Downhill: Liszi Attila visszaszerezte DH magyar bajnoki címét

Sokáig kérdéses volt, hogy milyen formában kerülhet megrendezésre az idei Downhill Országos Bajnokság, és hogy helyszínnek újra Eplény lesz-e a befutó. Végül Eplény lett, azonban a változatosság kedvéért egy teljesen új pályán akarták tartani a szervezők. Így amint tisztázódtak a körülmények, azonnal nekifogtak egy vadiúj downhill, valamint egy fourcross pálya megépítésének, melyek négy hét alatt lelkes downhillesek segítségével és néha pirkadatig tartó kőkemény munkával a verseny hetére elkészültek.

A program pénteken kezdődött a gyalogos pályabejárással és a délutáni edzésekkel. Meglepően sok versenyző beregisztrált már ezen a napon, kihasználva a plusz időt az új pálya megismerésére. Sajnos Murphy törvénye betalált, miszerint ami elromolhat, el is romlik, mert nem sokkal az edzés megkezdése után az eplényi négyüléses Szent-Sólyom felvonó egyszercsak megállt. A villanyszerelést követően a kellemetlenségért kárpótlásul az edzésidőt egy órával meghosszabbították, így nem esett ki lehetőség a bringázásra, sőt, a kora esti kellemes hűvösebb időben meg lehetett még húzni a gyakorlást.

Másnap, szombaton kezdődtek az igazi izgalmak, mert a DH edzéseket követően délután megindult a gyakorlás a fourcrossra, amit a hétvégi DH OB betétfutamaként rendeztek meg. Már négy óra körül megjelentek az első szurkolócsoportok a 4X pálya ugratói, hullámai és technikás kanyarjai körül és hangosan bíztatták a versenyzőket. A verseny baráti és otthonos jellegét csak feldobta, hogy egy kisebb társaság egy komplett bőrkanapét is felcipelt a sípályára.

Az időmérőt követően harminckettes döntőt rendeztek, aminek köszönhetően hatalmas küzdelem kezdődött. A versenyben rajthoz állt a hazai fourcrossosok szinte teljes mezőnye, velük együtt pedig felsorakoztak a csatasorba déhások is, köztük korábbi országos bajnokok és jövőbeli reménységek is. A rajtgép lecsapódása után vérremenő csatákat vívtak (persze szabályos keretek között) az ellenfelek egészen a célvonalig. A kecskeméti Bandik (Hódi András és Szabó NF Endre) már az első futamban összekerültek, és együtt dübörögtek végig a döntőig, minden futamukban ők ketten jutottak tovább. A másik ágról pedig a visszatérő legenda, Krizsák Jani és Scherdán Beni érkezett a nagydöntőre. Pattanásig feszült a hangulat, ami el is sült a rajtot követő útátugrás után. Beni és Szabó NF Bandi vitatott közelharcának egy bukás lett az eredménye, de a pillanat törtrésze alatt nyeregbe pattantak és a többiek után iramodtak. Krizsák Jani eközben elhúzott az élen, így a célba is ő ért be elsőnek, mondhatni rajt-cél győzelmet aratva az időmérős elsősége után. A második helyért NF Bandi célbavette jóbarátját, Hódi Bandit és a pálya alsó részén található erdős szakaszon utol is érte, már majdnem be tudott szúrni ott is, de kicsit megtorpant, így az utolsó kanyarra maradt az előzés lehetősége. Be is köszönt a belső íven, de Hódi úr jól kivédekezte és igaz csak egy kis különbséggel, de előrébb gurult át a célvonalon. Nagyon jó hangulatban és szurkolásban telt így a szombat este, tökéletes alapozást adva a másnapi DH döntőkhöz.

Az időjárás nagyon kedvezett a rendezvénynek, gyönyörű nyári hétvége volt, bár tény, hogy ez hátrányként is megmutatkozott, ugyanis hatalmas por alakult ki a downhill pályán a három nap alatt. Jól jött volna egy kiadós nyári zápor, de mivel az elmaradt, a napközbeni szünetekben többször belocsolták a pálya alsó szakaszát, hogy biztonságosabb legyen a célbaérkezés. A délelőtti kötelező edzés után elrajtolt az időmérő és egyre több néző érkezett a helyszínre, szépen megtöltötték a hegyoldal alsó harmadát. Sokan felmentek a libegővel is és a nyomvonal mellett szépen lecsorogva kísérték figyelemmel a futamokat, így egy, néhol kettő-három nagyon jól járható tiszta ösvény alakult ki a nézők számára, amivel határozottan könnyebb lett a lejutás.

A futamokat a speaker Víg Balázs kezdte meg a verseny előfutójaként, mögötte a Merevesek, az Openesek, a Masterek, a Juniorok, a Nők és végül, de korántsem utolsó sorban az Elite Férfi mezőnye érkezett.

Merevben tökéletesen megismétlődött a tavalyi OB dobogója, azaz Szűcs Tamás (2GP LiMiT Team) nyerte a kategóriát, második Rácz Nándor, a harmadik pedig Németh Ádám lett. Tomi abszolút értékelésben is kiválót ment, a 11. hely magáért beszél. A pódium látóterében volt még az egyik helyi matador, a zirci Rolf Szilárd, aki a döntőben már nem tudta megismételni az időmérős második helyét.

