Boldog születésnapot Törőcsik András – 65 éves az Újpest fenoménja – A legenda útja 7. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig.

A hetedik részben egy különleges történetet elevenítünk fel a 65. születésnapját ünneplő Törőcsik András életéből.

Törő huszonnyolcadik születésnapja után három nappal következett a Magyar Kupa döntője az esélyesebb, válogatottakkal teletűzdelt Budapesti Honvéd ellen, akik az elődöntőben a Ferencváros elleni tizenegyespárbaj során harcolták ki a továbbjutást.

Sport365.hu – Törőcsik András így lett labdarúgó – A legenda útja 1. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az első történetből megtudhatjuk, hogyan lett focista a fiatal Törőcsik András.

A kellemes tavaszi futballidőben megrendezett találkozóra a következő kezdő tizeneggyel vonultak ki a felek a Népstadion gyepére:

Újpesti Dózsa: Szendrei József – Szűcs János, Sarlós András, Tóth József, Árky Lajos – Kisznyér Sándor, Horváth Károly, Szebegyinszky András – Szabó András. Kiss Sándor, Törőcsik András.

Budapesti Honvéd: Andrusch József – Paróczai Sándor, Nagy Antal, Garaba Imre, Varga József – Gyimesi László, Kerepeczky György, Détári Lajos – Gere László, Dajka László, Esterházy Márton.

Azok, akik kilátogattak, nem csalódtak a mérkőzés színvonalában, különösen, ha Törőcsik András varázslatai miatt vették meg a belépőjegyüket.

Ráadásul erre a bizonyos varázslatra nem is kellett sokáig várni.

Mindössze az ötödik percet mutató lámpácska villant fel az eredményjelzőn, amikor a fiatal Szabó András lépett ki a védők gyűrűjéből.

Már úgy tűnt, hogy a Honvéd tizenhatosának előterében elveszíti a labdát, de a szerelni igyekvő Garaba Imre rossz ütemben csúszott be, és felrúgta. A neves játékvezető, Palotai Károly azonnal a sípjába fújt, megítélve a veszélyes helyről járó teljesen jogos pontrúgást.

A lila-fehérek között volt egy elsőrangú szabadrúgáslövő, a Kecskemétről igazolt Kisznyér Sándor, aki számtalan bombagóllal örvendeztette meg az újpesti drukkereket.

Ezúttal is ő fogta a kezébe a játékszert, majd nagy műgonddal egy szimpatikus fűcsomóra helyezte, hogy aztán nekifutásból célba vegye a kaput. Gondolhatta mindenki.

Legalábbis a piros-fehérek kapusa, Andrusch József biztosan ezt hitte. Noha Törő is ott ácsorgott a letett labda mögött, de attól mindössze tíz centire állt, ezért úgy tűnt, hogy neki legfeljebb annyi lesz a feladata, hogy legurítsa azt Kisznyérnek.

Nos, nem így történt. Törő a bírói sípszó felhangzásának pillanatában álló helyzetből, nekifutás nélkül eltekerte a sorfal fölött a labdát, amely a meglepett, és éppen ezért későn vetődő Andrusch mellett a kispesti kapu jobb sarkában kötött ki. 1–0 az Újpesti Dózsa javára.

A kispesti alakulat megpróbált nagyobb sebességbe kapcsolni, de kereken fél óra múlva újra a hálójukban táncolt a labda. Ekkor történt ugyanis, hogy Törő jó szokásához híven megbolondította az ellenfél teljes védelmét, majd a kiugró Kisznyérhez játszott.

A nagy kedvvel játszó középpályás egyedül tört volna kapura, ám egy becsúszó láb összekoccintotta a bokáját. Palotai határozottan a tizenegyespontra mutatott.

Törő önzetlen csapattárs lévén visszaadta a gólszerzési lehetőséget Sanyinak, és hagyta, hogy a sértett végezze el a büntetőt, aki magabiztosan gólra is váltotta a lehetőséget. 2–0.

