Brutális igazságot mondott ki, aki válthatja Kemény Dénest
A Magyar Vízilabda Szövetség elnökjelöltje szerint nincs válságban a magyar vízilabda, de a konkurencia erősödése miatt meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy nem lehet minden világeseményen aranyérmet szerezni. Ráadásul a magyar póló aranykorának speciális hozadéka volt, hogy abban a tizenkét évben kimaradt a fiatalítás a válogatottban.
Mint arról korábban beszámoltunk, Kemény Dénes múlt szerdán hivatalosan is bejelentette lemondását a szövetség elnöki posztjáról, amelyre Vári Attila jelenlegi alelnök a legesélyesebb jelölt. A kétszeres olimpiai bajnok Vári Attila az M4 Sport hétfő reggeli Sporthíradójában elmondta, Kemény Dénes lemondásával ugyan kisebb változtatások szükségesek lesznek a szövetségben, de alapvetően azt a hagyományt kell folytatni, amely a sorozatban megszerzett három olimpiai bajnoki címmel magas szintre emelte a magyar vízilabdát.
Az MVLSZ elnökjelöltje szerint a férfi nagyválogatott Eb-nyolcadik helyezése ellenére nincs válságban a magyar vízilabda. „Nemrég voltunk világbajnokok, vb-ezüstérmesek, a lányok Európa-bajnokok. Az utánpótlás vb-n bronzérmesek lettünk, klubszinten pedig Euroligát nyertünk, szóval azért jönnek az eredmények. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig aranyérem, ezzel meg kell barátkozni, hiszen a környező országok is nagyon erősek, ráadásul a spanyolok és a görögök is jönnek fel. Nagyon kommoly csapatok vannak az ellenfél oldalán, de ez nem azt jelenti, hogy válságban lennénk.”
A teljes interjúért kattintson a lejátszóra!
Vári Attila hozzátette, hogy a magyar pólóválogatott legsikeresebb tizenkét évében, a három olimpiai győzelem időszakában gyakorlatilag elmaradt a fiatalítás, ennek viseli most a sportág a következményeit. „Abban a tizenkét évben az eredményesség miatt nagyon nehezen lehetett beépíteni a fiatalokat, hiszen győzelemről győzelemre ment a válogatott, ezért 12 év az igazi fiatalítás tekintetében kimaradt. Ez most visszaüt, de ez nem azt jelenti, hogy nincsenek jó játékosaink, nincs jó képzés, csak ezt most egy kicsit a 21. század szintjére vissza kell hoznunk.”
A kétszeres olimpiai bajnok egy akadémiai rendszer kiépítésével képzeli el a fiatalítást a nemzeti csapatban. Elmondása szerint 2010 óta – a társaságiadó-kedvezményből finanszírozott létesítményfejlesztések által biztosított komoly háttérnek is köszönhetően – csaknem megduplázódott az igazolt gyerekek száma a sportágban, őket pedig megfeleő edző- és játékvezető-képzéssel kell kiszolgálni. „A rendszer csúcsán pedig kell egy akadémia, amely a válogatott játékosok továbbképzését segíti elő.”
Vári Attila fontosnak tartja a pólósok felsőfokú végzettségének elősegítését is, mert szerinte ez a hagyomány is segített abban, hogy a sportág megtartsa a helyzetét a nemzetközi színtéren. „Ezt a tudás alapú játékot szeretném úgy támogatni, továbbvinni, hogy azok a fiatalok, akik felnőtt csapatban játszanak, két edzés között menjenek felsőoktatási intézménybe, tanuljanak, mert ezáltal is trenírozzák magukat. A mai világban mindenki nagyon gyors, nagyon erős, nagyon szép, de minden fejben dől el, és ezekkel a nüanszokkal lehet egy-egy világeseményen mondjuk az aranyérmet elhódítani.”
Az elnökjelölt nem szakítana azzal a hagyománnyal, hogy a mindenkori szövetségi kapitányok személyét továbbra is az elnökség határozza meg, és mindez egy-egy olimpiai ciklusra történjen. „Nem egy napra, nem hónapokra tervezünk, hanem mindig a négy évre, és utána levonjuk a konzekvenciákat.”
Vári Attila szerint jelenleg nehéz helyzetben vannak a kapitányok, főleg a férfi nagycsapatot irányító Märcz Tamás, hiszen az elnökség a 2017-es, budapesti világbajnokság előtt felülbírálta a kapitány szuverenitását. „Meghatároztuk, hogy az abban a pillanatban legjobb csapattal kell elindulni, és nem a jövőt figyelembe véve. Ezért 2016 után, az olimpia utáni első évben a fiatalítás nem történt meg, ezért pedig most világesemények közben kell gyakorolni a taktikai elemeket és kipróbálni a játékosokat. Azt kell figyelembe vennünk, hogy a célunk az olimpiára való kijutás és ott a legjobb eredmény elérése. Nem szeretem ezt mondani, mert egy világeseményt nem lehet beáldozni, de akkor is valami kockázatot vállalni kell azért, hogy kijussunk az olimpiára és ott a legjobb eredményt elérjük.”
