Családapa, Sajtóreferens, Mindenes – Eurostep-nagyinterjú Hanga Ádámmal!

 Forrás: https://plants-lick-617.craft.me/2NVo2Qa4kQHq7f?fbclid=IwAR14PvwIbqhKlLWbQL_CBxaoTzaB_FHQ1PjBwknFl5K6g5_NBbBDgtaocoQ

Eurostep: Szerbusz és üdvözöllek Ádi, Neked is kijár a jól megszokott Eurosteppes köszöntés, nagyon hálásak vagyunk, hogy rendelkezésünkre állsz, szabadságodat is feláldozva értünk, no és persze hallgatóinkért, ezesetben olvasóinkért! A legfontosabb, hiszen a stabil háttér minden élsportoló jó teljesítményének alapja: mennyire hiányzik már a család, hiszen ezért a fene nagy nyugalom most Belgrádban!?

Hanga Ádám: Most már nagyon, december 24-én éjjel hazavezettem, voltam otthon egy napot, 26-án reggel már úton voltam vissza Belgrádba, miközben a család már egy picivel az ünnepek előtt hazament. S mivel a gyerekeknek az iskola még nem kezdődött el, merthogy Szerbiában éppen most ünneplik a karácsonyt, ezért nem is kellett sietniük vissza, szóval lassan háromhete külön vagyunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első 3-4 nap nem volt nagyon jó, de ez teljesen normális, azt hiszem. Mostanra viszont már elég volt a magányból, alig várom, hogy újra együtt legyünk! Azért azt nem tagadom, hogy a mai szabadnapot – ami miatt edzőnk húzta is picit a száját, mondván 9 éve EL-edző, de még sosem volt edzésmentes napja karrierje során, szezon közben -, na ezt nagyon élem.

E: Ha már szóba került a nejed és a három gyermeked: Mennyire van időd rájuk ebben az erőltetett menetben?

HÁ: Nyilván ez is tök változó, de szerencsésnek mondhatom magamat, mert a sok utazás, meg edzés mellett bőséggel jut időm a családra is. A gyerekekkel sok időt tudok együtt tölteni, amiért nagyon hálás vagyok a sorsnak. Amikor a lányoknak iskola van, ők általában sokáig le vannak foglalva, ráadásul itthon általában Szandi, a feleségem tanul velük, szóval mi olyankor Nicóval elvonulunk kosarazni a lakás egy teljesen másik szegletébe. Úgyhogy van feladat, még úgy is, hogy nekem jut persze a könnyebb!

E: Változott bármi logisztikában Vitoria-Gasteizhez, Barcelonához, avagy Madridhoz képest csak azért, mert most Nándorfehérvár a központ?

HÁ: Olyan értelemben mindenképpen, hogy amíg Madridban és Katalóniában a külvárosban éltünk, addig most a belvárosban bérlünk egy lakást. Ez érezhető változás. A másik pedig elsősorban a csapat körüli dolgokból fakad – nincs fix helyünk, edzésre, hiszen a Pionirt elfoglalták az izraeli csapatok, szóval ott nincs lehetőség tréningezni. Természetesen a szerződéskötésünk előtt megígérték, hogy mindig a Starkban tudunk majd trenírozni, de ebből aztán semmi nem lett, szóval jelenleg járjuk a tornatermeket Belgrádban, egyik nap itt, másik nap amott edzünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy kb. minden edzéscuccom a kocsim csomagtartójában van, nincs egy öltöző, ahova le tudunk pakolni, amit bázisunknak nevezhetünk. Elő-előfordul, hogy valaki edzésre cipő nélkül, vagy talpbetét, vagy edzéspóló nélkül jön, olyan is volt, hogy ezek a reptéren merültek fel, mint valamelyik öltözőben elhagyott dolgok, szóval elég kaotikus az élet ezen része. És ezzel nincs is gond, amíg az ember 23 éves, pont nem érdeklik az ilyesfajta apróságok, de ezt a részét nagyon utálom a mindennapoknak. Sokszor kérdezik a lányok, hogy „Apa, holnap hova megyünk, mit csinálunk?”, én pedig mondom, hogy fogalmam nincs, mert csak este 11-kor jön az üzenet, hogy hol fogunk majd edzeni másnap.