Szokásos módon a legnépesebb kategória az Open volt, összesen 62 versenyzővel. Az időmérőn már hamar megmutatkozott, hogy a győzelemért Krizsák János és Szecskay András fog nagy csatát vívni. Az első futamban kevesebb mint öt század volt kettőjük között a különbség, Szöcske javára. A döntőben ő tudott többet javítani, így az előző napi fourcross hatodik helyezése után meg tudta nyerni a downhill Open kategóriáját. Janit se kell sajnálni, a 4X győzelem után egy DH ezüstérem: ennél lehetetlenség sokkal jobbat kívánni, de biztosak vagyunk benne, hogy kicsit sajnálja, hogy nem kapta el barátját. A harmadik helyen a tavalyi sebesség csúcstartó Ábrahám Gergely végzett, aki akkor 61 km/h-val, messze mindenkinél gyorsabban érkezett le a meredek rész előtti ugráson. Idén egy technikásabb részre került be a sebességmérés, ahol így sokkal kisebb számok jöttek ki, de annál nagyobb különbségek.

Az Open kategória után már az UCI kategóriák következtek. Itt már a bajnoki cím sorsa volt a kérdés, ami a Mastereknél, azaz a 30 évesek és idősebbek csoportjában dőlt el először. Hódi András (2GP LiMiT Team) magabiztos győzelemmel szerezte meg a bajnoki címet, így ő is egy arany-, illetve egy ezüstéremmel zárta a hétvégét. Bandi immáron a harmadik szakágban lett Magyar Bajnok (korábban BMXcrossban és fourcrossban is sikerült neki). A dobogón mellette az elmúlt két év Masters bajnokai végeztek, a másodikon a 2011-es első, Filó László (ZKSE), a harmadikon a címvédő Szénási Kálmán (Merida Maraton Team CST).

Amennyire kimérten versenyeztek az “öregek”, annyira szeleburdiak voltak a fiatalok, így a papírformát felrúgva egy egészen meglepő dobogó született, de hát ilyen ez a versenyzés, a legkülönfélébb eseteket produkálja az élet. A hétvége előtt mindenki Ettingshausen Mátét (4×4 Off-Road Club) tartotta az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen esélyesnek, azonban már pénteken elkezdtünk figyelgetni egy igen gyors srácot, Zacsik Ádámot (Freeriderz SC). Az időmérőn az első két helyen is végeztek, igaz Ádám ekkor még egy bő négy másodperces hátránnyal állt Máté mögött. A döntőben azonban már az első szektorban három másodpercet javított az idején, de úgy látszik ez már sok is volt és hiba lett belőle, elszálltak a bajnoki reményei. Mögötte Kismáté zárta a kategóriát, aki viszont pont a felső szakaszon esett el, így ő is búcsúzhatott a trikoloros meztől. Így az első helyet megörökölve Fekete Bence (Csepel KSZSC) lett a 2013-as Junior Magyar Bajnok, a második a tavalyi bronzérmes Halász Norbert (PSN Zrt.), a harmadik Mischl Ákos (PSN Zrt.), míg a negyedik helyen a legjobb U15-ös rider, Soronics Olivér (4×4 Off-Road Club) végzett.

A nőknél sajnos idén se tudott kialakulni küzdelem, mert bár most két lány is rajthoz kívánt állni, de Seffer Judit (4×4 Off-Road Club) vasárnap reggel sajnos esett az utolsó ugratón, amitől ki kellett hagynia a versenyt. Ettől függetlenül egy megérdemelt győzelem és többszöri óriási taps került Bereczki Viktória (Alutech Downhill Racing Team) birtokába, hiszen Viki képességeihez és tudásához semmi kétség nem fér, ő a legjobb hazai női downhilles! A távolmaradó lányok pedig reméljük jövőre végre megpróbálják megmutatni, hogy Vikinek lehetne nehezebb dolga is az Országos Bajnokságokon.

