Csak nézem az érmet, és folyamatosan könnyezem

A vasasfc.hu írását változtatás nélkül közöljük.

Pap Bianka lett a tokiói paralimpia egyik nagy magyar hőse. Vasasos úszónk 100 háton paralimpiai bajnok lett, 200 vegyesen és 400 gyorson pedig ezüstérmet nyert, és egyébként is minden számában döntőt tudott úszni, amiben elindult. A úszószámok zárónapjának estéjén beszélgettünk az immár ötszörös paralimpiai érmes sportolónkkal.

– Pap Bianka, paralimpiai bajnok…

Húha, ezt még nem nagyon tudom elhinni. Pedig most is simogatom az aranyérmet, csak még olyan valószerűtlen, hogy az enyém. De jön velem haza, és már senki sem veheti el tőlem.

Főleg megkönnyebbülést, mert nagyon sok munka volt ebben az elmúlt öt évben. Persze most így visszagondolva, minden perce megérte. De azért én nagyon sok mindenről le is mondtam közben, szinte alig éltem az úszás mellett. Meg azt is érzem most, hogy a vállaim nagyon fájnak, szóval egy darabig elég volt az úszásból.

Elvagyunk a lányokkal itt a csapatirodán, kicsit hülyülünk, de semmi nagy dolog. Nem vagyok ilyen típus, szeretem ezeket magamban megélni. Szóval bőven elég nekem, hogy folyamatosan nézegethetem az aranyérmet, közben pedig folynak a könnyeim.

Mentálisan nagyon jól sikerült felkészülnöm, pedig tartottam ettől, hogy mennyire fogom bírni. Főleg a paralimpia előtti korijamai edzőtábor volt nehéz, ott azért voltak kétségbeesett pillanataim. De aztán, ahogy elkezdődtek a versenyek, minden rendbe jött. Tudtam élvezni, jó volt ott lenni a callroomban, jó volt kiállni és úszni.

Hát amikor látod, hogy a többiek már megcsinálták, akkor szerintem ez egy természetes érzés, hogy te is vágysz rá és irigyled őket. Ebből a szempontból nehezebb volt az én időrendem, mert a végén jöttek a fő számaim. De az elején a 100 gyors negyedik helyét sem kudarcként éltem meg. Az évek során rájöttem, hogy ezeket az eredményeket is nagyon kell tudni értékelni.

Nagyon megható és emlékezetes pillanat volt az nekem, az egyik legszebb a paralimpián. A holland lány, aki nyert, az utolsó versenyét úszta a pályafutása során, és nagyon megérdemelte az aranyat. Érdekes az élet, mert 2013-ban versenyeztem vele először, és akkor is egy 200 vegyest úsztunk pont.

Elkezdtem az utóbbi időben jobban ráfeküdni az angolra, és ez most nagyon jól jött Tokióban, mert sokkal többet beszélgettem az ellenfelekkel, tudtam nyitni feléjük, és sokakkal jóban is lettem az elmúlt két hétben.

Azért nagyon izgultam, kicsit meg is lepett, hogy sikerült ilyen jól leúsznom. Persze Álmos biztos fog benne javítanivalót találni, de azt hiszem, még ráérünk a részletes elemzéssel.

Alakulok, de még mindig bőven van mit tanulnom. Az viszont tény, hogy sikerült stabilan lehoznom ezt a paralimpiát. Gyakorlatilag minden futamban meg tudtam csinálni, amit elterveztem, legyen szó részidőkről, vagy éppen a fordulók kivitelezéséről és a többi apróságról. Szóval ilyen téren abszolút érzem a fejlődést.

Ahogy mondtam, inkább Korijama volt nehéz előtte, ott be voltunk végig zárva egyedül a szobába, itt a paralimpiai faluban azért sokkal jobban elvoltunk. De mostanra elég volt, három hét után már mindenki menne haza. Furcsa egyébként, mert azt sem tudom, milyen nap van most, és mikor indulunk, mert csak az úszásaimra meg az időrendemre koncentráltam eddig.

– Mi lesz az első, amit csinálni szeretnél a hazaérkezés után?

Jelentkezem az érettségire.

Igen, mert a hazaérkezésünk másnapján van a határidő, és nekem ez nagyon fontos, mert ha jól sikerül, akkor kapok mellé egy nyelvvizsgát. Persze azért szeretnék majd a családdal meg a cicámmal lenni sokat, aztán utazni. Meg ugye lesznek különböző fogadások. Jó lesz, várom már, ki fogom élvezni a szabadságot.

Igen, és talán mondhatom, hogy mi úszók kiemelkedően hozzá tudtunk tenni ehhez a szerepléshez. Tök jó látni, hogy bármikor, amikor megnyitom a telefonomat, velünk van tele a média. Sokan írtak, olyan idegenek is, akik szerintem most láttak először parasportot. Nagyon kedves üzenetek érkeznek, ez tényleg nagyon jólesik. És persze köszönöm ezúton is mindenkinek, aki hozzásegített az évek során, hogy ezt átélhessem.

Forrás: vasasfc.hu
Borítókép: vasasfc.hu