E: Szeretjük amúgy Belgrádot? Megtaláltátok a helyeteket? Éé Belgrád szereti Hangáékat? Le lehet menni közértbe anélkül, hogy felismerjenek?

HÁ: Imádjuk! Nagyon szép város, megszerettük, és nem fogok hazudni – engem annyian még soha sehol nem ismertek fel korábban, mint itt. Mondhatom, ha valami meglepett, akkor az feltétlenül az volt, hogy micsoda szeretettel fogadtak itt a szurkolók, már nagyjából az érkezésem pillanatában, és ez azóta, ha lehet, csak tovább fokozódott. Ebben sok minden játszik szerepet – jó előszezont produkáltam, és valahogy úgy alakult, hogy szinte mindig én megyek nyilatkozni, teljesen mindegy, ki az ellenfél, vagy melyik ligában játszunk, nagyjából folyamatosan én beszélek.

E: És a többiek? Félnek a kamerától?

HÁ: A két amerikai légiós közül az egyik most jött, a másik nem nagyon játszik. Rokas nem szeret szerepelni, alapvetően Milos és Nemanja se, ahogy a többi szerb sem a csapatból, Yago pedig teljesen reménytelen, semmilyen nyelven sem beszél nagyjából, és akkor így maradok én.

E: Jó, mondjuk nagy előny, hogy Te spanyolul és angolul is jól és komfortosan értekezel – gyanítom ezért lettél nem hivatalos szóvivője a csapatnak!?

HÁ: Igen, ez biztosan szerepet játszott ebben. Viszont azt nagyon szeretem, hogy imádják a játékot errefelé, na meg persze mindenki ért is hozzá, legyen az tv riporter, vagy éppen a sarki fűszeres. Mindegy, hogy 60 éves vagy, avagy 12, a kosárlabda szent, és tudsz róla vélemény alkotni. Csak egy példa: egy nagy térre látok rá az ablakunkból, a közepén egy kosárpályával, ami 0-24 tele van. De ezt úgy értsétek, hogy most itt is szar az idő, esik, és amikor kinéztem, pattogott a labda. Ha lemegyünk sétálni a kutyákkal, avagy a gyerekekkel, mindig meg-megállunk egy picit nézelődni – 3v3 megy a játék, mindig a győztes marad. És sosincs üresjárat.

E: Ezen túl miben más Belgrád az eddigiekhez képest?

HÁ: A profizmus egészen más szinten van itt, mint volt Spanyolországban. Néha azt érzem, félprofi vagyok, vagy ilyesmi, de nem a szándék hiánya miatt, hanem mert itt ez így működik. Mondok egy újabb példát: nincs senki, aki a csapatfelszereléssel foglalkozik, így kb. mi válogatjuk magunknak a zoknikat. Tudom, egészen képtelen sztori, ezen a szinten pláne. Ilyen nem is tudom, talán utoljára utánpótlásban volt velem, de lehet még akkor sem. Sőt, mondok még jobbat: nincs állandó masszőre a csapatnak! Látni kell, hogy a top-top csapatokon túl mindenki, aki az Euroligában szerepel, rendelkezik az éves büdzsével, de ez nagyjából annyit jelent, hogy megvan a pénz a játékosok fizetésére. Máshol már nem lehet nagyot nyújtózni – itt 19 ember dolgozik a klub kötelékében, mindent figyelembe véve, a Real Madridnál ez a szám 60 fölött volt. Szóval ez éles változás.

E: A nyári, hosszabb lélegzetvételű, Tőrös Balázs által készített interjúd Rátok jellemző módon informatívra sikeredett, sok mindenről ejtettél szót. Emlékszel még a főbb motívumokra? Csak azért kérdezem, mert 2 olyan mondat hagyta el a szád, amire most reflektálnod kellene!? Lehet, hogy sejted, melyik kettő… Mehet?

HÁ: Nem emlékszem mindenre, de hallgatlak!

E: „Csak legyek egészséges, minden mást majd én megoldok, kiharcolok magamnak!!” – ennyit kértél, ami nem tűnik soknak, és aztán mégis az volt. Mennyire volt nehéz Neked, személy szerint, így mindent górcső alá tolva, ez az első fél év?

