Bűn gyengék voltak Gosztonyiék – ez lenne a fejlődés?
– Egybehangzó volt a vélemény, hogy csapatként senkit sem érdekel a válogatottunk, az egyéniségeket keresik. A csapat szintű teljesítmény ebben az esetben maximum az adott országok edzőinek fontos. Úgy érzem, a magyar válogatott kihozta a maximumot, de egyénileg nem volt igazán olyan teljesítmény, ami figyelemfelkeltő. Gulácsit és Futácsot ugye ismerik külföldön, igazából az itthon játszókra voltak kiváncsiak, de köztük nem volt olyan teljesítmény, ami kiugró lett volna. Simon Ádám nyújtott még jó produkciót, de róla ugye tudott, hogy már korábban lecsapott rá a Palermo – mondta Sallói a Sport365.hu-nak. A szakembernek felvetettük, tradíciójához mérten hangulatában, körítésében és olykor színvonalában is elmaradtak a meccsek a várttól.
– Ezt a tornát próbálják olyan helyekre vinni, ahol nincs profi csapat, ezért a helyieknek érdekes lehet. Kicsit nekem is csalódás volt, főleg a franciák elleni pálya talaja nem volt méltó a tornához, nem is tudtuk rajta a játékunkat játszani. Igazából ez az egész hosszabb elemzést igényelne. Tapasztaltam, hiszen játszottam külföldön, hogy amíg a kinti focisták a mérkőzéseken tudják leadni a legjobb teljesítményüket, addig a magyar játékosok inkább az edzéseken. Ha a megfigyelők az edzéseket járnák nálunk, biztos több játékost vinnének el. A meccseken viszont általában ezt a teljesítményt meg sem tudják közelíteni, ennek mentális probléma lehet az oka, talán túlzottan meg akarnak felelni. Gond az is, hogy nincsenek jól felkészítve, sok játékoson meglepódöm, amikor azt mondja, jól játszottunk, jó alap volt ez a touloni teljesítmény a folytatásra, erre lehet építeni. Én azért ezzel vitatkoznék. Amik a magyar futball erősségei, az improvizatív játék, a technikás futball, ezeket nem látom, utánpótlás és felnőtt szinten sem, hogy például folyamatosan 15-öt tudnánk passzolni egymáshoz. Ez képzésbeli és mentális probléma is. Küldölfön az a lényeg, hogy ne az eredmény irányítsa a játékot, hanem a játékunk legyenolyan, aminek segítségével eredményt tudunk elérni. Utánpótlás szinten ez fontosabb lenne. Ha legyőzzük a franciákat, és továbbjutunk, semmi sem változott volna. Igazából azon a meccsen sem passzoltunk két normálisat egymáshoz, a félpályát alig tudtuk átlépni. Ezért mondtam azt, hogy igazából az U20-as vb-bronzból sem tudtunk profitálni. A tétmeccseken nem látom azt a teljesítményt, ami elegendő lenne, és nem látják a kinti megfigyelők sem.
A fentiek alapján adódik a kérdés, mit csinálnak másképp külföldön, és mi hiányzik nálunk?
– Ezen a szinten, úgy gondolom, az eredmény lényegtelen. Ha visszanézzük, a nagy focinemzetek nem nagyon hasítanak az ilyen tornákon, ellenpéldaként persze lehetne említeni a spanyolokat, de azért nem ez a jellemző. Nem veszik komolyan, mert az egyéni képességek a fontosak. Mi pedig a régi idők szelleme szerint továbbra is az eredményt szajkózzuk, az egész utánpótlásképzés erre mutat. Nincs játék, nincs felszabadult foci, nincs egy olyan játékosunk, aki tud igazán cselezni. Nem lehet mutatni egy olyan játékost, aki egymás után tízből nyolcszor le tudná cselezni az ellenfelet. Ez a felnőtt futballunkban is látszik. Az öt topligába nem igazán tudunk játékost adni, aki pedig ott van, az sem nagyon játszik. A második vonalban, Hollandiában, Belgiumban vagyunk képesek meghatározó szerepet játszani, lásd Dzsudzsák Balázs, vagy Juhász Roland, és az sem túl jó, hogy sokan a kispadot koptatják, így a szövetségi edzőknek, szövetségi kapitányoknak nincs túl könnyű dolga.
Faragó Zoltán / Fotó: Action Images
