Egy befejezetlen karrier – Az NBA európai legendáinak nyomában

Aki egy picit is jártas a kosárlabdában, az minden bizonnyal már ennyiből is kitalálta, hogy Drazen Petrovicról lesz szó.

Nehéz az embernek visszafognia magát, és nem szuperlatívuszokban írnia Petrovicról, aki nagy valószínűséggel minden idők egyik legjobb irányítója, még úgy is, hogy mindössze 28 évesen, közúti balesetben életét vesztette. Kosaras karrierje még akkor is felívelőben volt, az 1992-93-as szezonban éppen addigi legjobb NBA-s évén volt túl a New Jersey Nets csapatában. Azon a végzetes napon, 1993. június 7-én éppen Lengyelországból, egy Eb-selejtezőről tartott autóval hazafelé Horvátországba, amikor egy kamionnal karamboloztak, az anyósülésen éppen alvó Petrovic pedig a helyszínen, azonnal életét vesztette (az autó másik két utasa túlélte a balesetet, a horvát sztár azonban nem volt bekötve…).

Petrovic 1964. október 22-én született Sibenikben, és viszonylag későn, csak 13 évesen kezdett kosárlabdázni. Tehetsége viszont hamar kiderül, hiszen csapatát, a helyi BC Sibenikát kétszer is  harmadik számú európai kupának számító Korac-kupa döntőjébe vezette. 1984-ben csapatot váltott, és a Cibona Zagrebbel meg is jött az áttörés: 1985-ben és 1986-ban is megnyerték a BEK-et. A négy, Cibonánál töltött év alatt Petrovic átlagai egészen elképesztőek voltak: a jugoszláv bajnokságban meccsenként 37.7, a különböző európai kupákban 33.8 pontot átlagolt, többször végzett 40, 50, olykor 60 dobott pont fölött (sőt, 1985. októberében a Ljubljana elleni bajnokin 112 (!) pontig jutott).

Bár 1986-ban draftolta a Portland TrailBlazers, Petrovic továbbra is Európában pattogtatott, ám mivel olyan kihívásra vágyott, amit a Zagreb már nem tudott neki megadni, 1988-ban a Real Madridhoz szerződött. A bajnoki döntőt ugyan elvesztették az ősi rivális Barcelona ellen, egy újabb KEK-siker azonban összejött a horvátnak, akit aztán az idény végén a Portland 1.5 millió dollárért kivásárolt a szerződéséből.

Az első tengerentúli évek aztán nem egészen úgy sikerültek, ahogy azt Petrovic képzelte – a bajnoki döntős Portlandnél csak kiegészítőember volt, így aztán nem volt meglepő, hogy az 1990-91-es szezon közben csapatot váltott, és a New Jersey Netshez igazolt. Már első, csonka szezonjában is remekül teljesített, ám a következő idényben végképp meghálálta a belé vetett bizalmat: kezdőként egyetlen meccset sem mulasztott, 20.6 pontot átlagolt, csapatát pedig rájátszásba vezette. A következő (mint később kiderült, számára utolsó) bajnokságban még tovább emelte pontátlagát (22.3), és bekerült az NBA harmadik ötösébe.

A klubsikerek mellett a válogatottal is rendkívül jól szerepelt, igaz, a ’80-as évek végének jugoszláv csapatában valószínűleg minden idők egyik legjobb válogatottjának lehetett a tagja. 1990-ben a szovjetek elleni fináléban összejött a világbajnoki cím, és Jugoszlávia felbomlása után is volt még egy nagy dobása: az 1992-es barcelonai olimpián csak a Dream Team volt képes megállítani az általa vezérelt horvát válogatottat.

A halál tragikus hirtelenséggel ragadta el, és nem túlzás állítani, szinte az egész világ gyászolta a kiváló kosarast. Zágrábban a Cibona stadionját még az év októberében róla nevezték el, sőt, a horvát fővárosban tér is őrzi a nevét. 1993. novemberében a Nets visszavonultatta 3-as mezét, a lausanne-i Olimpiai Múzeum előtt pedig szobor őrzi emlékét.

A new jersey-i időszak

Negyvenhét pont a Barcelona elleni Szuperkupa döntőben

Negyvennégy Petrovic pont a Houston Rockets ellen