Csúcsról a mélybe: így bukott el Storck és Leekens

Sorozatban harmadik alkalommal jutott ki a magyar válogatott az Európa-bajnokságra. Az elkövetkezendő napokban felidézzük 2015-től kezdve a legszebb, legemlékezetesebb pillanatokat.

Ahhoz, hogy lássuk mekkora út vezetetett a 2021-es és a 2024-es sikeres Eb-selejtezőig, részletesebben meg kell vizsgálni a 2016 ősze és 2018 szeptembere közötti időszakot, ami mindenről szólt, csak a sikerekről nem.

A 2016-os kontinenstorna tulajdonképpen egy régebbi generáció utolsó örömjátéka volt, aligha várható el Király Gábortól, Juhász Rolandtól vagy Gera Zoltántól, hogy harmincöt-negyven év felett megreformálja a magyar futballt. A szurkolók részéről viszont megnőtt az elvárás, a franciaországi eredmények és játék, valamint az azt követő bizakodó közhangulat (erre a csapatra lehet építeni – mondták a válogatott játékosai a belgák elleni búcsút követően) már a feröeri, gól nélkül véget érő világbajnoki selejtező után alábbhagyott némiképp, pedig az csupán az első meccs volt az Eb óta.

A svájciak elleni hazai vb-selejtezőn ugyan Szalai Ádám kétszer is egyenlített, de az ingatag védelmet könnyen átjátszották a vendégek. Andorrát és Lettországot megverte a magyar csapat, de a svédek elleni barátságos – egyben több játékost búcsúztató – mérkőzést elveszítette. Időközben Storck összetűzésbe került a magyar futball több szereplőjével is, a honfitársa, a ferencvárosi Thomas Doll például élesen kritizálta a hosszú, többhetes válogatott-szünetek miatt, más klubok meg sem küldték a kapitány által elvárt laktát-teszteket.

Új idők új dalai

A kapitány és stábja igyekezett új arcokat kipróbálni, debütált Megyeri Balázs, Berecz Zsombor és Nagy Dominik, 2017 tavaszától magára ölthette a címeres mezt a honosított Vinícius is. A portugálok elleni márciusi lisszaboni mérkőzésen új, háromvédős rendszert próbált ki Storck, de ezzel sem sikerült feltartóztatni az Eb-címvédőt, Cristiano Ronaldo vezetésével sima 3 – 0-s győzelmet arattak.

A taps a szurkolóknak szólt (fotó: MTI/Illyés Tibor)

A világbajnoki pótselejtezőt érő második hely ugyan matematikailag még elérhetőnek bizonyult, de a realitás és az elmúlt mérkőzések tapasztalatai nem azt mutatták, hogy sikerülhet a kvalifikáció.

És akkor még hátra volt az igazán mély pont. Júniusban egy-egy felkészülési és tétmérkőzés várt a válogatottra, a stáb pedig ideális lehetőségnek vélte a kísérletezésre az oroszok és az andorraiak elleni találkozót. Már a keret kihirdetése okozott meglepetést, a másodosztályú bajnok felcsútiak két futballistát is adtak, bekerült Kleisz Márk, Balogh Norbert és Eppel Márton is. Miközben a Fradihoz igazoló Priskin inkább új csapatával készült az Európa-Ligára (ez volt a hivatalos magyarázat), a horvát bajnokságban gólkirályi címig jutó Futács Márkót nem is hívták.

Az idő és a tanulópénz

Az oroszoktól is 3 – 0-ra kapott ki a magyar válogatott, Storck úgy látta, „A mai egy tesztmérkőzés volt, amelyre távlati csapatot állítottunk össze, mert a jövőt is építjük, és meg akartuk nézni, hol tartanak, mire képesek nemzetközi szinten a fiatal játékosok. Az orosz futballisták a BL-ben, az Európa Ligában szerepelnek, a nemzetközi szinten még tapasztalatlan játékosainknak nehéz volt tartani velük a lépést. Megfizettük a tanulópénzt, de nem hibáztathatjuk a játékosainkat, ők mindent megtettek a mérkőzésen, ezen az úton kell továbbhaladniuk.”

Andorra ellen még egy ilyen „rutintalan, fiatal csapattal” is kötelező lett volna a győzelem, de ez elmaradt, az amatőrökkel kiálló miniállam válogatottja Marc Rebés góljával nyert. A magyar kezdőből hat játékos egy évvel korábban még az Európa-bajnokságon szerepelt. Storck a lefújást követően a szavakat kereste, elnézést kért a szurkolóktól, egyúttal benyújtotta lemondását is, de az MLSZ azt nem fogadta el, a selejtezősorozatot vele vitte végig.

A válogatott körüli eufória legkésőbb Andorrában végzetesen elmúlt, Storck innovatív szándékú, meghökkentő húzásai ezúttal látványosan csődöt mondtak. Augusztusban a letteket megverte a csapat, az volt az első győzelem a 2017-es évben. A portugálok ellen a meccs jelentős részét emberhátrányban töltötte a magyar együttes, André Silva góljával mindhárom pontot elvitték a vendégek.