HÁ: Ugye, mennyire kevéskének, aprócskának tűnik, és mégis mekkora kérés? Sajnos a Partizan elleni találkozón kaptam a térdemre egy elég csúnya ütést, ami szinte azonnal be is vérzett, de persze még visszaálltam. Aztán másnap leszívtak nem kevés vért a térdemből, két nap múlva pedig újra megtették ugyanezt. Na de Ádi ugye tudjuk, mint Enrique Iglesias, „Hero-üzemmódban” érzi komfortosan magát, alig bír járni, de azért persze rábólint, hogy mivel szükség van rá, szálljon be a következő Euroliga-meccsre is. És akkor ott jött kb. 2 perc után egy pattanás, hiába hangos a csarnok, tisztán hallottam.

Kezdődhetett a busójárás, merthogy senki nem tudta, pontosan mi is a gond. 6 orvosnál jártam, 4 azonnal műteni akart. Azonban azt a legutóbbi térdműtétem után eldöntöttem, hogy ha nekem újra fel kell nyitni a lábamat, akkor befejeztem, abbahagyom inkább. Szóval alternatív megoldást kerestünk, végül Zágrábban kaptam egy kezelést (Ádám ezt itt hosszasan ecsetelte, gerincvelőből vett őssejtes folyadékot vegyítettek vérrel meg csak ő tudja mivel, lényeg, hogy működött a turbószer – a szerk.), és a sérült szalag (egy speciális tendon Ádám térdében – a szerk.) végül helyrejött. Nyilván, rengeteg edzés meg gyógytorna, meg az ilyenkor megszokott nehézségek árán. Ráadásul most még az a plusz töltet sem volt meg mint tavaly, amikor Dominic született. Akkor ugyanis épp sérült voltam, és ellentétben a lányaim születésével, ott abszolút jelen lehettem, a szülésnél is, az első napokban is, rengeteget babáztam, tulajdonképpen a rehabilitációm szerves része volt a kisfiam érkezése. Most csak a meló jutott, de élveztem, és bár 1 hónapig nem tudtam kinyújtani a lábam, sokat mankóztam is, most már minden jó. Mondjuk maxot ugrani még nem tudok, de ez maradjon köztünk. (nevet)

E: A másik dolog a nyári beszélgetésetekben, ami megütötte a fülemet, különösen az elmúlt pár hét történéseiből fakadóan lehet érdekes: azt mondtad, novemberben nem lehet kupákat nyeregetni! Rájátszásba jutást elbukni viszont tudjuk jól lehet!? Lehet? Most miként látod az esélyeiteket?

HÁ: Azt amúgy el lehet, persze. De én azt mondom, hogy sűrű a mezőny, és egy jó januárral, ezzel a két múlt heti sikerrel a zsákban, korántsem reménytelen a helyzetünk. Tényleg minden meccs számít, és ennek megfelelően is készülünk!

E: A szezon két fontos történést mindenképpen hozott, azon túl, hogy Te felépültél persze! Az első, hogy Dusko Ivanovicot a korábbi Olympiakosz-, és Maccabi-tréner, Ioannis Sfairopoulos váltotta a kispadon, éppen az első, Partizan elleni, EL és ABA dupla-derbik előtt. Te bántad, hogy a szerbnek távoznia kellett?

HÁ: Én igen. Nem akkora szadista amúgy Dusko, mint azt mondják róla. Kemény edzéseket tart, szó se róla, de kifejezetten élvezetes tréningjei vannak. Leginkább 5v5 játszunk, nem is nagyon állítja meg közben, én szerettem az edzéseit. És ha egészen őszinte akarok lenni, pont olyan edző, mint minden szerb mester, akivel valaha dolgom volt. Ugyanazok a bemelegítőfeladatok – általában valami emberelőnyös rávezető feladat -, aztán meg jött a játék, nem túl sok sziszifuszi taktikai elemmel megspékelve. Azt hiszem különben, hogy ez a játékosság, ez a szabadság működik nála igazán jól, amikor átvesz egy-egy gárdát – felszabadul mindenki, mert játszani az összes profi szeret, edzésen meg pláne. Aztán persze amikor nő a tét, és kell már a mágnestábla, akkor elő-előfordul, hogy csikorogni kezd a gépezet, de addig minden szuper. Én szerettem az edzéseit.

E: Ráadásul ő is kedvelt téged, ha jól tudjuk!?

