Büszkék vagyunk

Büszkék vagyunk. Azt hiszem, ma minden magyar teniszrajongó így érez.

Nincs helye most annak, hogy elkezdjük elemezgetni azt, hogy hány labdája volt Marcinak ehhez-ahhoz, hányszor volt breakelőnyben, stb. Mert most nem ez a fontos. A fontos az, hogy van egy Fucsovics Marcink.

Egy olyan teniszezőnk, aki képes felvenni a legjobbakkal a versenyt, aki képes legyőzni bárkit, bármilyen talajon. Aki ezért éjt nappallá téve kőkeményen dolgozik. Akiért megéri hajnalig fennmaradni, akinek megéri minden meccsét végigizgulni.

Aki nem dobál ütőt, nem káromkodik bele a mikrofonokba, nem beszél méltatlanul a székbírókkal. Fucsovics Márton profi mentalitása az, mely ismét a legjobb 50-be repítette a világranglistán. Ahová tartozik, ahová tartoznia kell. Most a legjobb 16 jelentette a végállomást, de ne legyen keserű a szánk íze.

A karantén óta olyan arcát látjuk a magyar fiúnak, mellyel sokkal előrébb is juthat. Helyenként olyan teniszt produkál, hogy eláll az ember lélegzete. Csodálatos mentések, röpték, nyerők. A játék minden elemében szintet lépett Marci. Fizikálisan a toppon van, játéktudása már-már top10-es szint, mentálisan erősebb, mint valaha. És a legfontosabb: a mindent lebíró akarás. Nincs veszni hagyott pont, aki Fucsovics Márton ellen nyerni akar, annak bizony fel kell kötnie a gatyáját. Mert Marci olyan útra lépett rá, mely csak előre fogja vinni. Jobb és jobb lesz.

Az eredmény pedig jönni fog! Mi pedig támogatunk, hiszünk, szurkolunk!

Köszönjük ezt a Roland Garrost, Marci! Büszkék vagyunk!

Forrás: Schäffer Dávid / Tennis to Eternity

Borítókép: Shaun Botterill/Getty Images