Dzsudzsák és Tőzsér szárnyalt, Koman és társai vakvágányon?
Körképünket kezdjük a legnagyobb tragédiával! Olaszországban a Serie A-ban csak olyan csapatokban találunk magyar játékost, amelyek kiestek.
Az élvonaltól búcsúzó három együttesben játszik ugyanis az összes olasz élvonalbeli légiósunk.
Vass Ádám a Bresciával, Koman Vladimir és Laczkó Zsolt a Sampdoriával, Rudolf Gergely pedig a Barival köszönt el az első osztálytól, igaz, utóbbi jövőre is a Serie A-ban játszhat, ha a Genoa igényt tart rá.
Semmiképp sem kötnénk össze a magyar játékosok teljesítményét a csapatokéval, a kérdés csak annyi, hogy miért csak a kiscsapatokba kerülhetnek be jelenleg a magyarok?
Kivételek persze Olaszországban is lehetnének, hiszen a Sampdoria tavaly finoman fogalmazva is lényegesen jobban szerepelt, sőt a hagyományaihoz mérten teljesített a csapat, idén mégis félelmetesen visszaestek, két magyarral a fedélzeten, akik közül Koman Vladimirt tavasszal látványosan mellőzték, Laczkó Zsolt viszont a bajnokság végére stabil kezdővé vált a genovaiaknál.
Elképzelhető, hogy az idény során egyébként jól teljesítő Vass Ádám már nem "utazik" a másodosztályba a Bresciával, ugyanis lengyel sajtóértesülések szerint a Polonia Varsó érdeklődik iránta.
A Barival utolsó helyen kieső Rudolf Gergely jó félszezont futott, kérdés, ez elég lehet-e neki arra, hogy a középmezőnyben végző Genoánál számoljanak vele, igaz, támadónkat már a BL-szereplésre készülő Napolival is szóba hozták, így ő akár komolyan előre is léphet a ranglétrán.
Angliában Gera Zoltán helyzete azért furcsa, mert a Fulham tavaly ugyan Európa Liga-döntőt játszott a magyar játékos vezérletével, és azért stabil középcsapatnak számít a Premier League-ben. idén azonban visszaesett a gárda teljesítménye, talán pont azért, mert Gerát a padon jegelték.
Vadócz Krisztián az Osasunában hiába játszott 31 meccsen, kiugró sikert nem értek el a bajnokságban.
Egy újabb stabil középcsapat mellett húzhatunk be egy strigulát. Más kérdés, hogy a középpályás helyét egy egész szezonon keresztül képtelen volt megtalálni a pamplonai csapat aktuális edzője, így talán nem ártana Vadócznak is egy klubváltás. Úgy gondoljuk, egy Osasunánál erősebb csapatban is megállná a helyét.
Nehezen állítható, hogy jó döntés volt Zaragozába igazolnia Pintér Ádámnak, hiszen mindössze kilenc meccset játszhatott idén a végig kiesés elől menekülő gárádban, és úgy tűnik, számára még túl erős a La Liga szintje.
Ezek után viszontt illik megnéznünk az ellenpéldákat is.
Juhász Roland évek óta meghatározó alakja a belga Anderlechtnek, idén azonban ők is elmaradtak a várakozásoktól. Csak a harmadik helyet szerezték meg a tabellán, mégis talán pont Juhász Roland és a Genkkel az idei belga bajnokság győztese, Tőzsér Dániel a legjobb példa a karrierépítésre.
Az MTK korábbi játékosa nem a legerősebb bajnokságok egyikének szürke csapatába igazolt itthonról, hogy aztán rövid kínlódás után hozzászürküljön a csapathoz.
Az Anderlecht azért volt kiváló választás, mert a belga bajnokság ugyan erősebb, mint a magyar, mégsem feleslegesen nagy az ugrás, valamint az Anderlcht minden évben szerepel az európai kupákban.
Juhász esetében viszont kijelenthető, esetében eljött az ideje a váltásnak, a bekk véleményünk szerint simán elférne egy olyan Bundesliga-csapatban, amely a közvetlen topcsapatok mögé sorolható.
Tőzsér Dániel a Ferencváros után szintén kisebb lépcsőket lépett, megfordult a Galatasarayban és az AEK Athénban, míg eljutott Genkbe, amellyel idén megnyerte a bajnokságot és jövőre indulhat a BL-ben. Újabb pipa a tudatos építkezés mellett.
Dzsudzsák Balázs esete kicsit másabb, mert Debrecenből Eindhovenbe igazolni komoly lépés volt számára. Ekkora ugrásból jól kijönni nagyon nehéz.
A szélsőnek mégis sikerült megtalálni a helyét a csapatban, és megmutatnia magát egész Európának, amelynek az eredménye az lett, hogy az idei nyár legtöbbet emlegetett neve az átigazolási piacon az övé légiósaink közül.
Látható, hogy van példa ésszerű döntésekre is, de a fentiekből azt láthatjuk, légiósaink hiába nyújtanak jó teljesítményt, hiszen például Rudolf Gergely hiába futott jó tavaszt, ha mindezt egy kieső Bariban tette.
Az igazi tehát az lenne, ha nem annak kéne örülnünk, hogy légiósaink jól játszanak egy kiscsapatban, hanem annak, hogy komoly eredményekre is képes csapatokban játszanak hétről-hétre.
