Csonka futballélmény sztárokkal

Nehezebb volt kijutni a Puskás Arénában rendezett RB Leipzig-Liverpool Bajnokok Ligája mérkőzésre, mint gondoltuk volna. Sajnos nem a tömegen való átverekedés jelentette a gondot, hiszen se közel se távol nem láttam embert a stadion körül, amikor nagyjából egy órával a kezdő sípszó előtt megérkeztem a sajtó számára nyitva tartott „kerítés-réshez”. Nem csoda, hiszen természetesen ismét zártkapus meccsről van szó, és épp ekkortól hivatalosan amúgy is tilos az utcán tartózkodni.

Prózaibb az oka a bejutás nehézségeinek, és korábbi időpontban keresendő. Több magyar kollégával együtt azt tapasztaltuk, hogy elsőre elutasította a rendező RB Leipzig az egyébként minden kritériumnak hibátlanul megfelelő akkreditációs kérelmünket. Javukra legyen írva, hogy némi levelezés után belátták, ha akarnák se tudnák a magyar újságírókat távol tartani a mérkőzéstől. Szerencsére nem is akarták, csak valószínűleg nem voltak felkészülve ekkora helyi érdeklődésre. Nyilván nem mindegy, hogy csak három német és három angol újságíróra kell berendezkedniük, vagy harminc kíváncsiskodó magyar tollforgatóra (persze tollal már nemigen találkozik a mai firkász, de billentyűzetet, pláne érintőképernyőt mégse forgathatunk…).

Végül szerencsésen rendeződött talán minden kolléga ügye, és szép számmal összegyűltünk a sajtólelátón. Ez persze jottányit sem javít az egyébként csodás aréna üresen kongó hangulatán. Nem lehet megszokni. Nem is akarjuk. Itt voltam a Puskásban a stadionavatón. Hátborzongató emlék. Pláne most a mínusz egy fokban üldögélve, múltba merengve…

Most itt van Firmino, Mané, Szalah, Sabitzer, Olmo. Olyan játékosok, akik miatt egy fél világ rajong ezért a sportágért. Megtiszteltetés, hogy hazánkat választották ennek a rangos eseménynek a pót-otthonának. És az külön öröm számunkra, hogy két magyar játékost is láthattunk a mérkőzésen. Igaz, Willi Orbánt kissé megkésve, csak csereként, méghozzá kétgólos hátrányban veti be mestere. Kár érte, és ezt talán már nem csak mi gondoljuk így, hanem Julilan Nagelsmann edző is, hiszen finoman szólva nem működött hibátlanul a lipcseiek védelme a kapott góloknál. Ki tudja, ha Szoboszlai is egészséges, hogy alakul a meccs… Senki. Ez már rejtély marad. De bízzunk benne, hogy rövidesen vele együtt láthatjuk az RB Leipzig-et brillírozni, remélhetőleg jövőre is a BL-ben. Azt nem mondom, hogy akkor is örömmel látjuk őket hiszen az azt jelentené, hogy még akkor sem leszünk túl ezen a nyavalyán, amit senki nem kívánna.

Nemsokára további sztárcsapatokat is vendégül lát a Puskás Aréna. Azért ezt jó úgy leírni, hogy már mi sem vagyunk távolról, pusztán irigykedve erre a csillogó világra tekintő kívülállók, hiszen ebben a sorozatban a magyar bajnokért, a Ferencvárosért is szoríthattunk már itt.

Ha szurkolók nem is lehettek a nézőtéren, a híveikről nem feledkeztek meg a lipcseiek, amiről ITT írtunk korábban az nb1.hu-n.

A mérkőzés utáni sajtótájékoztató is igazi „covidos” stílusban tehát személytelenül, online zajlott.

Az online sajtótájékoztatón egyedüli magyar újságíróként kérdezhettem a mestereket. Kloppot arról faggattuk, hogy mit szólt a budapesti vendégszerepléshez. Külön megköszönte a kérdést, mert szerette volna elmondani, hogy mennyire csodálatos ez az aréna és a fővárosunk, így kifejzetten örül, hogy itt vendégeskedhettek. Szerinte az Atlético Madrid stadionjára hasonlít a Puskás, és e miatt külön nagyon tetszett neki az aréna. Kihangsúlyozta, hogy nem csak azért ennyire elégedett a létesítménnyel, mert nyertek! Ha vesztettek volna is ezt mondaná.

Íme az Atlético otthona, az Estadio Metropolitano
(Photo by Manu Reino/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)

Negelsmann is elégedett volt csapata menedzsmentjének döntésével a helyszínválasztás ügyében. Willi Orban mellőzésével kapcsolatos kérdésemre pedig elmondta, hogy nem a magyar játékos ellen hozta ezt a döntést, hanem taktikai okokból úgy érezte, a pályára küldött kezdő védők hatékonyabban tudják a liverpooli támadók mélységi megugrásait hatástalanítani. Nem jött be a húzás, a magyar védő beállásával stabilabb lett a hátsó alakzatuk a második félidőben. 

Összességében elmondhatjuk, hogy remek dolog, hogy idejöttek ezek az elithez tartozó csapatok Magyarországra. Kár, hogy csak egy szűk újságírói körnek volt lehetősége személyesen látni őket, mert így, minden bekiabálást a kispadról, labdaérintést, vagy a játékosok egymással való kommunikációját hallva inkább tűnik edzőmeccsnek, mint a Bajnokok Ligája egyeneskieséses, óriási téttel bíró összecsapásának.

Ezen a sztárok csodajátéka sem segít sokat, hisz tudjuk, a futball szurkolók nélkül nem sokat ér. Még a legmagasabb színvonalon sem. Megcsonkított élmény…

Bakonyi Péter