Borics Ádám: Az biztos, hogy lesznek még MMA-meccseim, de azt nem tudni, milyen zászló alatt

Missziója, hogy az emberekben új képet alakítson ki az MMA-val, vagyis a kevert harcművészetekkel kapcsolatban: ő Borics Ádám, hazánk eddigi egyetlen olyan sportolója, aki címmeccsig jutott a tengerentúli nagy szervezetek egyikénél, a Bellatornál. Ezúttal a Sirokról indult harcművész volt az Arccal a csúcsra podcastben Volosinovszki György vendége.

„Az embereknek szerintem más jut erről az eszébe. Az, hogy két kopasz, kigyúrt ember verekszik egy ketrecben életre-halálra. Ezt akarom megváltoztatni. Hogy erre tényleg komoly sportként tekintsenek, és megváltozzon az emberekben élő sztereotípia, ha valaki ketrecharcos, nem feltétlenül kell így kinéznie” – kezdte az adás elején Borics Ádám, aki jelenleg is visszatérésére készül múlt évi térdszalagszakadásából lábadozva. A Bellator MMA-sa mindezt azzal kapcsolatban árulta el, hogy nem kedveli, ha valaki ketrecharcosként hivatkozik rá, annál sokkal szerencsésebb szerinte, ha az angol mozaikszó elemeit lefordítva kevert harcművészetként említik a sportágát.

„Ebben a sportban nem a brutalitást kell látni, hanem a kihívást. Ez a sportág attól ilyen szép, én azért szeretem, mert itt végtelen a tudás. Nincs olyan harcos, aki azt mondja, nincs tovább, nem tudok már mit tanulni, mindent tudok. Ez a sport folyamatosan változik, a világon a leggyorsabban fejlődő sportág. Ez a kihívás tetszik. Hogy minden napra van egy célom, amikor felkelek: minden egyes nap azért teszek, hogy jobb harcossá váljak. Egy-egy mérkőzés után tök rossz, igen, öröm-mámor, mikor felemelik a kezem, hogy győztem, de utána sokszor van az az érzés, hogy hazamegyek és másnap felkelek a kérdéssel, hogy no, most akkor mi lesz? Nincs kitűzve a következő mérkőzés és ettől kicsit olyan elveszett vagyok. Nem az a típus vagyok, aki, ha megvolt a mérkőzés, nagy buli, hawaii-dizsi, hanem várom a következőt” – mondta az MMA iránti elköteleződéséről.

„Bennem mindig ott volt, hogy szerettem volna valamilyen küzdősportot űzni, de erre Sirokon nem volt lehetőségem, összesen, ha jártam három hónapig karatézni, más nem volt helyben. Lehet, ennek így kellett történnie, jobb is, hogy így történt. Középiskolásként ismerkedtem meg a küzdősportokkal igazán, akkor kezdtem szakközépbe járni Egerben, és tizenhat éves voltam, amikor ott lementem az első muaythai edzésemre. Elég későn kezdtem, utána jött a kempó, az MMA, eljártam mellette birkózóedzésekre, minden tetszett” – mesélte a kezdeti lépésekről, arról az utazásról, amely Siroktól elvezetett számára egészen a Bellator múlt októberi, 286. gálájáig, amelyen a sportág egyik legnagyobb klasszisával, Patrício Pitbull-lal csaphatott össze. Mint később kiderült, szakadt térdszalaggal állta végig a mérkőzést, amit egyhangú pontozással vesztett el a címvédővel szemben…