Ekkor már csak két mérkőzés volt hátra a selejtezősorozatból. Gulácsi-bakival szereztek vezetést a svájciak, végül ötöt rámoltak be a magyar kapuba. Guzmics Richárd és Ugrai Roland gólja kozmetikázott az eredményen. Utóbbi rávilágított, mi jelentette a fő különbséget: „Elek Ákosnak volt egy szituációja – tudjuk, hogy Ákos mekkora darab meg milyen masszív -, amikor Shaqiriba háromszor belerúgott, de nem esett el. Lehet, hogy a Premier League-ben ő tízszer kerül ilyen szituációba. Xhaka pedig minden labdát úgy vett át, hogy esélyünk ne legyen. Bárhogyan próbáltam megkerülni, bárhogy próbáltam letámadni, mindig úgy vette át, hogy ne az én irányomba legyen. Tévében ez sem tűnik fel nekem, hogy ennyire nehéz ellenük játszani. Van hova fejlődni, de legalább van egy példa, amit lehet követni.”

A Feröer-szigetek ellen még ilyen körülmények között is tizenkilencezren látogattak ki a Groupama Arénába, ahol Böde Dániel gondoskodott arról, hogy ne legyen ez a találkozó is 0 – 0. A közönség német nyelven búcsúzott el Bernd Storcktól, aki az értékelésében időt kért.

„Nagy átalakuláson megyünk keresztül. Az Eb-n jól szerepeltünk, és reformokat vezettünk be. Időre van szükség. Nem az én személyemről van itt szó, hanem tulajdonképpen minden egyes játékosról Csak Gulácsi példáját említve, ő maga is elmondta, mennyire megviselte, hogy szidták a legutóbbi mérkőzés után, hogy diszkrimináció érte, pedig egyébként egy Bajnokok Ligájában játszó, kiváló teljesítményt nyújtó játékosról van szó. Nem rólam van szó, mint már említettem, hanem a csapatról, amely a reakciók hatására nagyon bizonytalan volt, ez talán érthető is. Kevés pontot szereztünk a selejtezőkön, ennek megvannak az okai. Erős ellenfeleink voltak, mint Portugália vagy Svájc. A gyengébb csapatok ellen szerzett kevés pontért vállalom a felelősséget, talán egy ponttal többet szerezhettünk volna.”

„Auf wiedersehen!”

Az MLSZ azonban a német edzőnek nem adott több időt, 2017 októberében távozott a válogatott kispadjáról. Ideiglenesen Szélesi Zoltán kapott lehetőséget, két felkészülési találkozó jutott számára, miközben egy bizonyos belga tréner már a lelátóról figyelte, amint Luxemburgban egy másik miniállamtól kapott ki a magyar válogatott. A megbízott edző úgy látta, a mérkőzés rávilágított a hiányosságainkra: a párharcokat gyenge hatékonysággal vívtuk meg, pontatlan volt a játékunk, túl sok labdát vesztettünk el.

Szélesi, a beugró (fotó: MLSZ)

A 2014-es világbajnokság egyik meglepetéscsapata, Costa Rica ellen zárta a 2017-es futballévet a magyar csapat, Nikolics Nemanja góljának köszönhetően győzelemmel. Szélesi pozitívumokról beszélt és kifejtette, „nagyon élveztem ennek a felkérésnek minden pillanatát, ha felkérnének, újra elvállalnám.”

Csörrenő telefon

A lehetőséget nem kapta meg, érkezett a belga futball felvirágoztatójaként beharangozott Georges Leekens. Az elmúlt hónapokban tapasztalt problémákat azonban vele sem sikerült kijavítani, sőt: egyetlen győztes mérkőzés sem jutott a szakembernek, ahogyan egyetlen téttel bíró összecsapás sem. A legőszintébb kritikát Elek Ákos fogalmazta meg:

Leekens alatt három hazai meccse közül mindet elveszítette a válogatott: Kazahsztán 3 – 2-re nyert, Skócia 1 – 0-ra, Ausztrália 2 – 1-re. Fehéroroszországban 1 – 1-es döntetlen született. Ezek után 2018 nyarán a szövetség úgy döntött, hogy az utóbbi időben összeállított és irányított, különböző összetételű csapatok a lejátszott négy felkészülési mérkőzésen nem voltak eredményesek, és játékban sem mutattak határozott fejlődést, ezért az ősszel induló Nemzetek Ligájára már nem a belga úriember, hanem a Budapest Honvéddal bajnoki címet szerző Marco Rossival fut neki. Leekenst telefonon keresztül menesztették, akinek amúgy meg sem fordult a fejében, hogy távozna.

Szóval így kezdődött a Rossi-éra, két masszívan kudarcos évvel a francia Eb után, hitehagyott játékosokkal és csalódott szurkolókkal. Ekkor aligha gondolta volna bárki, hogy nemsoká a világbajnoki ezüstérmes horvátokat és az Európa-bajnoki elődöntőt játszó walesieket győzi majd le a magyar csapat.

A sorozat korábbi részei:

1. Álomsorsolástól a pálinkázásig, avagy visszatérés 44 év után Európa élvonalába
2. Amikor Szalai betuszkolta, Stieber beemelte, Király meg kivédte
3. Dzsudzsák: Ezen a meccsen mi nem 11-en, hanem 15 millióan voltunk
4. Álomgól és pattanós szabadrúgások, avagy Magyarország csoportelső!
5. A meccs, ami után Király Gábor megköszönte a türelmet
6. Mi lett a 2016-os EB magyar hőseivel?

Borítókép: MTI/EPA