Diósgyőrben a jótékony célra felajánlott Barca-mez

Kezdjük a "nehezével": szombaton 3-0-s vereséget szenvedtetek hazai pályán a Győrtől.

– Pedig nem játszottunk olyan rosszul, mint azt az eredmény mutatja. Az első gólig egyértelműen ellenfelünk fölé nőttünk, több helyzetet dolgoztunk ki a vendégeknél, de gyakorlatilag az első valamire való lövésük beakadt, melynél a szerencse is melléjük pártolt. Igazságtalanul alakult ekkor a mérkőzés, de ilyen a futball. Ők nyertek, és csak a győzelem számít.

Csapatod egyik legjobbja voltál, mégsem játszottad végig a mérkőzést.

– Már korábban éreztem fájdalmat a lábamban, ezért kértem cserét.

Térjünk át arra a két mezre, melyet eddig szereztél Rakaczki Bence gyógyulásának elősegítéséért. Hogy jött az ötlet?

– Egyrészt megfogott, ahogy a többi magyar klub is kiállít kapusunkért, és ilyen-olyan módon segített, másrészt láthattam, hogy Magyarországon nem minden gyermek gyógyulása biztosított bizonyos betegségeknél anyagi okok miatt. Van, hogy egy család nem engedheti meg magának a drága gyógykezeléseket. Arra gondoltam, hogy a nagy spanyol csapatok mezei sokat érhetnek Magyarországon, így szívességet kértem az ezekben az együttesekben futballozó barátaimtól, hogy küldjék el mezeiket, melyeket aláírnak csapattársaikkal együtt, s csinálnak egy közös fotót egy Bencének szóló üzenettel. Az ereklyét nem kapusunk kapja meg, hanem értékesítenénk, a bevételt pedig neki, illetve más beteg gyerekeknek ajánlanánk fel.

– Hogyan fogadták megkeresésed korábbi társaid, Daniel Alves és Carlos Marchena?

– Mindig nyitottak arra, hogy segítsenek, ahol tudnak, az elesetteken, betegeken. Tudtam, hogy nem okoznak csalódást, és segítenek nekem. Mindössze két nap telt el, és megérkezett a fotó úgy Barcelonából, mint La Coruñaból, melyen az egész csapat által aláírt mezzel pózolnak a játékosok, valamint az "Érted, Bence" felirattal. De én csak az első téglát tettem le az épülő háznál, a Deportivo meze az egyik, a Barçáé pedig egy másik oszlop. Mindenki hozzáteszi a magáét, ezt követően a szurkolókon a sor, hogy – képletesen szólva – felépüljön ház. Ehhez egész Magyarország, az itteni labdarúgó-társadalom segítségét szeretném kérni.

Nem ez az első eset, hogy megmutatod, mekkora szíved van. Korábban jártál a Gyermekegészségügyi Központban egy leukémiás fiúnál, akit szintén Bencének hívnak, majd a Siófok elleni győztes mérkőzés után egy tolószékes fiatalembert vittél magaddal ünnepelni. Honnan jön ez a csodás emberség?

– Kivételezettnek és szerencsésnek érzem magam, hogy munkámmal örömet okozhatok az embereknek, engem pedig ez tesz igazán boldoggá. Ha lehetőség van segíteni azokon, akiknek igazán szüksége van rá, megteszem.