Egy meccs az élet: a DVTK az Euroliga négyes döntőjéért lép pályára

Mindössze negyedik alkalommal fordul elő a magyar női kosárlabdázás történetében, hogy sorsdöntő, vagyis harmadik Euroliga-meccset vív egy csapat hazai pályán. 2005-ben és 2006-ban a Pécs, 2018-ban pedig a Sopron tett így, most pedig a DVTK-ra vár hasonlóan nehéz feladat. A mérkőzés 18:00-kor kezdődik, az M4 Sport élőben közvetíti a találkozót. Az alábbiakban a wbasket.hu Völgyi Péterrel, a csapat veztőedzőjével készült interjúját olvashatjátok.

• Szerdán az Euroliga negyeddöntő párharc sorsdöntő, harmadik mérkőzésén fogadja a DVTK HUN-Therm a francia Villeneuve d’Ascq gárdáját. A képlet végtelenül egyszerű, a győztes bejut a legrangosabb európai kupasorozat áprilisi négyes döntőjébe. Az összecsapást megelőzően Völgyi Péter vezetőedzővel beszélgettünk. Rögtön vágjunk is a közepébe. Milyen tapasztalatokkal szolgált a párharc második, franciaországi felvonása?

Nagyon különböző stílusok, de közel azonos erők csapnak össze ebben a párharcban. Hiába szerzett mindkét összecsapáson 10 pont feletti előnyt a vendég-csapat, nem jelentette azt, hogy lefutott lett volna az adott mérkőzés. Az utolsó pillanatig küzdeni kell, ez az egyik legfontosabb.

Mi szorosabb mérkőzést tudtunk kint játszani velük, mint ők Diósgyőrben. Az utolsó percig volt esélyünk a fordításra. A higgadtság, a precizitás hiányzott múlt szerdán a hajrában a játékunkból, de ez talán a fáradtság számlájára is írható.

Óriási harc lesz a harmadik összecsapáson. A Villeneuve d’Ascq sokkal többet épít az egyéni képességekre, míg mi inkább a csapatjátékra. Meg kell találnunk azokat az embereket, akik támadásban el tudják dönteni a mérkőzést. Fontos lesz, hogy 40 percen át ugyanúgy harcoljunk és megfelelően koncentráljunk.

• Láttál bármi olyat a Villeneuve d’Ascq-tól a második mérkőzésen, ami – sarkosan fogalmazva – SOS reakciót igényel tőletek?

Egy hét eltelik a két találkozó között, ami még úgy is sok idő, hogy közben volt egy bajnokink, így úgymond SOS reakcióról nem beszélhetünk. Sokat váltottak a francia csapat játékosai, ezt helyenként ösztönösen jól lereagáltuk, dobtunk belőle könnyű kosarakat, de volt hogy elakadt a játékunk. Ezt igyekeztünk tudatosabbá tenni az elmúlt két napban.

• A szombati Vasas elleni mérkőzés hogyan illeszkedett a munkába? Megszereztétek a győzelmet, ami a bajnoki alapszakasz végkimenetele szempontjából fontos, de ezen felül milyen célokat fogalmaztál meg? Mit sikerült megvalósítani azokból?

Aho Ninát pihentethettem többet, míg a kimaradó légiósunk a betegséggel küszködő Milica Jovanovic volt. Hétfőn már jobb állapotban láttuk és bízom benne, hogy így két frissebb játékosunk lesz szerdán. Nagyon rájuk fért már ez a kis frissítés.

Sajnos az első félidőben megszerzett nagyobb előnyt nem tudtuk megőrizni és összességében is teljesen más rotációval dolgoztunk, más célokért küzdő ellenféllel találkoztunk. A győzelem megszerzése volt a fontos, de gyakorolni nem igazán tudtunk a franciák ellen.

• Az európai női klubkosárlabdázás egyik legnagyobb estéje minden szezonban az Euroliga negyeddöntők sorsdöntő, harmadik felvonása. Semmihez nem hasonlítható kihívás. A sorozat 27 éves történtében mindössze három alkalommal fordult elő, hogy magyar csapat egy ilyen harmadik találkozót hazai pályán vívott. Még 2005-ben, illetve 2006-ban az akkori Pécs, majd 2018-ban Sopron. A szerepelők között nincs átfedés és nagyon más idők voltak azok. Amikor beszélgettek a lányokkal, milyen tapasztalatokhoz, élményekhez tudtok visszanyúlni?

