A Kőér utcai uszodában tartott beszámolóban Cseh kiemelte: a közös edzések ötlete David Marsh-tól, Lochte új edzőjétől származott, ő maga pedig némi hezitálást követően igent mondott, jóllehet a londoni játékok óta már nem vett részt külföldi edzőtáborozásokon, ez a kihívás viszont érdekelte.
Cseh úgy véli, az amerikai metódus annyiban különbözik magyartól – egyebek mellett -, hogy méterben kevesebbet teljesítenek az edzéseken, viszont az úszás sebessége intenzívebb, és nagyobb figyelmet fordítanak a technikára.
Ugyanakkor a sokkal keményebb súlyzózást például nem kívánja másolni: "A szárazföldi erősítés jóval intenzívebb, nekem azonban ez nem igazán fekszik, az ízületeim, izomzatom másképp van felépítve, azaz maradok a saját módszereimnél."
Hozzátette: rögtön az első edzés végén például rögtön meghűlt az ereiben a vér, miután közölték vele, hogy akkor most a medencébe lógatott mászóköteleken szíveskedjék felkúszni a mennyezetig.
"Kicsit cidriztem, vajon lesz-e elég erőm hozzá, egy edzés végén azért ez elég kemény kihívásnak tűnt, kicsit féltem is tőle. Aztán megvolt a lábkulcs, toltam magam fölfelé, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy fent vagyok. Nagy megkönnyebbülés volt, ráadásul mesélték, hogy Ryannek első alkalommal nem is sikerült felmennie… Egyébként tényleg jó gyakorlat, de azt kétlem, hogy a Kőérben is bevezetnénk" – mondta Cseh.
A barcelonai vb-n ezüstérmes magyar úszó összességében igen hasznosnak találta a kiruccanást: "Jó volt egy kicsit kiszakadni a napi rutinból, feltöltődni, belekóstolni valami másba. Ryannel nagyon jól kijöttünk, de a többiekkel is – remélem, a versenyeken is visszaköszön valami mindebből, akár már április közepén, a Budapest-bajnokságon."
Kiemelte: amit valószínűleg átvesz a kinti újdonságok közül, az a búvárpipás metódus, azzal ugyanis sokkal természetesebb a fejtartás, "jobban lehet koncentrálni a technikára, a légzéstechnikában is segít, a lábgyakorlatoknál nem feszül hátra a nyak, azaz ezt mindenképp csinálni fogom itthon is."