HÁ: Ez érdekes sztori. Én az EL-trófea begyűjtése után is nagyon motivált voltam, akartam még az elitsorozatban pattogtatni. Amikor a Red Starral aláírtunk, tudtam, hogy Dusko lesz az edzőm, és mint egy barom, edzettem egész nyáron. Az MKOSZ-csarnokban toltam minden áldott nap. 5-kor keltem, 6-ra már a kondiban voltam, másfél óra meló után pedig jöhetett egy óra dobás, na és mindennek a végén a kondicionális gyakorlatok – sprintek, 10-8-6 hosszok, időre, minden etap zárásaként. Így amikor megérkeztem az első Zvezda-edzésre, a Polar-adatok mindenkinél vörösben tanyáztak, nálam meg zöldben. A mester azonnal mondta is, hogy „What a player, oooooo”(röhög), micsoda fogás! Szóval mi jól indultunk, de nem jutottunk messzire!

E: Mennyi változást hozott a görög? Szakmailag elsősorban, meg azt hiszem Dusko híre miatt, főként edzésmennyiségben?

HÁ: Nem edzünk kevesebbet – emlékezzetek csak vissza a karácsonyi megjegyzésére. Ugyanakkor egészen más a ritmusa az edzéseinknek. Sokkal elemzőbb Ioannis, mint elődje volt. Rengeteg a szituációs játék, sokkal többet készülünk az ellenfelekből, sokszor akár védő nélkül is lelépve a szituációkat, bemutatva ki-mit-miként véd, és hogy erre milyen megoldásokat lehet és kell találni. Számomra ez kevésbé üdvözítő, de ez a megoldandó feladat. Szerintem nagyszerű szakember, kezdi egyre jobban érezni a keretet is, és talán mi is őt- ahogy azt már említettem egy korábbi interjúban is.

E: A másik fontos dolog, hogy véget ért Shabazz Napier-sagaja – erről beszélhetsz egyáltalán, mekkora a sajtószabadság tőlünk délre, egy „fizetés nélküli” sajtószóvivőnek?

HÁ: Nincs mit titkolni, avagy rejtegetni, nem volt akkora a lángja a dolognak számunkra, mint amekkorának a füstből látszódott.

Shabazz egy jó gyerek, én csípem, csíptem. Család nélkül érkezett, és kicsit fura is volt, hogy emiatt egy ideig sokat is foglalkoztunk vele, mert kérték, hogy tegyük számára könnyebbé az életet, így, hogy nincs vele a családja. Én ezzel mindig úgy vagyok, hogy profik vagyunk, és ha bevállaljuk, hogy egyedül leszünk, arra már nem illendő hivatkozni, rosszabb periódusesetén. Teszem azt én aláírok valahova Oroszországba, mondjuk a Zenithez, és megbeszélem a feleségemmel, hogy akkor most ezt a szezont külön töltjük. Ilyenkor nincs már „visszatáncikálás”, nem jövök azzal, hogy magányos vagyok. Ezt vállaltam, ezzel kell együtt élnem.

E: És ha mondjuk Szandi csesztetne folyamatosan, meg rágná a füled? Merthogy ilyen híreket is lehetett hallani a Napier-háztartásból..

HÁ: Ha egyszer megbeszéltük, akkor az meg van beszélve. Nálunk legalábbis!

E: Maradjunk annyiban, jól kell csapatot is választani, de még inkább feleséget!

HÁ: Hogy náluk mik mentek a háttérben azt szerencsére nem tudom, de ha így volt, az biztosan megviselte őt. Emlékezhetünk, hogy volt a végén már olyan meccse is, amikor emberelőnyben, védő nélkül is inkább a visszapasszt kereste, nem volt hajlandó rádobni. Aztán már nem is tudom melyik meccs előtt amikor összeálltunk kiabálni az utolsó edzés lezárásaként, hogy „Ajmo Zvezda”, a mester mondta, hogy Shabazz az egyik kimaradó. Mindenki csak pislogott, hogy most ez mi? Mire én beértem az öltözőbe, már ott sem volt. És onnantól meg jött az „egyik ezt mondta, másik azt mondta” történet. Összességében jó döntés született, már nagyon sok energiát emésztett fel csapatszinten az ő „geggyülése”.

E: Viszont Napier távozásával kinyílt az ajtó Nikola Topic előtt! Ő milyen srác?

