Az olimpiai bajnok, profi nehézsúlyú világbajnok Ali – aki több mint harminc éve Parkinson-kórban szenvedett – csütörtökön került légzőszervi problémákkal kórházba.
Ali, eredeti nevén Cassius Marcellus Clay Jr. 1942-ben született az Egyesült Államok egyik déli államában, Kentuckyban, Louisville városában. Nevét az ókori római politikusról, Caius Cassiusról kapta, aki ellenezte a rabszolgaságot.
Bokszolni 12 éves korában kezdett, majd annyira beleszeretett a sportba, hogy 16 évesen otthagyta az iskolát. Hatéves amatőr karrierje 1960-ban csúcsosodott ki, amikor Rómában félnehézsúlyban olimpiai bajnok lett.
Első profi meccsén, 1960 októberébenpontozással győzött a nehézsúlyú Tunny Hunsaker ellen, ezután 18 mérkőzést nyert meg sorozatban, 15-öt kiütéssel.
Első profi világbajnoki címmérkőzésén, 1964-ben a verhetetlennek gondolt Sonny Listont kiütötte a hetedik menetben.
Az egykori nehézsúlyú világbajnok a mai napig a világ egyik legismertebb sportolója. Ali régóta Parkinson-kórban szenvedett, egy phoenixi kórházban halt meg szombat hajnalban, temetése szülővárosában, Louisville-ben lesz majd.
Ali Cassius Marcellus Clay néven született, 1960-ban a római olimpiai játékokon aranyérmet szerzett, beceneve egész egyszerűen „A Legnagyobb” volt. 1964-ben ünnepelhette első profi világbajnoki címét, melyekből hármat gyűjtött be, végül 1981-ben vonult vissza, 61 profi meccséből 56-ot nyert meg.
A Sports Illustrated az évszázad sportolójának választotta, ahogyan tette azt a BBC is.
Ali mindezek mellett az emberi jogok elkötelezett harcosa és költő is volt. Amikor egyszer azt kérdezték tőle, hogy szeretné, ha emlékeznének rá, így felelt.
„Mint a férfira, aki sosem árulta el az övéit. De ha ez túlzás lenne, akkor csak úgy, mint egy jó ökölvívóra, De az sem érdekel, ha nem említi meg, mennyire jó vagyok.”
Ali egyébként Róma után egyből profinak állt, és a szurkolók kedvence lett, jellegzetes lábmunkájának és hihetetlen reflexeinek köszönhetően.
Ali a következő évben, mindössze 22 évesen máris világbajnoki címet szerzett, azt a Sony Listont verte hat menet alatt, akit korábban még senki.
Ali már ekkor kapcsolatba került az iszlám vallással, legfőbb célja az volt, hogy az afro-amerikaiak előrébb lépjenek szociálisa, spirituálisan és gazdaságilag is, de mindezt nem a társadalmi elfogadás útján, hanem teljesen szeparáltan képzelték el. Ali előbb Cassius X-re változtatta a nevét, majd felvette a Muhammad Alit.
1967 Ali megtagadta a részvételt a vietnámi háborúban, amit honfitársai nehezen fogadtak. Nem volt hajlandó bevonulni, ezért elvették a címeit és nem is bokszolhatott. Nem lépett a ringbe majd’ négy évig.
1971-ben térhetett vissza, és ekkor vívta három legemlékezetesebb ütközetét. Az évszázad bunyóján kikapott Joe Fraziertől New Yorkban március 8-án, és csak 1974-ben tudta visszaszerezni a címét George Foremantől a „Dzsungelharcban”, október 30-án Kinshasában.
1975-ben, a harmadik Frazier elleni meccsén másodszor nyert. A Manilai thriller a 15. menetben ért véget, amikor Frazier már nem tudott kijönni a sarkából.
Ali két vereséggel búcsúzott, Larry Holmes 1980-ban, Trevor Berbick 1981-ben győzte le.
Ali 61 meccséből ötször kapott ki, 37-szer kiütötte ellenfelét.
Visszavonulása után hamar jelentkeztek a betegség jelei, lassan, összeszedetlenül beszélt. A Parkinson-kór ellenére sokszor mutatkozott nyilvánosan, mindenhol szeretettel fogadták.
1996-ban ő gyújthatta meg az olimpiai lángot Atlantában, 2012-ben pedig olimpiai zászlóvivő volt Londonban.