Drogbától Gyanig – 10 legenda, aki sosem nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját

Rövidesen újabb sztárokkal bővülhet az egyébként is veretes névsor.

Az Afrikai Nemzetek Kupájának története hemzseg az emlékezetes pillanatoktól, ikonikus csapatoktól és korszakos egyéniségektől. Mégis akad egy különösen fájó közös pont számos afrikai legenda pályafutásában. Hiába a világklasszis klubkarrier, hiába az egyéni elismerések, a kontinens legfontosabb trófeája sosem került a kezükbe.

Didier Drogba (Elefántcsontpart)

Az elefántcsontparti futball ikonja öt Afrika-kupán szerepelt, kétszer döntőt is játszott, de mindkétszer alulmaradt tizenegyesekkel – 2006-ban Egyiptom, 2012-ben Zambia ellen. A kontinens egyik legnagyobb csatára hat hónappal válogatott visszavonulása után „látta”, ahogy hazája végre felér a csúcsra: 2015-ben Elefántcsontpart megnyerte a tornát. Nélküle.

George Weah (Libéria)

Az egyetlen afrikai Aranylabdás pályafutása ékes példája annak, amikor az egyéni nagyság nem párosul csapatsikerrel. Libéria Weah fénykorában nem tudott versenyképes lenni a kontinens elitjével, az Afrika-kupán kétszer is már a csoportkörben búcsúzott.

Michael Essien (Ghána)

A ghánai középpályás 2010-ben döntőig menetelt hazája válogatottjával, de sérülés miatt éppen a torna legfontosabb szakaszában dőlt ki. 2008-ban bronzérmes lett, de az arany sosem jött össze, pedig fénykorában a kontinens egyik legkomplettebb játékosának számított.

Emmanuel Adebayor (Togo)

Togo történetének legismertebb futballistája klubszinten csúcsra jutott, az Afrikai Nemzetek Kupája azonban sosem volt az ő terepe. Négy tornán szerepelt, a negyeddöntő jelentette a plafont, ráadásul egyéni teljesítményei is elmaradtak attól, amit a selejtezők során mutatott.

Seydou Keita (Mali)

Hétszer szerepelt az Afrika-kupán, négyszer is éremért játszott, kétszer bronzérmes lett. Mali rendszeresen felülmúlta önmagát Keitával a pályán, de a fináléig egyszer sem jutott el. Pedig az egykori barcelonai középpályást rendszeresen beszavazták a torna válogatottjába.

Frédéric Kanouté (Mali)

A Sevilla legendája meglepően hatékony volt a tornákon – 11 meccsen 7 gólt szerzett –, mégis trófea nélkül zárta válogatott pályafutását. Mali vele sem tudott átlépni a bronzmeccsek szintjén.

Emmanuel Eboué (Elefántcsontpart)

Drogba korszakának „néma” hőse, aki öt tornán szerepelt, kétszer döntőt játszott, de sosem nyert. Védekezésben kulcsszerepet játszott, az elefántcsontpartiak vele a pályán meccseik felét kapott gól nélkül hozták le.

Alex Song (Kamerun)

Két Afrika-kupa, két teljes torna – és egy elveszített döntő 2008-ban Egyiptom ellen. Song sérülése a fináléban döntő pillanatnak bizonyult, később pedig fegyelmi ügyek miatt szorult háttérbe a válogatottban.

André Ayew (Ghána)

Nyolc Afrika-kupa, két elveszített döntő, 36 mérkőzés – és még mindig nincs arany. Ayew generációja többször is közel járt, de mindig akadt egy drámai pillanat: késői gól, tizenegyespárbaj, balszerencse.

Asamoah Gyan (Ghána)

Afrika világbajnoki gólrekordere, Ghána történetének legeredményesebb válogatott játékosa – és mégis, az ANK sosem jött össze. Két döntő, nulla győzelem.

Hamarosan bővülhet a lista

A jelenleg is zajló Afrikai Nemzetek Kupája több sztár számára az utolsó esély lehet, hogy magasba emeljék a trófeát, hiszen a 2027-es torna már sokuk számára elérhetetlen távolságban van. Ilyen például az egyiptomi Mohamed Szalah, aki kétszer is döntőzött, de egyszer sem nyert. A gaboni Pierre-Emerick Aubameyang számára szintén ketyeg az óra. Eddig ötször szerepelt ANK-n, a legjobb eredménye egy negyeddöntő volt.

Ez az összevetés is igazolja, az Afrikai Nemzetek Kupája egy különleges sorozat, amelyet nem mindig a legnagyobb neveket felvonultató válogatott nyer.