HA: Bevallom, én teljesen kivoltam a nyári megérkezésemet követően, hogy nincs itt. Ugyanis tavaly, még a kaunasi Final Fouron megnéztem a Real és a Zvezda ifi-döntőjét, ahol valami 40 pontot szórt. Látszott, hogy minden fegyvere megvan, hiába nem igazán gyors, hiába nem félelmetesen atletikus, valahogy dominálta a korosztálybélieket, én meg vártam, hogy milyen lesz majd testközelből a kissrác. Aztán megjöttem, kérdeztem, hol van Topic, erre közölték hogy „Ja, őt kölcsönadtuk a Megának”. Mondom micsoda??? Szóval akkor sem értettem, és most bizonyosodott be, hogy talán tényleg hiba volt elengedni az év első felére is!

E: Hozott valami újat?

HÁ: Lendületet. Azt a jó értelemben vett fiatalos vehemenciát. Felcipeli a labdát helyettünk, zokszó nélkül.

Csak két dolog. Így, hogy kiszállt, most megint rengeteget kell majd irányítanom. Amivel alapból nincs bajom, de teljesen más a játék 1-esként. Láthatta mindenki: most játszhattam végre párat 2-es 3-as poszton, és egyből tök más volt a játékom, voltak befutásaim, helyzeteim, nem őrölt fel sem a szervezés okozta mentális, sem a labdafelhozatal extra fizikális terhe. Ennek most annyi.

És szerintem, ha az ABA Ligában van Topic Ljubljanában, akkor másként is alakulhatott volna a bajnokink. Ha Milossal együtt vagyunk fenn, mindig mondja „ Hey Adam, You bring the ball, brate!”. Most is ez volt, persze a szlovének mint az őrült, első pillanattól egész pályán letámadtak. Én meg két EL-meccsel a lábunkban, 6 napon belül negyedszer pályára lépve a seggemen is igyekeztem venni a levegőt, 3 perc után full sikertelenül már. (nevet)

Ha ott az ifjonc, ez nem jelent pluszfeladatot nekünk, ami pedig kihatással van az összképre is.

E: A család és persze a te hangulatodat illetően semmiképpen nem elhanyagolható tényező, hogy már-már színházinak nevezhető környezet, Barcelona és Madrid után keveredtél a kosárlabda jelenlegi legfélelmetesebb katlanjába – mennyire éled a Stark Aréna őrületét?

HÁ: Eszméletlenül élvezem! Játszom már egy jó ideje, de olyat, mint amit most a Partizan ellen tapasztaltam, soha, sehol korábban nem volt szerencsém átélni. Csak egy apró adalék: „huszon-párezres” a maximális befogadóképessége a Starknak hivatalosan, inkább 21-22 ezer. Ehhez képest 12 ezer bérletesünk van, és 17 ezer jegyet adtak el erre a meccsre még, amivel ugye 29 ezernél járunk, és akkor a személyzet még szóba sem került. Világi őrület részese lehettem, és ezért is nagyon hálás vagyok a sorsnak. Ezen élmény átélésének a lehetősége is közrejátszott abban, hogy ide írtam alá.

E: Erőt ad, avagy béklyót köt a lábakra?

HÁ: Kicsit mindkettőre alkalmas. Alapból persze nagyon f@sz@, amikor megy a játék, akkor tényleg hihetetlen energiákat szabadít fel. Viszont volt olyan meccsünk idén, amikor csak szenvedtünk, semmi sem sikerült – na olyankor azért van kézremegés, mindenki csak passzolgatja tovább a labdát, és ilyen esetben nagyon bénítóan is tud hatni a tömeg ereje.

E: Most január 7-e van – ebben a hónapban még 8 tétmérkőzés vár rátok. A most esedékes duplafordulóban, két idegenbeli meccs következik, előbb az edzőjét kirúgó Lyon vendégekét, majd Milanóban! Fontos és érdekes háttérinfó lehet, hogy milyen módon utaztok?

HÁ: Húúúúúú, abba inkább ne is menjünk bele, hogy milyenek az utazások. De most éppen nem panaszkodom, merthogy charterrel fogunk érkezni Lyonba. Onnan az eredeti terv szerint a meccs után buszoztunk volna át Milanóba. Na ott fennakadt a szemöldököm. De végül nem ez lett a megoldás.

