Dráma és hűség a Kékszalagon. A barátságukért adták fel a versenyt

A Sport365 csapata napok óta a helyszínről követi a Kékszalag Nagydíj eseményeit. Most betekintést engedünk a nézőknek a munka hátterébe, és a verseny talán legmeghatóbb pillanatát is elmeséljük. 

Dübörög a Kékszalag és mi egész nap rohanunk. Füreden kezdünk, majd igyekszünk Tihanyba. Jön az infó, az élmezőny hamarosan a csőbe ér. Ugrás a kocsiba és már ott is vagyunk.

Kattogtatjuk a gépet, válogatjuk a képeket. A Wifi feladja, de a büfé személyzete kihúz minket a sárból. Működik minden, videót élesíts, és már megy is az élő. Gyorsan megosztom, majd míg Géza elszalad, van egy szusszanásnyi időm. Két percig tartott. A főszerkesztő vigyorogva jön vissza, hogy talált egy diákcsoportot, akik résztvettek a Kékpántlikán és örömmel nyilatkoznának nekünk. Telefon elő, kábelek be, és indulás a gyerekekhez. Mikor odaérünk megnyugszom. A kissrácok nevetgélve rendezik a terepet, mert a kihajózást követően az ő feladatuk a rendrakás. Nem hisztiznek, csinálják a dolgukat, közben ujjongva mesélik, hogy jövőre már nagyobb hajóval versenyeznek majd. Látszik rajtuk, hogy szeretik amit csinálnak, edzőjüket pedig szinte Istenként tisztelik.

Jó látni ezt az életerőt, kicsit én is feltöltődöm tőle.

Az interjú után vissza kell ugranunk Füredre. Sietünk, mert a középmezőny is lassan eléri Tihanyt, és a fények is jók, hogy lőjünk néhány képet. Mindenem zsibbad. A vállam beállt, az agyam is fárad. 3 órát aludtunk tegnap, lábaimat már csak a rutin hajtja. Elindulunk kocsival és megpillantunk egy stoppost az út szélén. Van hely, intünk neki hogy pattanjon be. A fiatal srác beszáll, halkan köszön. Van valami furcsa mélabú a szemében. Beszélgetni kezdünk hárman, bár én többnyire csak hallgatok.

A fülem hallatára elevenedik meg egy mese, amiben nem a győztes a hős, hanem az igaz barát.

A fiú szinte suttogva meséli, hogy az ország másik feléből érkeztek, hogy meghódítsák a tavat. A hajó kormányosa holnap délután esküvőre megy. Úgy tervezték, aznap délig beérnek, de a szél másképp döntött. Alig lengedezett, így még a tapasztalt vitorlásoknak is fejtörést okozott. A srácok számolgatni kezdtek és rádöbbentek fel kell adniuk a versenyt. Csalódottak voltak, de a hűség mellett döntöttek. Mint ahogy a hajóban, a való életben is egymásért cselekedtek, csapatként hozták meg a döntést. Bár egy álommal kevesebbek lettek ma, de a hűség győzött.

Közben beérünk Füredre, elbúcsúzunk a matróztól, és leülünk egy nagy tál saláta elé. Csak nézek magam elé üresen. Azt hiszem örökre megértettem a lényeget. Nem csak az eredmény és a rivaldafény számít, hanem az is, hogy a vízen lévők egész nap egymásért küzdenek, és ha kell a legfájóbb döntést is képesek meghozni a csapatért. Nekem mától ezt is jelenti a Kékszalag.

Borítókép: Sport365.hu/ Erdős Géza