Czvitkovics: szükségem van külföldi karrierre

A megyei hírlapban alaposan körbejárta a kérdést újságírói kérdésre, amelyből kiderült szíve szerint Hollandiába szerződne, de szívesen futballozna Lengyelországban, Cipruson vagy Horvátországban is. Ki tudja hol áll meg Cicó…

– Hollandia szerintem feküdne nekem. De a realitás akár egy nemzetközi kupában szereplő lengyel, ciprusi vagy horvát csapat is lehet. És nem csak nekem, a legtöbb magyar futballistának. Az a helyzet, hogy 28 éves leszek februárban, talán van még 7-8 jó évem (nevet), úgyhogy nem nagyon válogathatok, most már gondolnom kell a jövőmre is.

A játékos szerint Magyarországon csak apró pénzt lehet keresni a futballban, ezért 3 év külföldi karrierre mindenképpen szüksége van a nyugodt futball utáni léthez. – Ez így van. Sajnos itthon meg sem közelítik a fizetések a külföldi összegeket. A sokszorosáról van szó. Most már a pénzkeresés az elsődleges, de nincs ebben semmi kivetnivaló. Egy focistának maximum 35 éve van arra, hogy megteremtse az egzisztenciáját, szerintem ez érthető. Persze azért ambíció is van bennem. Kíváncsi vagyok rá, hogy a tudásom mire lehet elég mondjuk egy holland bajnokságban. Jó lenne kipróbálni.

A támadó sokak véleménye szerint túl lassú a nemzetközi focihoz. – Azt el kell ismernem, hogy nem vagyok villámléptű, de azért az első 10 méteren például a csapaton belül a legjobbak között vagyok, és szerintem a futballban ez a legfontosabb. Amúgy valóban lassúnak tűnök a tévén keresztül, merthogy néha meg szoktam nézni magam, de nem hiúságból, hanem az elemzés miatt. Szakály Péterrel szoktunk is ezen viccelődni, mert ő sem az a villám szélső. De igazából nem hiszem, hogy az kizáró ok lenne egy külföldi szerződés kapcsán, ha valaki nem futóbolond. Én annak a híve vagyok, hogy inkább a labda járjon gyorsan. Érdemes megnézni például Xavi játékát a Barcelonában. Isten ments, hogy összehasonlítsam magam vele, de ő sem egy sprinter, viszont a több, hasznos területen megtett futással és azzal, hogy inkább a labdát mozgatja, ezt kompenzálni tudja. Én sosem az a játékos voltam, aki lefutotta szélen a védőt, és aztán beadta a labdát, hogy majd lesz valami. Én szeretem, ha nálam van a zsuga, minél többet. Kis passzok, nagy játék.