E: Ilyenkor Milos nem szólal fel, hogy héééé-hóóóó-ácsimár? Azért ő nem ehhez van szokva!?

HÁ: Ő nem túl kommunikatív. Mondjuk nem olyan csöndes, magának való figura, mint Navarro volt, de azért ritkán szól. Mármint személyesen, 1v1 nagyon beszédes, rengeteget szoktunk értekezni a világ dolgairól, történelemről, bármiről, de amikor háborogni kell, akkor általában én vagyok a szószóló. Ellentétben vele, jómagam nagyon szeretek hangot adni az elégedetlenségemnek, szóval ebben is én vagyok a szóvivője a csapatnak (nevet)! Ha kell ember, aki mindig elmondja, ha valami nem tetszik, na akkor nekem kell szólni, én aztán mondom ha kell, ha nem (még inkább nevet)!

E: Egyáltalán, hogy néz ki egy ilyen duplameccses hét? Mennyire megterhelő?

HÁ: Nagyon. Eszméletlenül elfáradunk. De ez nem panaszkodás akar lenni, csak inkább tényközlés. Nem biztos, hogy az a jó út, hogy 127 meccset játszanak az európai csapatok, mert nincs meg hozzá a valódi háttér Európában, elsősorban logisztikailag. Ezt látom amúgy leginkább rossz iránynak, hogy megyünk a végeláthatatlan mennyiségű meccsszámok felé.

E: Jól értelmezem, hogy a Play-In-t sem tartod jó ötletnek?

HÁ: Nem kifejezetten. Van 34 meccsed arra, hogy bejuss a rájátszásba. Ha az nem elég, akkor miről beszélünk? Kiderült, hogy nem vagy elég jó, nem vagy méltó a 8-ra.

Mert most teszem azt 7. helyen zársz, de lesérül két alapembered a Play-In kezdetére, akkor megy a teljes nemzetközi szezon a kukába. Ha feltétlenül meccsszámot akarunk növelni, legyen más a végjáték lebonyolítása! Legyen valódi Playoff. Persze tudom, a Final Four a legprofitálóbb megoldás magának az Euroligának, de azért gondoljunk bele, milyen lenne egy 3 nyert találkozóig tartó Döntő. Vagy elődöntő! Hogy mondjuk hova férne be a naptárba, azt magam sem tudom!

E: És ha a Zvezda 10. helyről masírozik be a 8 közé?

HÁ: Akkor nagyon fogom szeretni ezt a lebonyolítást (kacag)!!!

E: Elkanyarodtunk picit, de azért muszáj megkérdeznem: a lyoni fellépés eredménye kulcsfontosságúnak tűnik kívülről ahhoz, hogy a „Playoff-Zvezda”-projekt összeállhasson – az öltöző is így vélekedik?

HÁ: Én nagyon bízom benne. Korábban számomra érthetetlen módon elő-előfordult olyan, teszem azt a Fener elleni találkozót megelőzően, hogy „hát itt úgysem nyerünk” hangokat lehetett hallani stábtagoktól, játékosoktól. Mondom ne már, hát még neki sem ugrottunk a dolognak, és máris feladjuk?

A Lyon elleni igazi „must win” élethelyzet. Ez igenis nehéz, a mi csapatunknak szerintem sokkal nehezebb, mint mondjuk nyerni a Fenernél, avagy esetlegesen csütörtökön, Milanóban. Én tartom, hogy ez lehet szezonfordító pillanat, és úgy is készülünk, hogy nyerünk, és robogunk tovább!

E: Topic és Mitrovic közül utóbbi játékára van csak esély – játszik már a magasember?

HÁ: Valóban, Topic biztosan nem lesz, és ezt nagyon sajnálom, ahogy már korábban is szóba került. És nem tudok válaszolni Lukát illetően sem konkrétummal – én azt mondom, hogy nem lesz. Sőt, valami hasonló gondja van a hírek szerint, mint nekem volt, szóval most az a tervezet, hogy majd a Partizan elleni ABA Liga-derbi előtt tér vissza, valamikor január vége felé.

E: Kommentelőink is kérdeztek tőled Eurostep fb-oldalunkon, amelyből mi végül ezt választottuk ki:

HÁ: Edy Tavarest mindenképpen mondanám. Elképesztően dominálja a mérkőzéseket jelenlétével, szerintem őt nem lehet megkerülni, amikor ez a téma kerül elő. Mike James hasonló kaliber. És akkor ki legyen a harmadik… Ez nagyon nehéz.