Nekünk jelenleg az első két meccsbe kell kapaszkodni és abból erőt meríteni. Feladatunk leszűrni okosan, higgadtan a tapasztalatokat és megpróbálni kitalálni, hogy az ellenfél mit fog hozzátenni és mire készülhet. Arra is megvan a gondolatunk, hogy mi jöhet még szembe. A hangsúlyt ezekre helyezzük.

Senkinek, sem a játékosoknak, sem az edzői stábnak, nincs ilyen jellegű tapasztalata a csapatban, ezért nem is lehet régebbi dolgokra visszanyúlni. Az említett korábbi példák más-más szituációk voltak.

• Fontosnak tartom, hogy az alábbi gondolatot most hozzuk be és ne a párharc végén, mert az adott esetben utólag belemagyarázós helyzetet szülne. Minden, amit az előzőekben érintettünk, olyan lépcsőfokok, amiket a csapatnak meg kell mászni és meg kell élni, ha szeretne ezen a szinten megkapaszkodni a DVTK. Több olyan példát is mutat az elmúlt másfél évtized, ahol megpróbálták átugrani ezeket a lépcsőfokukat és nem sikerült megragadni a legjobbak között. Te ezt a kérdést hogy látod? Milyen szemmel érdemes nézni azt, ahol most álltok?

Nyilván van ennek a kérdésnek egy sportgazdasági oldala, például az orosz csapatok várhatóan vissza fognak térni idővel, ráadásul a korábbi szintre. Azon klubok esetében viszont, ahol nagyobb hangsúlyt kap a fokozatosság, a szakmaiság, ott egyetértek a felvetéseddel.

Általában a villámgyors felemelkedésnek és fejlődésnek ugyanilyen szintű leépülés lehet a vége. Mi a tudatos munkában és a fokozatos építkezésben hiszünk. Már önmagában az klubtörténeti eredmény volt, hogy a csoportkörből tovább tudtunk jutni. Ráadásul nem is akármilyen pozícióban, hanem másodikként, amely a jelenlegi pályaelőnyt eredményezte a negyeddöntőben.

Természetesen nem bánnám, ha ebben az évben rögtön kettőt ugranánk. Két dolog miatt sem. Egyrészt a játékosok miatt, akik nagyon sokat dolgoztak érte, mindent alárendeltek ennek, megérdemelnék a sikert. A másik, hogy az elmúlt hetek megmutatták: mennyire fontos Miskolc életében a csapat és ez az esemény. Három nappal a feldobás előtt minden jegy elkelt. Egy ekkora csarnokot női kosárlabdában megtölteni óriási fegyvertény.

Meg kell becsülnünk a felénk irányuló a szeretetet, az érdeklődést, a szurkolótábort. Ilyen helyzetben biztatni nem kell a lányokat, sőt inkább visszafogni. Eközben pedig nem lehet más a cél, mint csípni, rúgni, harapni a pályán, hiszen ellenfelünk is mindent meg fog próbálni a siker érdekében.

• Nem is faggatnálak tovább ebben a helyzetben. Telt ház lesz a mérkőzésen. Mi az üzeneted szerdára?

Egy nagyon hosszú út utolsó harmadában járunk és ebben a párharcban most döntés fog születni. Ebben a döntésben mindenkire számítok. Nem csak a játékosokra, hanem minden szurkolóra. Biztos vagyok benne, hogy olyan – sőt még talán felfokozottabb hangulat lesz –, mint az első találkozón.

Ahogy az első alkalommal 17 pontos hátrányban vagy éppen 10 pontos vezetésben ugyanazt a biztatást kaptuk, ezúttal is nagyon fontos számunkra a közönség támogatása. Bízom benne, hogy mi is és a szurkolóink is rá tudnak még egy lapáttal tenni. Mindenkit nagyon várunk a csarnokba! Sikerre éhesen, motiváltan készülünk a szerdai összecsapásra.

(Borítókép: Rébay Viktor / FIBA.basketball)