi nevet.[3] 1944-ben Ukrajnában és Kelet-Magyarországon volt munkaszolgálatos. Apja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg.
1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951–1954 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1958-ban[4] és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki.[5] 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség országos tanácsának tagja lett.[6] 1967–1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975–1978 között bonni tudósítóként dolgozott. 1978–1986 között az MLSZ elnöke volt. 1981–1992 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996–1997 között a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt.
Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai az irányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc –, akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt.
![""]("/files/upload/szepesi.jpg")
Díjai
Szocialista Munkáért érdemérem (1953)
Rózsa Ferenc-díj (1963)
SZOT-díj (1969)
Gerevich-díj
Egon Erwin Kisch-díj (1995)
A NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozata (1995)
Orth György-díj (1996)
XIII. kerület díszpolgára (1997)
Aranytoll (1999)
Gerevich Aladár-emlékérem (2000)
Joseph Pulitzer-emlékdíj (2002)
Radnóti Miklós antirasszista díj (2003)
Prima Primissima díj (2004)
Budapest díszpolgára (2005)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, polgári tagozat (2005) – példaértékű, méltán népszerű, sajátos hangvételű rádiós és sportriporteri életműve elismeréseként
Kodály Zoltán-díj (2007)
Fair Play Életmű-díj (2011)
Művei
Civil a pályán (társszerző, 1951)
25 sportoló elmondja (1954)
Négyszemközt négy olimpiával (Lukács Lászlóval, 1959)
Római riport (Lukács Lászlóval, 1961)
Chiléből jelentjük… (Tabák Endrével, 1962)
Gól! Góóóól! 2000 gól! (1963)
Felejthetetlen 90 percek (társszerző, 1964)
Szerelmünk a mikrofon (Pluhár Istvánnal, 1967)
Tizenegyes! (1967) (társszerző)
Hungarian Football Rhapsody (1968)
A magyar olimpiai aranyérmek története (Lukács Lászlóval, 1976)
Sportmikrofon (1982)
Die FIFA Story (1989)
Búcsú a mikrofontól (1998)
Magyar olimpiai bajnokok 1896-1996 (Lukács Lászlóval és Hegyi Ivánnal, 2000)
6:3. Az "évszázad mérkőzése" 50. évfordulója tiszteletére. Magyarország – Anglia válogatott labdarúgó mérkőzés, 1953. november 25. Szepesi György eredeti hangfelvétele alapján írta Horváth Antal; Horváth Antal, Bp., 2003
