Csipkerózsika-álomból ébresztendő a magyar kosárlabdasport
Mi az oka annak, hogy ennyire visszaesett a kosárlabdázás Magyarországon? A kézenfekvő válasz a pénztelenség, de a Magyar Kosárlabda Szövetségben azért ennél mélyebben lévő gyökerekről is tudnak, és igyekeznek egy új stratégiával visszaemelni a sportág presztízsét.
A legnagyobb baj az, hogy a kosárlabdának olyan látvány csapatsportokkal kell megküzdenie a népszerűségért, amelyek vagy tradicionálisan előtérben vannak – mint például a labdarúgás és a kézilabda – vagy a modern kor feltörekvő sportjává váltak, mint a jégkorong.
Valljuk be, hogy hiába láthatjuk az észak-amerikai profiliga, az NBA mérkőzéseit, manapság ott sincsenek olyan klasszisok, akikről az is tudja, hogy kicsoda, aki életében nem látott kosármeccset.
Mert Kareem Abdul Jabbar, Scottie Pippen, Dennis Rodman, Patrick Ewing, legfőképpen pedig Michael Jordan neve azoknak is ismerős, akik az 1980-a és ’90-es években csak az egyetlen országos napilap nyúlfarknyi beszámolóiból, esetleg a kosárlabdát és az NBA-t kívülről-belülről ismerő újságíró, Török Péter egy-egy hosszabb írásából kaptak képet arról, hogy mi is zajlik a tengeren túl NBA címen.
De térjünk vissza Magyarországra. Az itthoni kosárlabda versenyképessége az utóbbi évtizedekben mind a többi sportággal szemben, mind pedig az európai kosárlabdacsapatokkal szemben erősen leromlott.
Döbbenetes adat, hogy a regisztrált 26 ezer játékos jelentős része nem szerepel rendszeresen mérkőzésen. A felnőtt válogatottaktól legfeljebb az Európa-bajnoki szereplés várható el, de itt is inkább a női csapatnak van némi esélye a kijutásra.
A klubcsapatok szereplését a légiósok határozzák meg, ahol több pénz van rájuk, oda mennek és azt a csapatot segítik játékukkal. Ez szimpla üzlet, nincs ebben semmi különös. Ami ennél sokkal elszomorítóbb, hogy magyar játékos vagy edző egyáltalán nem piacképes Európában. A gyerekek elé nem lehet példaképeket állítani, ami egyszerűen nonszensz. Hiszen még az állandóan szidott magyar futball is ki tud nevelni hébe-hóba egy-egy tehetséget, aki népszerűsíti a sportágat. Nem beszélve a jégkorongról, vagy a kézilabdáról. Sőt, döbbenetes módon az amerikai futball is utcahosszal előrébb jár népszerűségben, mint az egyébként hihetetlenül olcsón megtanulható és művelhető kosárlabda.
Hiszen ehhez a játékhoz nem kell más, mint egy kosárpalánk és egy labda. Nincs még egy olyan labdajáték, amit akár egyedül is lehet játszani.
Sajnos azonban azt is tudni kell, hogy a kosárlabda szakmai fejlődését jelentő programok finanszírozásához nincs elegendő pénzügyi forrás, rosszak az infrastrukturális feltételek.
A szövetség azonban az Új pálya elnevezésű programmal igyekszik talpra állítani a hazai kosárlabdázást. Céljuk, hogy több globális, állami vagy tőkeerős gazdasági forrást vonjanak be a sportágba, elősegítve, hogy ne csak a helyi vállalkozások működtessék a rendszert.
Éppen ezért 2020-ig el akarják érni, hogy a kosárlabda legyen Magyarország legnépszerűbb teremsportja a játékosok és a nézők száma alapján. Ez ugyan nagy versenyt jelent a kézilabdával szemben, de ha csak megközelíti a kosárlabda a kézilabda szintjét, akkor szerintünk már eléri célját az MKSZ.
A célok megvalósításához vezető stratégiát tekintve úgy látjuk, az elmúlt 20 évben egyszerűen „elaludt” a sportág vezetése. Nagy hátrányt kell ledolgozni, de a célul kitűzött amatőr kosárlabdázás, az iskolai, középiskolai, legfőképpen pedig a profi bajnokság előszobáját jelentő főiskolai, egyetemi bajnokság megszervezése hatalmas fejlődést és óriási utánpótlásbázist jelentene.
A kosárlabdát vissza kell és a szövetség vezetői vissza is akarják juttatni a sporttelevíziók képernyőjére, nem csak a bajnoki döntő erejéig, hanem végigkísérve a bajnokságokat olyan műsoridőben és olyan csatornán, amelyet több százezren néznek meg.
Ez rendkívül nehéz, lévén az európai élfutball mérkőzései gyakorlatilag számolatlanul jutnak el a szurkolókhoz, így szinte fizikai képtelenség „emberi” időben és meghatározó tv-csatornán műsoridőhöz jutni.
Érdemes azonban végigjárni ezt a nehéz utat, mert az biztos, hogy az első nagyobb sikerre ezrével mozdulnának meg a hazai szurkolók, azt pedig tudjuk, hogy mire képes 8-10 ezer fanatikus drukker. Azért a hangulatért érdemes pénzt és munkát áldozni.
Puskás Attila