„Nyilván nagyon csalódott voltam, de mégsem voltam annyira csalódott, mint amikor elszenvedtem életem első vereségét. Szomorú ebbe belegondolni, de itt tudtam, hogy ez is bekövetkezhet, előtte nem volt így. Nem akarom kijelenteni azt, ha rendben van a lábam, akkor megverem, mert ez nagyképűnek hangzik, de hiszek benne, hogy így lehetett volna. A legnagyobb fegyverem a jobb combrúgás, és ezt vették el tőlem. Voltak olyan pillanatok, recsegett-ropogott a jobb lábam, nem is tudtam néha, hogy mi van. Követtem el hibákat a mérkőzés közben, és azt érzem, ha ezek nincsenek, míg így, sérült lábbal is meg lehetett volna verni. Volt három felesleges ugrótérdesem, szerettem volna kedvezni a közönségnek. És persze mekkora sztori lett volna, hogyha az én mozdulatommal, amivel híressé váltam, azzal nyerek világbajnoki címet. Ha megfontoltabb vagyok, ha csak arra megyek, hogy megnyerjem a mérkőzést, lehet megvan. De azt sem szabad elfelejteni, hogy még egyetlen ellenfelemnél sem éreztem ilyen nehéz kezeket, mint Pitbullnak voltak. Nagyon erőseket ütött, nagyon jó szeme volt ahhoz, hová üssön. Kikaptam azon a mérkőzésen, Pitbull aznap jobb volt, elismerésem neki. Ha kívánhatnám, hogy kivel bunyózzak legközelebb, az ő lenne, hogy revansot vegyek, de nem akarom túlbeszélni a helyzetet!”

A 30 éves MMA-s elárulta, rengeteget köszönhet feleségének, Zsófinak, aki az évek alatt mindvégig hitt abban, hogy sikeres karriert futhat be a tengerentúlon is.

„Ő hitt bennem, én tudtam. Ha nem így gondolja az ember, nem csak én, akkor már vesztett. Nem ez a legjobb évem a pályafutásom során, sőt, ez a mostani a legrosszabb, hiszen parkolópályán vagyok. Ilyenkor kell megküzdeni ezekkel a gondolatokkal, kicsit önmagammal, hogy azon agyalok, egy csomó idő kimaradt, nem edzettem rendesen, mert nem tudtam a keresztszalag-sérülésem miatt. Kicsit tovább is tart a felépülés, mint terveztem… De itt is fontos, hogy nem hátra kell tekinteni, hanem csakis előre. Nem azon görcsölni, miért tart ilyen sokáig, hanem arra fókuszálni, hogy most még jobb, még erősebb leszek mentálisan. Ez most egyébként tök jól hangzik, tök jól mondom adás közben, de pár órával ezelőtt a kocsiban ülve még nem ezt mondtam a páromnak, hanem ő mondta nekem. Ezek olyan akadályok, amelyeket át kell tudni lépni.”

„Nagyon szeretem, hogy ennyien szeretnek. Nem vágyom a csillogásra, de szeretem, ha a bunyómat nézik az emberek. Rengeteg energiát ad. Szerintem a követőim, rajongóim 99 százaléka tényleg szeret, és jó embernek tart. És nekem nagyon fontos is, hogy végig önazonos maradjak. Hogyha egyszer visszatekintek, végignézek majd a karrieremen, akkor azt tudjam mondani, hű voltam önmagamhoz.”

A bizonytalanságot növelik azok az amerikai sajtóhírek, melyek szerint Borics szervezete, a Bellator új befektetők kezébe kerülhet, mindez pedig jelentősen átírhatja a sportolók jelenleg érvényes szerződéseit is.

„Az biztos, hogy lesznek még MMA-meccseim, de azt nem tudni, milyen zászló alatt” – árulta el.

A felépüléssel töltött időt addig sem hagyta veszni, saját podcastsorozatot indított, emellett pedig megnyílt az első edzőterme is Egerben.

„Ott vannak most olyan srácok, akik emlékeztetnek önmagamra, nekik mindenképpen szeretnék segíteni. A célom az, hogy nem úgy szeretnék foglalkozni a jövő generációjával, hogy ebből pénzt keressek, hanem akkor már olyan szintre szeretnék jutni, hogy a pénz ne számítson, csak hogy tudjak nekik segíteni” – árulta el jövőbeli terveiről.

Forrás: Prémium Média & Sport Management Zrt.
Borítókép: Borics Ádám / Facebook