Dzsudzsák csapatának momentuma sem volt Husztiék ellen

A Zenit kezdett jobban. Lazovic-ék már a mérkőzés elején tudatosították a hazaiakban, hogy csak egy csapat nyerhet a Dinamo Stadionban, és az pedig a Zenit lesz.

Az első félidőben Danny-nak és Lazovic-nak is volt lehetősége a gólszerzésre, de az utolsó pillanatban vagy pontatlanok voltak a Zenit támadói, vagy az Anzsi kapusa, Revishvili védett bravúrral.

A Huszti Szabolcsot padon ültető Spaletti mester egyre idegesebb kezdett lenni, ahogy teltek-múltak a percek. A  második félidőben sem sokat változott a meccs képe. A Zenit jött, az Anzsi pedig csak védekezett. Mást nem is nagyon tudott tenni Gadzhiev együttese, mivel elől egy fogatlan oroszlánra hasonlított az Anzsi.

A mérkőzés érdekessége ezzel együtt érthető módon nem a fociban volt keresendő. A találkozó inkább az apró szurkákról szólt, mint sem a parádés játékról. Az egyik fő hangadója és megtestesítője ennek a műfajnak a 38 esztendős Roberto Carlos volt. Az Anzsi csapatkapitánya inkább már csak múltjával tud kitűnni a mahacskalai csapatból.

A találkozón lehetőséget kapott Huszti Szabolcs is, az 53-szoros magyar válogatott középpályás a 77. percben állt be Faizulin helyére. A találkozót eldöndő egyetlen gólt Alexander Kerzhakov szerezte a 80. percben kissé szerencsés körülmények között. A gól maga szép volt, de az előkészítés inkább az Anzsi védelmének volt köszönhető.

A hátralévő percekben próbálkozott az Anzsi, de komoly helyzetig nem jutott a csapat. A látottak alapján elmondható, hogy Dzsudzsáknak bizony lesz dolga és helye a csapatban, amely nélküle veszélytelen volt támadásban.