Elhunyt Ferenc pápa, akinek szíve a focipályán is dobogott
A világ legfocisabb pápája – így emlékezünk Ferenc pápára, aki egyházfő volt, de a lelátón is otthon érezte magát.
88 éves korában elhunyt Ferenc pápa, a katolikus egyház történelmének egyik legkarizmatikusabb és legemberközelibb vezetője. Jorge Mario Bergoglio nemcsak az első latin-amerikai, jezsuita pápa volt, hanem egy olyan egyházfő is, aki sosem titkolta: a labdarúgás iránti szenvedélye már gyermekkora óta végigkísérte életét.
Rajongott a labdarúgásért
Ferenc pápa Buenos Airesben született 1936. december 17-én, és szinte beleszületett az argentin futballkultúrába. Kedvenc klubja, a San Lorenzo de Almagro – amelyet egy szalézi szerzetes, Lorenzo Massa alapított – már fiatalon megragadta képzeletét. A kapcsolat azonban messze túlmutatott a szurkolói szimpátián: 2008-ban hivatalosan is a klub tagja lett, tagsági számát (88235N-0) azóta legendák övezik.
Amikor 2013-ban pápává választották, a San Lorenzo külön bejegyzésben köszöntötte újra a világ előtt is híressé vált szurkolóját. A klub 2013-as argentin bajnoki címe, majd a 2014-es Copa Libertadores győzelem után is külön meghívást kaptak a Vatikánba – és az ünneplésnél senki nem ujjongott jobban, mint a „Cyclone” pápa.
Mennyei mezgyűjtemény
Ferenc pápa egyházfői tisztsége alatt szinte minden komolyabb klubtól kapott mezt ajándékba – a gyűjteménye egy valódi futballmúzeumot idéz. Diego Maradona, Pelé, Philipp Lahm, Manuel Neuer – csak néhány név a világklasszisok közül, akik személyesen is találkoztak vele. A mezátadások nemcsak tiszteletadásként, hanem kulturális hídépítésként is működtek, hiszen a pápa mindig hangsúlyozta: a sport az emberiség egyik legszebb közös nyelve.
Számos alkalommal találkozott játékosokkal és edzőkkel a Vatikánban. A Celtic FC-nek például ezt mondta:
„A sport legszebb része az önfeledtség, az együtt játszás öröme. Soha ne veszítsétek el azt az amatőr lelkesedést, ami miatt gyerekként elkezdtetek focizni.”
Bár elismerte, hogy a verseny fontos, mégis úgy vélte:
a valódi győzelem nem a trófeákban, hanem az összjátékban rejlik.
A Bayern München, a Juventus, a Sampdoria vagy a válogatottak tagjai is meghallgathatták tanácsait, amelyek gyakran túlléptek a sport határain:
„A legszebb győzelmek azok, amelyeket csapatként éritek el. Otthon úgy mondjuk: aki csak egyedül játszik, az ‘megeszi a labdát’.”
A csapatjáték, a közösség, a szolidaritás – ezek voltak Ferenc pápa sportfilozófiájának alappillérei.
A sport mint az élet himnusza
Ferenc pápa meggyőződéssel vallotta, hogy a sport az élet metaforája. A 100 éves Corriere dello Sport-Stadio olasz sportnapilapnak küldött üzenetében így fogalmazott:
„A sport a testvériség érzése, az összetartozás megélése, egy olyan tér, ahol mindenki ugyanazért küzd. A sport legyen mindig az élet himnusza.”
Gyermekkori emlékei közé tartozott, ahogy barátaival együtt rúgta a labdát Buenos Aires utcáin. Egyházfőként is ezt az élményt próbálta megőrizni és továbbadni a következő generációknak.
Ferenc pápa személyében nemcsak a katolikus egyház, hanem a sport és a futball is egy nagykövetet veszített el. Egy olyan embert, aki tudta, hogy a játék több, mint 90 perc: lehetőség az összetartozásra, a békére, az egymás elfogadására.
