Negyven éve halt meg minden idők egyik legnagyobb átlétája

Jesse Owens négy aranyérmet szerzett a berlini olimpián.


Negyven éve, 1980. március 31-én halt meg Jesse Owens, minden idők egyik legnagyobb atlétája, aki 1936-ban a berlini olimpián négy aranyérmet szerzett. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

James Cleveland Owens, akinek nagyapja még rabszolgaként dolgozott, 1913. szeptember 12-én látta meg a napvilágot az alabamai Oakville-ben. Hétévesen már a gyapotföldeken kellett dolgoznia, a család aztán két év múlva a jobb élet reményében Cleveland városába költözött. Amikor az iskolában a tanító az új diák nevét kérdezte, ő így válaszolt: "J.C.", amit déli akcentusa miatt Jesse-nek értettek. A név ráragadt, s végül már ő is ezt használta. Nehéz anyagi helyzetük miatt sokféle munkát el kellett vállalnia, volt zöldségszállító, rakodómunkás, cipészinas, ekkortájt fedezte fel, mennyire élvezi a futást. Szerencséjére tehetségét a középiskola futóedzője is felismerte és megengedte, hogy tanítás előtt használja a pályát.

A figyelem középpontjába 1928-ban került, amikor a 100 yardos (91 méter) futásban és a távolugrásban is korosztályos világrekordot állított fel. Végzős diákként 756 centimétert ugrott távolba, a 200 métert 20,7 másodperc alatt robogta végig, 100 yardon pedig beállította a 9,4 másodperces világrekordot. Kiváló eredményei miatt válogathatott az egyetemek között, választása végül az Ohiói Egyetemre esett, mert apjának is állást biztosítottak. Owens 1935-ben és a következő évben is négy aranyérmet szerzett az egyetemi bajnokságon, az első alkalommal 45 perc alatt három új világcsúcsot állított fel, majd beállított egy negyediket is, abban az évben 42 versenyen indult és mindet megnyerte.

A távolugrás történetében ő ugrotta elsőként túl a nyolcméteres álomhatárt, 813 centis eredményét huszonöt évig nem tudták túlszárnyalni. Fekete lévén azonban sikerei ellenére sem lakhatott és utazhatott a versenyekre fehér sportolótársaival, ösztöndíjat sem kapott, így éjszaka részmunkaidőben mozgólépcső karbantartóként, pincérként, benzinkutasként és könyvtári raktárosként dolgozva teremtette elő a pénzt tanulmányaira.
1936-ban bekerült az amerikai olimpiai csapatba, így elindulhatott a berlini olimpián.



Jesse Owens meglepetést okozott a német sportolók számára.
Borítókép: Keystone/Getty Images


A játékokat Hitler a német sportolók felsőbbrendűsége és a náci Németország erejének demonstrálására akarta felhasználni, de Owens keresztülhúzta számításait. Az amerikai atléta négy számban is diadalmaskodott: a 100 méteres síkfutást 10,3 másodperc alatt, a 200 méteres síkfutást 20,7 másodperc alatt teljesítette, a távolugrásban 807 centimétert ért el és tagja volt a 4x100 méteres győztes váltónak is. (Hasonló teljesítményre csak majdnem négy évtizeddel később, az 1984-es olimpián volt képes Carl Lewis.)

Owens győzelmei foltot ejtettek a "felsőbbrendű árja faj" büszkeségén, a legenda szerint Hitler ezért nem is volt hajlandó gratulálni a fekete sportolónak és még az eredményhirdetés előtt távozott. Owens ezt cáfolta, mondván, hogy kezet valóban nem fogtak, de a Führer páholyából üdvözlésként intett neki. A versenyek előtt Adi Dassler, az Adidas sportszergyár alapítója rábeszélte Owenst, hogy versenyzés közben az ő cipőit viselje, így lett a fiatal atléta az első afroamerikai sportoló, akit sportcipőgyár szponzorált.

Owens Németországban ugyanazokban a hotelekben szállhatott meg, mint a fehér sportolók, otthon azonban négy aranyérme ellenére sem fogadták fanfárok. A tiszteletére rendezett fogadásra igyekezve a Waldorf-Astoria Hotelben bőrszíne miatt csak a teherliftet használhatta, Franklin D. Roosevelt elnök sem hívta meg a Fehér Házba attól tartva, hogy elveszítheti a déli államok szavazatait, sőt még gratuláló táviratot sem küldött. Nem véletlen, hogy Owens az 1936-os választásokon Roosevelttel szemben a republikánus jelöltet támogatta.

Ismertsége és diadalai nyomán reklámszerződésekkel keresték meg, ő néhányat el is vállalt, de emiatt az amerikai atlétikai szövetség azonnal megvonta tőle az amatőr státust. A botrány nyomán a támogatók visszaléptek, így a csodafutó a kilátásba helyezett pénzt is elvesztette. Jobb híján cirkuszokban, rendezvényeken szórakoztatta a közönséget: 100 yardon húsz yard előnyt adott kihívóinak, de így is elsőként ért a célba, kiállt egy versenylóval is és ezt a futamot is megnyerte. Kritikusainak azzal vágott vissza: "valóban van négy aranyérmem, de megenni akkor sem tudom őket". Vállalkozásokkal is próbálkozott, ezek csődbe mentek, ám épp ekkorra kezdték elismerni teljesítményét. Dwight D. Eisenhower elnök 1955-ben a sport nagykövetévé nevezte ki, az Egyesült Államokat képviselve beutazta a világot. Megkapta a két legmagasabb amerikai polgári kitüntetést is: 1976-ban Gerald Fordtól az Elnöki Szabadság

Érdemrendet, majd 1990-ben özvegye a Kongresszusi Aranyérmet vehette át.

Owens harmincöt éven keresztül minden nap elszívott egy doboz cigarettát, ennek következményeként 1979-ben a gyógyszeres kezelésnek ellenálló tüdőrákot diagnosztizáltak nála. A legendás sportoló 1980. március 31-én halt meg az Arizona állambeli Tucsonban, a hír bejelentése után Jimmy Carter elnök közleményben méltatta nagyságát.
Szobája az 1936-os berlini olimpián ma múzeum, a Jesse Owens-díjat minden évben a legjobb amerikai atléta kapja meg, nevét viseli aszteroida, utca a berlini Olimpiai Sstadion mellett és az ohiói egyetem stadionja, életéről 1984-ben Emmy-díjjal kitüntetett tévéfilm, 2016-ban játékfilm készült.

Borítókép: Central Press/Getty Images


 

Videók