Csajok a csúcson – A legjobb magyar csapatok, 9. rész

 

Az első fordulóban a méltán világhírű Banovce csapatát kapta a Fradi, és intézte el magabiztosan. Szlovák "sportbarátaink" 32 darab jegyet bocsájtottak a zöld-fehér szipatizánsok rendelkezésére, sokan ezért nem vállalták a túrát. Izgulnivaló nem sok akadt, a visszavágó még simább volt, jöhetett a sorsolás.

 

 

Jött is, természetesen a legnehezebb csapat, a Viborg. A Bajnokok Ligája címvédője, akiknek sikerült elbénázniuk a BL-csoportjukat, és kiestek a KEK-be. A dán bajnok, akik gyengültek ugyan valamennyit, de attól még dán bajnok. Nem volt szerencséje a zöldeknek, az elmúlt évben a Volgográd, most meg a Viborg.

 

 

Dániában hihetetlen teljesítménnyel sikerült "csak" egy góllal kikapni, a visszavágón a csilláron is emberek lógtak, mintha érezték volna, hogy csoda történik majd. A második félidőben eldőlni látszott a meccs, sajnos nem a Fradi javára, de a lányok visszahozták a meccset a sírból, és a vége előtt hérom másodperccel Tomori harcolt ki egy bünetőt, amihez Zácsik állt oda. Jómagam, meg még pár százan nem is mertünk odanézni, de persze csaltuk, és mégis odanéztünk. Szandra bedobta, extázis. A Ferencváros kiejtette a Viborgot, és akkor már lehetett reménykedni egy nagy eredmény elérésében, és egy szerencsésebb sorsolásban. Este az ismétlést nézve mindent megbocsájtottunk Léderer Ákosnak, önfeledt visítását hallgatva be kellett ismerni, hogy így csak olyan valaki tud örülni egy ilyen sikernek, aki él-hal a sportágért.

 

 

A következő körben a francia Toulont sodorta a ferencvárosi hölgyek elé a sors. A dél-francia csapat szintén a BL-ből érkezett, és egy esős nap mintegy 150 szurkoló vállalta az ezerhatszáz kilométeres utat. A csapat ugyan kikapott egy góllal, de érezni lehetett, hogy itthon a franciák nem ússzák meg tíz alatt.

 

 

Nem is úszták meg, 11 góllal bizonyult jobbnak a Fradi. A franciák edzője a meccs után elmondta, hogy szeretne ilyen közönség előtt játszani most már mndig, és hogy őszintén irigyli a magyar csapatot.

 

 

 

Újabb forduló, újabb francia csapat. A Metz papíron erősebb a Toulonnál, gyakorlatilag meg gyengébbnek bizonyult, a Ferencváros idegenben négy góllal tudott nyerni. A visszavágón győztek a Pineau vezette gallok, bár a biztos ferencvárosi továbbjutást jelentő döntetlennél, három perccel a vége előtt a hazaiak gyakorlatilag elörömködték a hajrát, és készülhettek a döntőre.

 

 

A döntőre, melybe a valamivel könnyebb ágon küzdő Alicante jutott, némi meglepetésre. Az EHF szabályai miatt a Ferencváros nem rendezhette a saját pályáján a mérkőzést, így a választás Dabas városára esett. A kissé pofátlan módon megemelt jegyárak ellenére természetesen telt ház fogadta a csapatokat, és az év egyik legnagyobb szurkolása mellett a zöld-fehér lányok tetemes, öt gólos előnyt szereztek a visszavágóra.

 

 

Egy hét múlva 200-250 ferencvárosi drukker lepte el Alicante városát. A helyiek nem nagyon tudták, miről van szó, arrafelé nem mozgat meg annyi embert a kézilabda, főleg a női, mint nálunk. A galambok lakta csarnokban a Fradi egyértelművé tette, hogy melyik a jobb csapat, és az Elek Gábor vezette gárda a 23-23-as döntetlennel megnyerte a KEK-et. Az alicantei és a ferihegyi ünneplés örök időre belevésődött a résztvevők agyába, a Ferencváros idén a KEK címvédőjeként készül a bravúrra, azaz az elsőség megvédésére.