Csalódott csapatok a Király-kupa döntőjében

 
A Spanyol labdarúgókupa, hivatalos nevén Copa Del Rey (Király-kupa) egy évenként megrendezett labdarúgó-kupasorozat Spanyolországban. A legsikeresebb klub az FC Barcelona, aki 25 alkalommal nyerte meg a sorozatot. A jelenlegi címvédő a Real Madrid, miután a legutóbbi döntőben az FC Barcelonat győzte le 1–0-ra.

A Spanyol Kupát történelme során sokféle elnevezéssel illették. Volt XIII. Alfonz Kupa, később Copa Presidente, majd Franco idején Copa Generalísimo, míg 1975-től Király Kupa néven íródik a sorozat történelme. A változatos elnevezések közepette a két együttes eddig számtalan alkalommal megküzdött egymással: hol a kieséses szakaszban, hol pedig a döntők folyamán, hol páros mérkőzések keretében, hol pedig egyetlen találkozón. Eddig 16 kiírásban hozta össze a jó szerencse – vagy rossz – a két együttest, s ebből kilenc alkalommal az FC Barcelona lehetett boldogabb, míg a Real Madrid hétszer örülhetett a továbbjutásnak, vagy a kupagyőzelemnek.

Az első összecsapásukra az 1901/02-es sorozatban került sor, amikor az elődöntőben játszottak egymással: az elődöntő egyetlen összecsapásán a Barca 3-1 arányban nyert, és bejutott a döntőbe. A történelmi mérkőzés góljait Steinberg (2) és Joan Gamper lőtték. Egy évtizeddel később a kupameccsek legtöbb gólt hozó találkozójára került sor, az 1915/16-os idényben. Újfent az elődöntőben feszültek egymásnak a felek – a szó legszorosabb értelmében. Az elődöntő első meccsét 2-1-re a katalánok nyerték, a visszavágót 4-1-re a „blancók”, így következhetett a harmadik találkozó a döntőbe jutásért, ami 6-6-os döntetlent hozott. A gólgazdag meccsen a Barcelona góljait Paulino Alcántara (3), Bau (2) és Mallorquí szerezték. Így következhetett a negyedik felvonás, amelyet 4-2-re a fővárosiak nyertek, s jutottak be a fináléba. Már csak érdekességképp említhetjük meg, hogy a négy találkozóból háromnak is Madrid adott otthont, s mindegyik esetben erősen megkérdőjelezhető volt a játékvezető ténykedése.

Az 1925/26-os idényben a negyeddöntő során találkozott a két csapat, és a Blaugrana kettős győzelemmel jutott tovább: hazai pályán 3-0-ra, míg idegenben 5-0 arányban diadalmaskodtak. Első döntőbeli találkozásuk újabb 10 esztendő múltán, az 1935/36-os idényben esett. 1936. június 21-én rendeztek meg a finálét. A Barca az Iborra – Areso, Bayo, Argemi, Franco, Doménec Balmanya, Martí Ventolrá, Josep Raich, Josep Escolá, Enrique Fernández, Munlloch összeállításban lépett pályára, de végül hiába Escolá gólja, 2-1 arányú vereséget szenvedett.

Az 1942/43-as összecsapásuk az elődöntőben máig emlékezetes marad, hiszen a visszavágó a „chamartíni botrány” néven vonult be a spanyol labdarúgás históriás könyvébe. Ez volt az az ominózus találkozó, amikor Madridban 11-1-re nyertek a „blancók”. Legközelebb az 1953/54-es szezonban futottak össze a kupa elődöntőjében, s a Barça 3-2-es összesítéssel jutott be a fináléba. Majd az 1956/57-es kupaküzdelmekben a negyeddöntőben került sor a „klasszikusra”, amiből ugyancsak a katalán óriás került ki győztesen: Barcelonában 6-1-es hazai siker született, míg a visszavágón 2-2-es döntetlen. Az 1958/59-es kupagyőzelem évében az elődöntőben volt az ellenfél a Real Madrid, amelyet kettős győzelemmel ütött el a Herrera-csapat a döntőbe jutástól. Az 1961/62-es idényben a negyeddöntő hozta el a következő „klasszikust”, amikor is a madridiak örülhettek, miután 3-2-es összesítéssel jutottak be az elődöntőbe.

Az újabb finálébeli összecsapásra 1968. július 11-én került sor, amit meglehetősen kiélezett küzdelem jellemzett. A katalánok Sadurni – Torres, Gallego, Eladio, Zabalza, Fusté, Zaldúa, Mendoza, Pereda, Rexach összeállításban léptek pályára, és 1-0 arányú diadalt arattak. A kupagyőzelmet hozó találatot a Madrid védője, Zunzunegui szerezte, miután sikeresen bevette saját kapuját. Az 1969/70-es idény során ismételten a negyeddöntőben kerültek össze újra a csapatok. A párharc végén a fővárosi gárda örülhetett a továbbjutásnak: 3-1-es összesítéssel jutottak az elődöntőbe.