Egy éve hunyt el Albert Flórián

A 2011. október 30-án, néhány perccel éjfél előtt elhunyt Császárt rengetegen kísérték utolsó útjára, s nagyon sokan rótták le tiszteletüket az Üllői úton, emléke előtt tisztelegve. A Magyar Labdarúgó Szövetség a válogatott következő, 2011. novemberi, Liechtenstein elleni mérkőzését az egykori 75-szörös válogatott középcsatár emlékének ajánlotta, a játékosok Albert Flórián arcképét viselték mezükön. November elsején kerül a mozikba a róla szóló portréfilm, amelyben családtagok, magyar és külföldi játékostársak, egykori barátok emlékeznek pályafutására.

Az 1966-os világbajnokságon a brazilok ellen mutatott (sokkal inkább középpályás, mint ékszerű) futballja a válogatottban ugyan „fedezetté” avatta (pedig, a szó klasszikus értelmében minden volt csak fedezet nem), ettől függetlenül ő volt az úgynevezett előretolt középcsatárok mintapéldánya.

Aki Hidegkuti Nándort (hogy Sárosi doktorról már ne is essék szó ebben az összevetésben) képes megelőzni minden idők legjobb magyar középcsatárainak listáján, annak zsenialitása tárgyalásához nem kell „pótkötetet” csatolni, kiváltképp akkor nem, ha ezt a bizonyos előzést egy 1967-ben elnyert aranylabdával a „hóna alatt” hajtja végre.

Aranylabdát egyetlen más futballista sem nyert, s bár sokan – nem minden alapot nélkülözve – azzal érvelnek a „Császár” előtti korok középcsatárai mellett, hogy a legjobb európai futballistának járó díjat csak 1956-ban, azaz az Aranycsapat tagjainak életében meglehetősen viharosnak mondható esztendőben osztották ki először, ez semmit sem von le a zöld 9-es érdemeiből.”

Az egyetlen magyar aranylabdás nyolcszor (1959, 1962–1968) kapott voksot a szavazáson. Az 1967-es győzelme előtti két évben is az első hat közé került. 2007 óta nevét viseli az Üllői úti stadion. Fia, ifjabb Albert Flórián ugyancsak szerepelt az A-válogatottban.