Egy gyönyörű ország, ahonnan a sportolók mégis menekülnek – fotók!

A trópusi éghajlatú karibi szigetországba érkezve egy teljesen más világba csöppenünk. Az egykori spanyol gyarmat az ötvenes évek környékén az amerikai gengsztervilág jelentős bázisa volt, jó ötven éve pedig szocialista-kommunista berendezkedésű köztársaságként működik, így Kuba összképe minden szempontból igazán eklektikus.

Sportéletével sincs ez másképp, hiszen az ország – akarva, vagy akaratlanul, döntse el ki-ki belátása szerint – számtalan  kiváló sportolót adott a világnak, mégsem hangos a sajtó a hatalmas kubai sikerektől. Ennek az ellentmondásnak az oka nagyon egyszerű, ugyanis a kubai rezsim nem engedi meg sportolóinak, hogy külföldre igazoljanak. Vagyis de, megengedik, csak büntetésből soha többet nem léphetnek pályára kubai nemzeti színekben. Ennek köszönhetően lett magyar válogatott Carlos Pérez, de számtalan kiváló röplabdást és egyéb sportolót mondhatnánk, akik kényszerből már nem kubaiak. 

A fővárosban, Havannában az utcán zajlik az élet. A koloniális stílusú, még romosan is pompás lakóházak között, a veterán amerikai és a régi szovjet autók rengetegében a közvetlenség, a spontaneitás és a boldogság fogalmai gyorsan új értelmet nyernek. Valahonnan mindig szól a salsa, ismerkedésre, táncra vagy egy dominópartira mindig van idő, és kubai rum vagy egy frissítő koktél is mindig akad, akár az óceánparti sétány, a Malecón köveit koptatjuk, akár az Óváros fakockákkal burkolt terein nézelődünk. A régi főváros, a délen fekvő Santiago de Cuba – az ország második legnagyobb városa – szintén megér egy látogatást, ha még többet szeretnénk tudni Kuba lakóiról és történelméről.

Az ország legnépszerűbb sportja egyértelműen az ökölvívás. Országszerte találunk edzőtermeket, a sportoló mintegy 100 ezer kubaiból majd 20 ezer ökölvívó! A leghíresebb öklözőjük talán Teofilo Stevenson volt, aki három egymást követő olimpián (1972, 1976, 1980) is aranyérmet nyert! Ugyanez a bravúr sikerült Félix Savónnak is 1992 és 2000 között. Az olimpiákon és világbajnokságokon is mindenki féli a kubaiakat, akik például 2000-ben, Sydneyből négy aranyat vittek haza!

A vidéki tartományokban hangulatos kisvárosok és természeti csodák egész sora várja a látogatókat. A Viñales-völgy dús növényzetét különleges sziklaképződmények tarkítják, itt mindenképp ajánlott csónakkal felfedezni az Indián Barlangot. Pinar del Rio dohányültetvényeinél az autentikus szivarsodrást is megmutatják az érdeklődőknek. Camagüeyben igazi labirintust idéz a kalózok megtévesztésére kialakított utcakép, Cienfuegos a francia telepesek hatására egészen európai hangulatú, míg a Karib-tengerhez közeli Trininad a Cukormalmok Völgyénél szinte érintetlen formájában mutatja a régi gyarmati stílust: a hajdan cukornádból meggazdagodott város még kopottasan is lenyűgöző.

A kubai nyüzsgést és túláradó vitalitást a legtökéletesebben a tengerparton lehet kipihenni. Évtizedeken át a fehérhomokos Varadero volt az ország első számú nyaralóhelye, de mára felzárkózott mellé a hasonlóképp gyönyörű Cayo Santa Maria kis szigete is. Ebben a térségben igazán érdemes kipróbálni a búvárkodást és delfinekkel fürdőzést is – ezeket pont ugyanúgy kár lenne kihagyni, mint a már említett koktélokat és a vérpezsdítően kubai, zenés-táncos bulikat.

További részleteket itt találsz Kubáról!