E: Az egykori harcostárs? Toko Shengelia? Mondjuk nem kell még egy magas…

HÁ: Neki nagyon jó szezonja van, Toko elképesztően teljesít Bolognában. Jó ötlet, de azt hiszem mégis inkább Gabriel Decket mondanám. Úgy van óriási ráhatása a mérkőzésekre, hogy igazán fel sem tűnik, mi mindent csinál szinte tökéletesen. Elöl-hátul feltalálja magát, azt hiszem ő a harmadik választottam.

Nem tudok kiemelni egy nagyon meghatározó oktatót! Mindenkitől és mindenhol tanultam valamit, mindenkiből csíptem le egy apró, általam értékesnek gondolt szeletet az elmúlt 13-14 esztendőben, legyen szó edzőről, játékostársról, menedzsmentről, avagy úgy en bloc magáról a klubról.

Hogy kivel szerettem együtt játszani a leginkább? Ante Tomic mindenképpen elő kell, hogy keveredjen, mert mellette 6-8 ingyen pont jött, ha ügyesen lépegetett be az ember az alapvonalon. Ugyanilyen volt Bouroussis, aki ezt a Baskoniában tudta. Alapvetően amúgy azt hiszem, az volt a kedvenc Euroliga-szezonom, a 2015-16-os baszkföldi esztendő, meg talán az első Realos évem, mindkét szezonban imádtam a játékot!**

E: Zárásként, egy kérdéssel vezetnénk fel a Tippeldét, mely akkor sem maradhat el, ha állandó hallagatónk, Ádi is velünk van – szóval, mennyit nézel pluszban kosárlabdát? Nézel-e más meccseket az Euroligából? Real-Efest láttad-e?

HÁ: Rengeteg meccset nézek, nagyjából mást sem csinálok! Mondjuk pont a Real – Efest nem láttam! (nevet). De összességében 0-24 megy a kosárlabda nálam, nálunk.

E: Akár a Playbacken is szívesen látunk bármikor, ha nem tudod elütni a rengeteg szabadidődet… No de! Alább a párosítások a keddi-szerdai menetrendből, Ádi tippjei pedig vastaggal szedve, olykor kommenttel megfűszerezve:

· Fenerbahce – Partizan

· Monaco – Baskonia

· Bayern – Real Madrid

– Ejj, ez nagyon nehéz. Hát. Azt mondom Bayern!

· Panathinaikos – Anadolu Efes

· Lyon-Villeurbanne – Crvena zvezda

Crvena Zvezda, csak a Zvezda!

· Milano – Alba Berlin

– Pfúúú, ez most tipikusan az a meccs, ami tuti Alba, de Milanót mondok.

· Pamesa Valencia – Zalgiris Kaunas

· Barcelona – Olimpiakosz

– Jajj, a Barca most nyert pár meccset, de ettől ez még nem egyszerű.. de legyen Olympiakos. Azt hiszem.

· Maccabi Tel Aviv – Virtus Bologna

– Ez ugye azt jelenti, hogy a Maccabi játszik otthon, vagyis hogy itt Belgrádban? Mindegy, mindenhogy is Virtus a tippem!

E: Ádi, nagyon szépen köszönjük, hogy a rendelkezésünkre álltál! Örülünk, hogy végre sikerült tető alá hozni, és ha engedi a menetrend, a család meg persze a kedved is, szívesen látunk valamikor a közeljövőben, 7-8 meccs múlva, teszem azt!?

HÁ: Nagyon szívesen, én köszönöm a lehetőséget! Valamikor ott február elején lesz válogatott szünet, ott találkozhatunk, meg akkor lesz is újra miről beszélgetni.

E: Nem akartuk megpedzegetni, sosem lehet tudni alapon, de akkor ezek szerint tervben van a válogatott szereplés?

HÁ: Természetesen! Ha és amennyiben egészséges leszek, állok a nemzeti csapat rendelkezésére!

E: A végére egyigazi felütés, soha rosszabb hírt! Jó pihenést, aztán majd jó utazást, és remélhetőleg jó Lyon-verést! Köszönjük!

Fotók: Getty Images