Csank a semmiből csinált csapatot Zalaegerszegen

A Csank Jánossal való beszélgetés következtében sok mindenre fény derült. A mester kendőzetlenül beszélt a csapatról.

Nagy volt a csend a nyáron Zalaegerszegen, már ami a játékos mozgást illeti. Egy kivételével. Artjoms Rudnevs, a tavalyi szezonban 20 bajnoki gólt jegyző lett származású labdarúgó megtartása lehetetlen feladatnak bizonyult, el is vitte a lengyel Lech Poznan. Marian Sluká és Magasföldi József is távozott, a hiányzó űrt az utánpótláscsapatból töltötte fel a vezetőség. Ezek után nem sokan fogadtak volna arra, hogy Vlaszákék a dobogón zárják az őszt. Erre pedig minden esélyük megvan, csupán a gyengécske Szolnok állja útjukat.

Csank Jánosék emlékezetes, 5-3-as hazai zakóval nyitottak a rajtnál, a következő hét fordulóban viszont 14 egységet szereztek. Tették ezt úgy, hogy több meghatározó játékost veszítettek el, de csak papíron, a pályán ez nem látszott meg. A védelem lehetne jobb is – a kapott gólok tekintetében a középmezőnyben van a ZTE –, elől viszont nem lehet ok a panaszra. A Csank-csapat hat olyan mérkőzést is játszott a szezonban, amelyen mindössze egy góllal bizonyult jobbnak az ellenfelénél, a három ponthoz nem is kell több. Mindez azt mutatja, hogy fejben is erősek, motivált az együttes.

A ZTE tehát kellően rácáfolt a nyári kétkedőkre, pedig mint látjuk, különösebb extra impulzus nem érte őket a nyáron. De ha náluk van foci, akkor a többi együttessel mi a helyzet?

A minden évben nagy reményeket szövögető Újpest, a kellően megerősített rivális Ferencváros, a regnáló bronzérmes Győr, vagy a tehetségeket ontó MTK valahogy még nem talált magára. Holott, szigorúan csak a játékoskeretet és a körülményeket tekintve, bőven megvan bennük az a szint, amit a zalaiak képviselnek.

A téli szünet lassan elkezdődik, az erőviszonyok kirajzolódtak, a ZTE-drukkerek elégedettek, a semlegesek már nem annyira…
 

Griecs Zoltán