"Borzasztóan hiányzik a csapat és a labda" – Exkluzív interjú Pelczéder Orsolyával

A koronavírus-járvány miatt a női kézilabda-bajnokság idő előtt befejeződött. Ennek hatásairól beszélgettünk az Alba Fehérvár KC női kézilabdacsapatának erősségével, Pelczéder Orsolyával, aki a Rasmussen-éra egyik felfedezettjeként már a válogatottban is megvillanthatta rendkívüli tehetségét. A balszélsővel beszélgettünk többek között a mindennapjairól, a kézilabdáról, a célokról és a kutyájáról is.

– Hogy éled meg ezt a helyzetet? Miben változott az életed és hogy bírod a bezártságot?

– A járvány sok ember életét felforgatta. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy van pozitív oldala is, például hogy sok időt tölthetek a családommal, viszont minden napomat úgy próbálom mintázni mintha rendes hétköznap lenne. Reggel korán kelek, naponta kétszer edzek, ugyanúgy figyelek az étkezésre és a pihenésre . Néha azon nevetek elfoglaltabb vagyok ebben az időszakban, előfordul, hogy reggeltől estig pörgök. Ugyanakkor az biztos, hogy most rájöttem, miért nem egyéni sportot választottam. Borzasztóan hiányzik a csapat és a labda.

(Kép: KisRicsoPhoto)

– Hogyan edzed a tested-lelked ebben az időszakban?

– Az elején nehéz volt, hogy csak speciális futó, illetve erősítő edzéseket tudok végezni, azonban mára már megszoktam. Sokat segít, hogy kinyitott egy konditerem a közelben, így egy picit olyan érzés mintha lenne csapat körülöttem. Felismertem azt is, hogy ez az időszak tökéletes arra, hogy a “hiányosságokkal” foglalkozzunk, ugyanis erre a versenyidőszakban csak kevés, vagy egyáltalán nem jut idő. Például egy atléta barátunk heti kétszer tart nekem gyorsító futóedzést.

(Fotó: Horváth Gyula)

– Hogyan látod a csapat idei teljesítményét?

– Számunkra ez az év nagyon nehéz és mondhatni szerencsétlen is volt. Örömteli, hogy két csapattársunk várandós lett, akik azóta már meg is szülték a gyermeküket, ám az ő kiesésük érezhető volt a csapat eredményességén. Nem mellesleg rengeteg sérülés nehezítette a dolgunkat, olyan játékosok dőltek ki, akikre előzetesen nagy szerepet szántunk. Az első félévre pozitívan tekintek, sok riválisunk ellen tudtunk itthon nyerni, viszont a félév vége felé és a tavaszi idény elején olyan meccseket veszítettünk, amik döntőnek bizonyultak volna a helyezéseket illetően. Azt gondolom az idei év legnagyobb pozitívuma, amit nem szabad elfelejteni, hogy sok fiatal kapott fontos szerepet a kialakult helyzet miatt, ami az ő jövőjük kapcsán nagyon fontos lépés afelé, hogy hasznos és elengedhetetlen tagjai legyenek a csapatnak. Ráadásul jó volt látni, hogy éltek is a lehetőségekkel. Voltak kiemelkedően jó mérkőzéseink, amiket főként a csapatmunka jellemzett és az, hogy egyszerre több játékosnak kijött a lépés, de a rosszabb mérkőzéseket is együtt éltük meg így biztos vagyok benne, hogy sokat tanultunk belőle.

(Fotó: Kovács Anikó)

– Mit fogsz tenni először, ha véget ér a kialakult helyzet és kezdetét veszi a következő szezon?

– Nagyon várom már, hogy újrakezdődjenek a labdás edzések. Először szerintem kipróbálom tudok-e még cunderezni.

– Mik a célok a jövőre nézve?

– Jövőt tekintve természetesen továbbra is keményen dolgozok azért, hogy újra a nemzeti csapat keretébe tartozzak. A magánéletben pedig örömteli hír számomra, hogy a férjemmel újra összeköltözünk, mi viszont babát csak a kézilabda után tervezünk.

(Fotó: Kovács Anikó)

– Nemrég volt a szülinapod. Hogyan ünnepelted?

– A hétvégén a családdal ünnepeltük a szülinapomat. Nem tudtunk persze annyian összejönni, mint terveztem, hiszen a barátaim hiányoztak, de ami késik, nem múlik. Szerencsés vagyok, mert a család minden erejével azon volt, hogy a legboldogabbnak érezzem magam és mondanom sem kell, hogy ez így is volt.

(Forrás: Vas Melinda/mendalindaphoto)

– Ha már szóba került a család, ne menjünk el szó nélkül a kutyád mellett se, hiszen az Instagram-oldaladra nagyon sok közös kép kerül fel rólatok. Mennyire furcsa Luiginak, hogy most szinte egész nap otthon vagy?

– Luigi szerintem a legnagyobb nyertese ennek az időszaknak, egész nap játszik, sokkal kevesebbet alszik napközben és még fogyott is.

Borítókép: KissRicsoPhoto