Dárdai: Esélyt sem adtak, hogy folytathassam

Az interjú zanzásított változata:

"Fáj, ami történt, mert kértem azt, hogy legalább a románok és az északírek elleni, két, sorsdöntő Eb-selejtezőt hadd csinálhassam. Az utolsó egyeztetésen az elnök és a menedzser abszolút nem adott esélyt. Úgy látták, hogy szinte csodát műveltünk, a játékosok mind beálltak mögém, és nem akarták ezt kockáztatni, a véletlenre bízni, hogy hogyan sikerül a folytatás."

"Akceptáltam. Pontot kellett tenni a végére. Többet nem tudtam tenni, mindent megpróbáltam. Ezt le kell nyelni, menni kell tovább, dolgozni kell tovább. Tény, hogy hosszú távon ezt nem lehet így csinálni. Itthon nem is tudtam beszélgetni a családdal, állandóan járt az agyam, rajzoltam, firkáltam, a stábbal egyeztettem. Magyarországon a korábbi sikertelenség miatt óriási volt a teher, Berlinben pedig hatalmas vagyont bíztak rám, ötmilliós város legfőbb futballbázisáról, utánpótlásbázisáról beszélünk. Összességében úgy gondolom, éltem a bizalommal mindkét helyen."

"Van olyan kohéziós erő most a válogatottban, hogy meglegyen a második hely. A harmadik hely gyakorlatilag már megvan. Hat hét közös munka alatt sokat léptünk előre. Ez a küzdeni tudásban, és a vége felé már a támadójátékon is látszott. Nem a labdabirtoklásra építettünk, a bázis a védekezés, a kompaktság volt, persze be kell tudni rúgni a helyzeteket. A munka volt a siker titka. Olyan stábot választottam, akinek a tagjai keresik a munkát. Egyedül nem ment volna."

"Storck? Az edzőm volt a Herthánál, ez alapján tudom megítélni, mert nem láttam az edzéseit az U20-as válogatottnál. Agilis, szorgalmas ember, az ő dolga, hogy mennyit hasznosít ebből, mennyit alakít ezen a filozófián. Vannak vezérjátékosok, akik össze tudják fogni a csapatot. Ha tudok, segítek, de mostantól nem én vagyok a főnök."

VIDEÓN A TELJES INTERJÚ: