Polyák Imre három egymást követő olimpián, 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában is ezüstérmet szerzett, négy évvel később Tokióban azonban felért a csúcsra.
A bajnok Helsinkiben mindössze húszévesen mutatkozott be az olimpiai szőnyegen, nem is akárhogyan, második lett. Melbourne-ben, majd Rómában is ezüstöt akasztottak a pehelysúlyú 62 kilós kötöttfogású versenyző nyakába.
A világbajnokságokon szorgalmasan gyűjtögette az érmeket. Összesen három arany, két ezüst és tizennégy magyar bajnoki cím birtokában várta a tokiói ötkarikás játékokat, ahol végül valóra vált az álma: a dobogó legfelső fokára szólították.
Egyesületénél, az újpestnél edzőként dolgozott, a válogatott mellett is.
Tiszteleterméltó életútjának elismeréseként beválasztották a nemzetközi birkózó hírességek csarnokába. A Nemzet Sportolója lett, az évszázad birkózója, a fiatal nemzedék példaképe. A Bajnokok Klubja eseményeinek állandó résztvevője volt.
Halála előtt alig három hónappal még részt vett a római olimpia fél évszázados jubileumi ünnepségén az olasz fővárosban.
Polyák Imrét a Magyar Olimpiai Bizottság, és a Magyar Birkózó Szövetség saját halottjának tekinti.
A kötöttfogásúak történetében Polyák Imre, az orosz Alekszandr Karelinnal együttesen a legeredményesebb olimpiai részt vevő, négy éremmel.
T.B.
Forrás: MTI