Buga: Büszke vagyok a roma származásomra

– Ő egy nagyon tisztességes ember. Az állóképességével azonban volt egy kis baj, ettől függetlenül mindig helytállt. Ha akarnék, sem tudnék róla rosszat mondani. Bár az tény, hogy csintalan gyerek volt. Emlékszem, hogy olykor-olykor az étkezésre vonatkozó edzői utasításokat nem vette figyelembe. Például, mikor azt mondtam neki, hogy csak 10 dkg párizsit ehet meg, akkor ő elfogyasztott egy nagy tál pörköltet. Szívesen gondolok vissza ezekre. Mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Örülök, hogy edzősködik – nyilatkozta Svasznek Jenő, Buga Kálmán korábbi nevelőedzője.

Mennyi idős voltál, amikor az ökölvívással kezdtél el fogalakozni, és miért pont ezt a sportot választottad?
– Nagyon fiatal voltam, úgy emlékszem, 9 éves lehetem, amikor először elkezdtem kacsingatni az ökölvívás felé. Gyerekkori barátaim példájára kezdtem el látogatni az Újpesti Dózsa edzőtermét. A szüleim nem örültek ennek, hiszen zeneiskolába jártam, bár az igazat megvallva édesapámmal ellentétben nekem nagyon bothallásom volt. Ebben az edzőteremben felfigyelt rám Edőcs István, aki azt mondta, hogy tehetséges vagyok. Így egyre gyakrabban vettem részt az edzéseken.

És milyen jól tetted, hiszen többszörös korosztályos magyar bajnok lettél. Hogy emlékszel vissza az első mérkőzésedre?
– Kovács Sanyival játszottam az első meccsemet a Budapest Bajnokságon, egyébként neki "izmos" volt a beceneve. Legyőztem őt. Emlékszem, édesanyám nagyon büszke volt rám. Ezzel kezdődött meg a pályafutásom, ezt követően megnyertem a Budapest Bajnokságot, majd válogatott lettem.

Jelenleg Turu István mellett az Edőcs Isvtán ökölvívó egyesület edzője vagy. Szigorú trénernek tartod magad?
– Igen. Hiszen nekem is voltak hibáim és nem szeretném, ha ezeket a gyerekek is elkövetnék, de ez nem azt jelenti, hogy ordibálok a többiekkel. Ha valaki például fegyelmezetlen, akkor először leülök vele beszélgetni és elmagyarázom neki, hogy amit csinál, az miért nem jó. Ha ez nem hat, akkor hazaküldöm és megmondom neki, hogy tegyen rendet a fejében és holnap jöjjön vissza. Az edzőteremben megkövetelem a fegyelmezett hozzáállást, és szerintem jogosan várom el a többiektől, hogy mindenki 100%-osan tegye magát oda.

Mennyien látogatják az edzőtermeteket?
– Ez változó. Megközelítőleg 50 ökölvívó jár hozzánk, fiuk, lányok vegyesen, 8 évestől egészen a 62 éves korig. Természetesen vannak köztük olyanok is, akik csak hobbiszerűen űzik ezt a sportot. Emlékszem, hogy az első másfél évben szinte csak roma származású tanítványaink voltak, de nagyon örülök annak, hogy idővel nem roma ökölvívó palántáink is lettek. Az igazat megvallva nem is úgy működünk, mint egy egyesület, hanem mint egy nagy család. Mindenki segít mindenkinek és örülünk egymás elért eredményének.

Melyik tanítványodra vagy a legbüszkébb?
– Elég nehéz erre válaszolni, hiszen többen is bizonyították már, hogy milyen kiváló sportolók. A fiuknál például Turu Zsolt ebben az évben egyszerűen mindent megnyert, többek közt junior válogatott lett. Ő a serdülő korosztálynak az egyik legkiemelkedőbb tagja. Lányok közül pedig Böde Anita az, aki egyszerűen fantasztikus teljesítményt nyújtott. Idén megnyerte a felnőtt női elit bajnokságot 48 kg-ban és ugyanebben az évben Rotterdamban, a női Európa bajnokságon 5. helyen végzett. Rájuk nagyon büszke vagyok. Ők mindent megtettek azért, hogy ilyen remek eredményeket tudjanak felmutatni. Az edzéseken, a versenyeken a hozzáállásuk mindig példaértékű volt. Jó minta lehet mindkettőjük a fiatalok számára.

Mégis mit csinálnál, ha nem edző lennél?
– Jó kérdés. Nem tudom, ezen még nem gondolkoztam, jelen pillanatban ezzel foglalkozom és ezt szeretném csinálni, ameddig csak tudom.

Mit szeretnél csinálni 10 év múlva?
– Tíz év múlva már 58 éves leszek. Remélem, hogy az egészségi állapotom engedni fogja, hogy még mindig edzősködjek, továbbá bízom benne, hogy mint most, még mindig boldog családi életem lesz. Ha ezek a vágyaim megvalósulnak, akkor 10 év múlva is boldog leszek.

Az ökölvíváson kívül milyen egyéb sportok érdekelnek?
– Nagyon szeretem a kajak-kenut, már csak azért is mert több személyes jó barátom, többek közt Kucsera Gábor és Kammerer Zoltán is ezt a sportot űzi, ők egyébként néha még az edzőtermünkbe is eljárnak. Nagyon szeretem továbbá a spanyol focit, pláne amikor Messi varázsol.

Ki a példaképed?
– Lévai István a példaképem. Ő korábban profi ökölvívó volt, az 1980-as Moszkvai olimpián a 3. helyen végzett. Nagyon sok mindent köszönhetek neki. A mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyunk.

Roma származásod miatt ért-e valaha bármilyen negatív diszkrimináció karriered során?
– Én és azok a társaim, akik az ökölvívással foglalkozunk, kölcsönösen segítsük egymást, teljesen mindegy, hogy az adott személy roma, vagy nem roma, így hála Istennek, olyan komoly atrocitások soha sem értek. Természetesen gyakran lehet hallani a médiában a különféle nézeteltéréseket, de nálunk ez nem jellemző. Én nagyon büszke vagyok a roma származásomra.