A végére maradt a hétvége fő attrakciója, az Elite Férfi kategória. Hasonló várakozások, mint Juniorban, avagy mint 2012-ben. Ezúttal azonban sikerült Liszi Attilának (4×4 Off-Road Club) és korábbi két bajnoki címe után begyűjtött egy harmadikat is, úgy látszik, hogy a páratlan évszámokban kijön neki a lépés. Ami viszont mögötte történt az a legnagyobb izgalmakat hozta. Jelenszky Bálint (PSN Zrt.) a rontott időmérője okán korábban érkezett a döntőben, így ő ülhetett a legtöbbet a hot seatben. Már csak öten voltak hátra, mikor a pénteki szedrező Kántor Miki (2GP LiMiT Team) látótérbe került a célterületről, egészen más tempóban, mint addig a döntőben bárki. Az ideje is jó volt, sőt! Majdnem bement 1:40 alá, ami az időmérőn csak Liszi Attilának sikerült. A következő pilóta Keresztes Péter (LiMiT Racing Team) volt, aki a másodikra érkezett, majd a tavalyi junior bajnok Palotai Gábor (2GP LiMiT Team), aki Peti mögé a harmadikra. Ekkor már csak a két legjobbra vártunk, Szabó NF Endre (LiMiT Racing Team) érkezett először. Kiváló időmérője után viszont csak a második kanyarig jutott, ahol tekerés közben fának csapódott, teljesen nem tisztázott a dolog, de nem kis sprint lehetett ott… A csattanót már viszont korábban lelőttük, azaz az időmérő után Liszi Attila a döntőt is magabiztosan nyerte, így ő lett a 2013-as év Downhill Magyar Bajnoka! Úgy látszik, amikor Liszi Attila felnőtt magyar bajnok, akkor az ő jobbján Kántor Miki áll, ezúttal annyi plusszal, hogy az alsó szektorban bizony a hétvége legjobb idejét Miki jötte, még ha nem is sokkal. Persze mindennek két oldala van, tehát akkor mit is mehetett Attila a felső 50 másodpercen, ahol még a másodiknak is 5 mp-t adott?!

Az eredményhirdetés már-már szokásos módon a Holle Anyó panziójánál zajlott, ahol a nagy tömegből kiválva vehették át bőséges nyereményeiket a díjazottak. A ceremónia után a szervezők egy kislány és az eplény polgármester Fiskál János segítségével az összes célbaérkező között kisorsoltak egy Drift fejkamerát, amit a Masters kategória mókamestere Markó Gergely alias Tigris vehetett át.

Így zárult tehát a 2013-as GravityHall Downhill Országos Bajnokság, mely két versenyszámának 149 indulója volt és a nézelődni, szurkolni vágyók pedig meglepően sokan jöttek ki, reméljük ez csak még tovább növekszik a jövőben, talán kupasorozattal, talán egyéb finomságokkal, a munka mindenképpen ezen folyik.

Liszi Attila: “Nagyon jól éreztem magam a hétvégén, a rendezvény maga is nagyon tetszett, a bicaj is hozta amit elvártam tőle. Tavaly sajnos elizgultam a versenyt, idén viszont úgy mentem el, hogy ez nem ismétlődhet meg. Mindent összevetve egy remek hétvégén, versenyen vagyunk túl és ennek tetejébe még a bajnoki címet is sikerült megkaparintanom. “

Szabó NF Endre: “Elmondhatatlanul jó hangulatban telt az egész hétvégém, nagyon élveztem a pályát és a bicajozást, valamint azt, hogy mennyi ismerős versenyzővel és új arccal találkozhattam a zsúfolásig telt depóban. Olyan hangulat alakult ki, amire számítani sem mertem. A szombati 4x versenyen szoros meccseken, de sorra jutottunk előrébb egészen a döntőig, ott viszont már nem mentek simán a dolgok, mivel az első ugratón Scherdán Beni egy olyan manőverrel kilökött, amit nem tartok 100%-osan sportszerűnek, ráadásul bárki meg is sérülhetett volna. Mindketten elestünk, de én tudtam hamarabb talpra állni és a mezőny után eredni. Hódi Bandit a pálya végére sikerült is utolérnem és jól megszorongatnom, de megelőzni nem tudtam, azonban így is nagyon örültem, mert ilyen izgalmas versenyem még sosem volt! A versenyhétvége harmadik napján is minden flottul ment, továbbra sem hibáztam egyszer sem az edzések során, az időmérőn 2. helyen értem célba és vártam a döntőt, hogy megőrizzem ezt a pozíciót. Tökéletesen felkészülve álltam a rajtba, hogy egy bomba időt jöjjek, 100%-osan koncentráltam, de a második kanyarban mostanáig sem értem hogy hogy, de tekerés közben lesodródtam és nekicsapódtam egy fának. Nem sérültem meg, de borzasztóan csalódott és rossz kedvű lettem. Tavaly Liszi Ati esésével fértem csak fel a dobogóra, idén viszont képesnek éreztem magam erre saját erőmből, de sajnos nem sikerült. Ez egy ilyen sport.”

Hódi András: “Idén betöltöttem a harmincat, amit egy Dirty Thirty biciklis bulival meg is ünnepeltünk (itt is szeretném megköszönni mindenkinek a közreműködést, a meglepetést, a képeket, így Master kategóriás rider lettem. Nagyon szerettem volna dobogóra állni DH OB-n és valami szép eredményt elérni a 4X versenyen, ami össze is jött. Nagyon jól éreztem magam, a rendezők igazán kitettek magukért és egy nagyon színvonalas versenyt hoztak össze, köszönet érte és minden elismerésem az övéké. Három napig folyamatosan bicajoztam, ami nagyon jól esett. A 4X verseny nagyon pörgős és tényleg kemény volt. Nagyon jó bicajosokkal és kőkemény csatákkal, itt végül sikerült a 2. helyet összehoznom. A hétvégére a koronát az tette fel, hogy idén sikerült egy DH Országos bajnoki címet is „bezsebelnem” az eddigi BMX Cross és 4X címeim mellé.”