Baji Balázs: elérkezett a búcsú pillanata

Egy gyönyörű pályafutás ért véget.


A Szomorú hírt tartogatott az atlétikát és a magyar sportot kedvelők számára Baji Balázs. Világbajnoki bronzérmes gátfutónk kedden este közösségi oldalán jelentette be: befejezi aktív sportpályafutását. Szeretett sportágától azonban nem fordul el, a jövőben a 2023-as atlétikai világbajnokság szervezői stábjának tagjaként tevékenykedik.

– Nehéz volt meghozni a búcsúról szóló döntést?

– Hosszú és érzelmes folyamat előzte meg, végül úgy láttam: elkerülhetetlen a döntés – mondta Baji Balázs. – Egy ideje már foglalkoztam a búcsú gondolatával, amelyet a 2019-es sérülésem indított el. Már akkor úgy tűnt, hogy a sérülésből adódóan, kényszerből hátat kell fordítanom az atlétikának, de próbáltam küzdeni azért, hogy megmutassam, pályafutásom legmélyebb gödréből is képes vagyok felállni. Ez sikerült is, elindultam a kifelé vezető úton, de egy idő után be kellett látnom, sokkal nagyobb ára van a folytatásnak – a befektetett munka terén és a testi-lelki egészségem szempontjából is.

– A súlyos sérülését és az operációkat követően maradtak fájdalmai?

– Ez a baleset nem múlt el nyomtalanul, és a komoly, intenzív terhelés, az olimpiai kvalifikáció kiélezett helyzetei folyamatosan kisebb-nagyobb sérüléseket hoztak felszínre. Sosem mondhattam komfortosnak a felkészülésemet, és egy idő után szembe kellett néznem azzal: már nem biztos, hogy ugyanarra a szintre vissza tudok kapaszkodni, mint ahol előtte voltam. Sokat mérlegeltem a döntés előtt, és úgy éreztem, most tudok emelt fővel távozni a versenyzésből.

– Ha a tokiói olimpiai kvalifikáció sikerül, akkor érzett volna magában erőt, hogy végigmenjen a 2023-as budapesti világbajnokságig vezető úton?

– Lehet, hogy igen, de sajnos ez az évem már nem volt panaszmentes, sok nehézséggel kellett szembenéznem, és egyre többször férkőzött a fejembe a befejezés gondolata. Most úgy érzem, ha fájdalmas is kimondani, de jó döntést hoztam.

– Ha visszatekint a múltba, az egész pályafutására, melyek azok a mérföldkövek, amikre a legbüszkébb?

– Természetesen életem első korosztályos bajnoki címére 2003-ból – gyermekfejjel édes volt megélni ezt a sikert, amelynek köszönhetően végérvényesen lecövekeltem a magyar atlétikában. Aztán a 2008-as junior világbajnokságra, amelyen döntős lehettem, s igazán elhittem, hogy a gátfutásban van a helyem. Három évvel később, a 2011-es utánpótlás Európa-bajnokságon már ezüstérmesként zártam, ez volt az első nagyobb nemzetközi sikerem, ami megmutatta: nem csak élsportoló, de sikeres sportoló is válhat belőlem. Majd jött London, az első olimpia, Rió és persze a 2017-es szezon, amely abszolút csúcséve lett a karrieremnek. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a 2019-es sérülésemet leszámítva törésektől mentes pályafutást tudhatok a magaménak, folyamatosan ott tudtam lenni a világversenyeken, mindig tovább tudtam lépni az előző szezonokból, évről évre javultak az eredményeim, és a pályám mindvégig tartogatott számomra kihívást. Az állatorvosi tanulmányaimat és a sportot sokszor nehéz volt összeegyeztetni, de a nehézségek ellenére sosem kételkedtem, hittem a munkában, a céljaimban és bíztam azokban az emberekben, akik mellettem álltak és akikkel közösen elérhettem a sikereimet. Fantasztikus pillanatokat éltem át, tartalmas, sikeres versenyzői évek állnak mögöttem, csak pozitív érzésekkel tudok visszagondolni rá.

– Megsiratta?

– Többször elérzékenyültem, és igen, már most azt érzem, hogy rettentően hiányzik minden pillanata. Nem akarok eltávolodni az atlétikától, ezt a döntést úgy fogom fel, hogy egyfajta átalakuláson megyek keresztül, új szerepvállalások elé nézek majd. A 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságot sportolóként is fontosnak tartottam, minden erőmmel mellette álltam. Most a pályán kívülről támogatom a rendezést, nagy örömmel és bizakodással várom az új feladataimat a szövetségtől.

– Gondolom, ahogy az atlétikának, úgy a Budapesti Honvéd Sportegyesületnek sem int búcsút.

– 2018-ban lettem honvédos. Büszke vagyok arra, hogy a BHSE atlétájaként sportolhattam, motivált, nívós sportcsalád tagja lehettem. Ez a kapcsolat természetesen a visszavonulásommal sem szűnik meg, a civil életben is honvédos maradok és szurkolok a csapattársaim sikerének.


Forrás: Budapesti Honvéd Sportegyesület

 

Videók