Egy ködbe veszett gól története – beszélgetés Michal Hanekkel

– Volt már „szerencséd” hasonló időjárási körülmények közt pályára lépni, mint a szerdai Mezőkövesd elleni meccsen?
"Nem, ez volt az első alkalom, hogy ilyen sűrű ködben fociztam. Hihetetlen, de senki sem látta a góljainkat. Az is meglepett, hogy a játékvezető egyáltalán engedte a játékot, bár ez nem volt gond, hiszen így igazán emlékezetes estét produkáltunk" – mesélte a Diósgyőr hátvédje a dvtk.eu-nak.

– Aki jelen volt annak nyilván emlékezetes volt; de mint meccs vagy edzés?
"Ez csak egy jó edzés volt, hiszen normális játék nem alakulhatott ki. A látótávolság maximum 20 méter volt, így ha valaki ennél nagyobbat lőtt, akkor a labda gyakorlatilag eltűnt előle."

– A második félidőre álltál be. Mit mondott Szentes Lázár a szünetben; mire készüljetek?
"Mivel mind a két játékrészben más-más sor szerepelt, így a szünet nagyon rövidre sikerült. Amint véget ért az első, máris kezdődött a második. Szinte csak a bemelegítésre volt idő, így ezen a meccsen nem kaptunk konkrét edzői utasítást."

– Elmesélnéd a DVTK negyedik gólját, amit történetesen te szereztél, azonban a drukkerek a köd miatt lemaradtak róla?!
"Szögletet végezhettünk el a bal oldalon, de hogy ki adta be, azt sajnos nem láttam. A labda a rövidre érkezett, ahol Abdouraman pörgetett bele. Tőle került a játékszer a kapu előterébe, ahová Sekourral egyszerre érkeztünk. Hangosan kellett kiabálnom, hogy „Hagyd, ez az én labdám!”. A lövésem az egyik védő testét érintve került a hálóba. Nagyon jól eltaláltam a labdát, kár hogy kevesen látták."