Divízió I-es vb: Érik a magyar-olasz döntő

Az első két játéknap különösebb meglepetés nélkül zajlott le a budapesti divízió I-es jégkorong-világbajnokságon. A vasárnapi első mérkőzésen ugyan elmaradt a gálaelőadás, az olaszok mindössze 2-0-ra verték a csoport leggyengébb együttesét, a spanyol válogatottat. Az eredmény ugyanakkor csalóka, mert az itáliai alakulat átlagosan percenként eltalálta Ander Alcaine kapuját, de a 60 lövésből 58 elakadt az ibériai portásban.

A magyar válogatott nagyszerű első harmadbeli hajrájának köszönhetően állva hagyta a hollandokat, akik csak 5-0-ás hazai vezetésnél tértek magukhoz, végül 7-3-mas sikerrel jöhetett le a jégről Ted Sator együttese. A szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek, a telt ház, a 10 ezer néző éneklő, tapsoló látványa még a tévénézőket is magával ragadta. Nyugodtan állítható, hogy a szurkolás a legmagasabb osztályba sorolható.

A hétfői második játéknapon folytatódott az öreguras olasz hoki. A csoport legnagyobb esélyese 2-0-ig, mintegy 4 percig az A csoportos színvonalat idézte, ezután azonban engedte felállni a holland gárdát, amely azért nem olyan rossz csapat, és ezt bizonyította is. Ansoldi és Scandella korai góljaira Demelinne az első harmad hajrájának elején, majd a második játékrész ötödik percében válaszolt, kiegyenlítve az állást. A két gól kijózanítólag hatott az olaszokra, és 2 perc múlva Iannone megint megszerezte a vezetést, amit a meccs végéig megőrzött a talján csapat. Az olaszok játéka egyelőre inkább eredményes, mint lenyűgöző, gyakorlatilag semit nem lehetett levonni az első két meccsükből. Azzal mindenki tisztában van, hogy jók, de ennyit eddig is tudtunk róluk.

A magyar válogatottra a japánok távollétében hétfőn várt a legnehezebb csata a döntő összecsapásig vezető úton. A dél-koreai együttessel a tavalyi, ljubljanai vb-n is meggyűlt a bajunk. Akkor nagy nehezen 4-2-re sikerült nyerni ellenük. A hétfői meccs álomszerűen kezdődött számunkra, az első harmadban elért 3-1-es előnyt a másodikban sikerült megtartani. Igaz annyi látszott a második húsz percben, hogy néha kiesik a ritmusból Ted Sator csapata, több koreai támadás is veszélyes lövéssel fejeződött be. A záró felvonásban aztán leszálltunk a pokol mélyére. A dél-koreaiak egyre többször vertek meg minket korcsolyázásban és több hibát is vétett a magyar csapat a védekezésben. Egy épphogy a gólvonal mögé csúszó korongot a videóbíró – jogosan – gólnak ítélt, majd az egyébként kitűnően játszó Sofron elvesztett korongja után kiegyenlített az ázsiai együttes, és ekkor bizony úgy tűnt, bajba kerülhetünk.

Szerencsére megrázta magát a válogatott, a közönség űzte-hajtotta a kedvenceket és végre mellénk állt a szerencse. A sokadik lövés végre nem Eum kapus valamelyik porcikáját találta el, hanem felpattant, majd a kapu tetejéről visszahullott, Kóger pedig a levegőből besodorta a kapuba. Gólöröm, majd hideglelés – Dremelj játékvezető jelezte: Nem gól!… Majd látva a kétségbeesetten reklamáló magyar játékosokat úgy döntött: ezt is megnézeti a videóbíróval. És milyen jól döntött! Idegfeszítő perc következett, de amikor a vezetőbíró levette a fejhallgatót és kinézett asszisztensére, bólintott és azt mondta: Goal!

A szemfüles és szájról olvasni tudó televízió nézők ekkor, a két csapat és a lelátó népe pár másodperccel később tudta meg, hogy 4-3-ra vezet a magyar válogatott. Ladányiékat ez felszabadította, a koreaiak pedig nem tértek magukhoz, amit 7 másodpercen belül sikerült kihasználni: Ladányi passzát Sofron beütötte, eldöntve a mérkőzést. Alig egy perccel a vége előtt Sofron a harmadik gólját is belőtte, 6-3. Minden jó, ha jó a vége…

Ted Sator a mérkőzést követően így nyilatkozott: – Gratulálok a koreai csapatnak, sokat fejlődött a tavalyi világbajnokság óta is. Játékosai gyorsak, sokat korcsolyáznak, ezért külön felhívtuk a mieink figyelmét, hogy figyeljenek a kontrákra. Három-egynél több esélyünk volt a negyedik találat megszerzésére, ám a koreai kapus kiválóan védett, s végül a különbség növelése helyett az ellenfél két hibánkból kiegyenlített. Emiatt aztán egy tízperces meccsé alakult át a találkozó, viszont ebben a periódusban a csapatunk megmutatta az igazi arcát.

Ma szünnap van a világbajnokságon, szerdán a magyar csapat pihenőnapos. Ezen a napon a hollandok a spanyolokkal játszanak, vélhetően megszerzik a bent maradást érő győzelmüket. Az olaszokra Dél-Korea vár és ez lesz a pikáns mérkőzés. Ha a valós tudást nézzük, akkor az olasz együttesnek hoznia kell a kötelezőt, ha viszont továbbra sem pörög száz százalékon Jimmy Bergamelli csapata, akkor kellemetlen meglepetésben lehet része.

Pénteken Hollandia és Dél-Korea gyakorlatilag bronzmeccset fog játszani, a magyar válogatottnak pedig Spanyolország lesz az ellenfele. Nem lebecsülve a spanyolokat, vélhetően ez a meccs nem lesz olyan izgalmas mint a dél-korea elleni.

Érik tehát a magyar-olasz "finálé", de jóslásba nem merünk bocsájtkozni. Akárhogy is kerül egymással szembe a két csapat, azzal tisztában kell lenni, hogy az olaszok az esélyesebbek, a legyőzésük még hazai közönség előtt is óriási bravúr lenne. De miért ne sikerülhetne?

P. A.