Eb-történelem: eljött az aranygól korszaka – 1996. Anglia

A magyar válogatott a 3. csoportban szerepelt, és szerény teljesítménnyel – többek között Izlandon is vereséget szenvedve – a negyedik helyen végzett.

A csoportmérkőzések utáni pótselejtezőn Hollandia 2-0-ra győzött Írország ellen, így csatlakozott az angliai 16-os döntő résztvevőihez. A szigetországi esemény a futball igazi ünnepe volt, s a csapatok remek mérkőzésekkel szórakoztatták a lelkes közönséget. A csoportküzdelmek egyik meglepetését a címvédő dánok kiesése jelentette. A minden tornán esélyesnek számító olaszok hasonló sorsra jutottak.

A negyeddöntőben két mérkőzés (Anglia-Spanyolország, Franciaország-Hollandia) is büntetőrúgásokkal dőlt el, míg a németek 2-1-re verték a torna egyik kellemes színfoltjának számító horvát együttest. Csehország csapata már a legjobb 16 között is váratlanul jól szerepelt, majd a négy közé jutásért Karel Poborsky máig emlegetett átemelős góljával a portugálokat is búcsúztatta.

A legjobb négy között az örökrangadónak számító német-angol találkozón is 11-esek döntöttek, s a hazai szurkolók nagy bánatára a szigetországiak maradtak alul. A másik ágon a csehek szintén büntetőpárbajban győzték le a franciákat.

A Wembleyben rendezett döntőn az esélytelenebbnek tartott cseh válogatott a második félidő elején Berger büntetőjével szerzett vezetést, de ezután a csereként pályára lépett Oliver Bierhoff lett a főszereplő. A hazájában addig alulértékelt csatár a 73. percben fejjel egyenlített, majd a hosszabbítás 5. percében, az Európa-bajnokságok történetének első aranygóljával a győzelmet jelentő találatot is megszerezte.