Button: Ez nem a vég, csak egy új kezdet!

 

 

Jenson Button: Hű, erről még korai elmélkedni. Nem érzem helyesnek, mert addig nincs vége, amíg tényleg nincs vége!

 

 

Button: Természetesen minden pályafutásnak vannak magaslatai és mélységei. Mindig is előnyben részesítettem a nagy magaslatokkal és nagy mélységekkel tarkított karriert a stagnáló pályafutással szemben. És nekem ez is jutott! (nevet) Voltak csúcsok és mélypontok. Előbbiekre szívesen emlékszem, utóbbiakat pedig próbálom elfelejteni, ahogy minden ember. Jól emlékszem arra a pillanatra, amikor átszeltem a célvonalat Brazíliában, és megnyertem a bajnokságot. Emlékszem a legelső F1-es tesztemre is, ami szintén olyan különleges, hogy sosem lehet elfelejteni. 1999-ben volt, egy McLarennel Silverstone-ban. Ez volt a jutalmam, miután megnyertem a brit Forma–Ford bajnokságot és a legjobb fiatalnak járó díjat. Nem engedték, hogy túl sok kört menjek, de így is azt gondoltam: „Hé, ezt élvezem! Ezt nekem találták ki!” Az első valódi tesztemre aztán egy Prosttal került sor Barcelonában. És amikor átszeltem a célvonalat, egy széles mosoly ült ki az arcomra. Nagyon sok szép emlék – de ezt inkább megtartom a könyvemhez!

 

 

Button: Nincs titok. Szerintem azért maradtam ilyen sokáig az F1-ben – és akartam maradni –, mert folyamatosan változik. Minden azon múlik, hogy akarsz és tudsz-e újat tanulni. Ez különbözteti meg a többi sportágtól, a Forma–1 mindig változik. Ahogy a csomagod teljesítménye, valamint az ellenfeleid is. Én ezért akartam minden évben még többet belőle.

 

 

Button: Nos, igen. Sosem fizettem azért, hogy versenyezhessek, és ilyesmit a brit versenyzőknek nem könnyű elérni, mivel nálunk elég szűkös a motorsport támogatása. A kormányzat nem finanszírozza, és nincs túl sok szponzor sem. A dél-amerikai versenyzők jóval nagyobb támogatást kapnak a kormányuktól és a nagy támogatóiktól.

 

 

 

Button: Akarjon tanulni. És az is kell, hogy olyan közegben legyen, amely motiváltan tartja őt, máskülönben hamar megunhatod. Természetesen szükség van szerencsére is, amire építve pedig kell a versenyszellem, a technikai érzék, valamint hogy megfelelően tudj együtt dolgozni a partnerekkel, szponzorokkal. És természetesen gyorsnak is kell lenned. E nélkül nincs esély arra, hogy hosszú ideig itt maradj.

 

 

Button: Nem mondanám, hogy a Forma–1-es versenyzők nagy politizálók lennének. Igen, valóban nem vagyunk olyan nyitottak, mint amilyennek a média szeretné, de ennek nincs köze a politizáláshoz…

 

 

Button: Nem tudom, kire gondolsz. Ott van például Lewis. Sok követője van a közösségi oldalakon, de ez természetes is, hiszen háromszoros világbajnok. Ha nem lenne az, nem követnék ennyien. Ha Lewis ilyen helyzetben van, természetes, hogy ha kitesz egy képet, az nem marad észrevétlen. És el kell ismerni, hogy ezeket mind a szurkolókért teszi.

 

 

Button: Semmit sem fogok megváltoztatni az F1-ben, ha nem én irányítom a sportágat – és ez nem fog megtörténni! Ami a McLarent illeti, a feladatom nem az lesz, hogy segítsem az autó fejlesztését, hiszen nem fogom vezetni azt. Hallgatom majd a versenyzők visszajelzéseit, és próbálok segíteni a csapatnak abban, hogy megértsék, mit jelentenek ezek a visszajelzések. Ez nem mindig könnyű a pillanat hevében. Célom – vagy feladatom –, hogy segítsem a csapatépítést. Ha ilyen hosszú ideje egy csapatnál dolgozol, majd hirtelen lehetőséged nyílik a másik oldalra, egy másik szemszögre váltani, abból biztosan sok mindent tanulhatunk.

 

 

 

Button: Édesapám nagyon fontos szerepet játszott a karrieremben. Ő volt az oka annak, hogy egyáltalán versenyezni kezdtem. A ralikrosszban versenyzett, és imádtam nézni őt. Szerettem a gumi szagát és a hangokat. Csak öt-hat éves voltam. Aztán amikor hét lettem, vett nekem egy gokartot. Mondhatom, hogy ő inspirált. Amikor versenyeztem, szerettem, hogy figyelnek rám a dobogón, és szerettem nyerni, látni, hogy az én serlegem nagyobb a többiekénél! Mi itt mindannyian szeretjük szétrúgni a többiek hátsóját! (nevet) A győzelem előrelendítette a pályafutásomat, jobb autókba, erősebb kategóriákba kerültem, és eljutottam az F1-ig. Egy idő után David Robertson csoportja menedzselt, akit mindig is sokra tartottam, egészen amíg nem távozott közülünk. Pedig akkor már jó ideje különváltak az útjaink.

 

 

Button: Nos, ez az ár, amit meg kell fizetned azért, hogy a legjobb munkát végezhesd a világon: vezethess egy F1-es autót! Igen, olykor ez zavaró, mert végső soron csak sportoló vagy, nem énekes vagy színész, aki szereti a nagy nyilvánosságot. De egy munka sem tökéletes. (nevet) Jövőre viszont biztosan sokkal egyszerűbbé válik az életem.

 

 

Button: Fittebb vagyok, mint valaha. célom, hogy világbajnok legyek triatlonban az én korosztályomban – az amatőrök között, nem profiként. És szeretnék versenyezni Le Mans-ban is. A ralikrossz is a listámon szerepel. Sok dolgot ki akarok próbálni.

 

 

Button: …de sokat elpazaroltam. Pontosabban nem pazaroltam, sok pénzt elköltöttem. Ez abból adódik, hogy sokat utazom a nagyvilágban. Muszáj élvezned is, ha már nem vihetsz mindent magaddal. Remélem, hogy ha egy nap majd gyerekeim lesznek, azért nekik is fog maradni belőle. Talán egy nap majd felteszem a kérdést magamnak: „Hogy végeztem így, ha megkerestem?” (nevet) De biztosra veszem, hogy rendben leszek. Senkinek sem kell aggódnia miattam.

 

 

Button: Az abu-dzabi hétvége biztosan érzelmes lesz. Az elmúlt években elég nehéz volt az édesapám nélkül. Szóval igen, nehéz lesz az utolsó versenyem. De édesanyám ott lesz, az egyik nővérem is, és sok barátom. Különleges hétvége lesz. És ez nem a vég, hanem egy új kezdet!