A szünetig nem változott az állás, így kétgólos újpesti vezetésnél vonultak az öltözőbe a csapatok. Kispesti oldalon megszólalt a vészharang, akarom mondani, a vezetőedző, Komora Imre, aki éktelen haragjában olyan hangosan próbálta feltüzelni a tanítványait, hogy a legenda szerint az ódon stadion falai ekkor kezdtek el megrepedezni.

Törő a folytatásra egy apróbb sérülés miatt nem jött ki, helyére Steidl Sándor állt be.  

Sport365.hu – Haza akarták küldeni a fiatal Törőcsiket a BVSC válogatójáról – A legenda útja 2. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A második részben kiderül, hogy sikerült a BVSC válogatója a fiatal Törőcsik Andrásnak. -Gyerünk gyerekek, álljatok szépen sorba magasság szerint!

A Komora-féle fejmosás pedig hatásosnak bizonyult, Détári Lajosékat mintha kicserélték volna.

Először a fiatal Gere László, használt ki egy kapitális védelmi hibát, majd kisvártatva a félidőben becserélt, rutinos Kozma Mihály bólintott az üres kapuba, így alig több, mint negyedórával a vége előtt kezdődhetett minden elölről.

Azok a szurkolók viszont, akik ekkor azt gondolták, hogy egy újabb hosszabbításos mérkőzés következik, nagyot tévedtek. Az Újpestnek volt még egy aduásza, akit úgy hívtak, hogy Kiss Sándor.

A lesipuskás csatárt Horváth Karcsi ugratta ki remek ütemben a tétovázó védők közül, és miután senki nem támadta meg, a hetesben játszó támadó betört a tizenhatoson belülre, majd laposan Andrusch kapujába bombázott. A lilák szempontjából egy örökkévalóságnak tűnt minden egyes hátralévő perc, ám kevéssel este hét óra előtt Palotai Károly végre hármat fújt a sípjába.

Története során ötödik alkalommal kupagyőztes az Újpesti Dózsa!

Fotó: Bajkai Beatrix

Az öltözőben elfogyasztott néhány korty pezsgő után Törőék úgy tervezték, hogy mielőbb elindulnak, és belevetik magukat a pesti éjszaka csábító világába.

Mindezt kimondani sokkal könnyebb volt, mint megcsinálni, lévén, hogy amíg András a folyosótól eljutott a kijáratig, több tucatnyi újságíró, sportvezető és bennfentesnek számító szurkoló állította meg. Mindegyikük csak egy-egy jó szóval, gratulációval és vállveregetéssel szerette volna a mezőny legjobbjának a tudtára adni, hogy mennyire lenyűgözték a látottak.

Lassan fél óra telt el azóta, hogy Kese kilépett az öltöző ajtaján, de miután a sokadik ismeretlen rajongó csapódott mellé, és a kijárat még mindig látóhatáron kívül esett, lehajtotta a fejét, majd mindenkit faképnél hagyva meg sem állt addig, amíg a szabad levegőre nem ért. Úgy festett, hogy kikeveredett az embertömegből, és végre nyugton hagyják, de ekkor kopogtatást érzett a derekán, a farmerkabátja alsó részén.

Törőnél elszakadt a cérna, és miközben egy cifra káromkodást készült elejteni, hátrafordult, hogy leteremtse az illetőt.

– Hagyjatok már békén a pics…! – kezdett bele, ám legnagyobb meglepetésére senkit sem látott maga mögött. Kikerekedett szemekkel szép lassan lejjebb fordította a tekintetét. Egy hosszú, szőke hajú, lila sálas fiatalember ült vele szemben. Ült, mert más lehetősége nem volt, mivel hogy egy kerekesszékben várt a csatárra. Egy szürke, kissé megkopott pokróc volt az ölére terítve, mintegy elfedve a szívszorító valóságot. A fiúnak ugyanis nem voltak lábai.

– Szia, Törő! – szólalt meg a fiú elérzékenyülve. – Ne haragudj, hogy feltartalak. Attilának hívnak, és egyedül csak miattad utaztam kétszázötven kilométert. Évek óta te vagy a kedvenc játékosom, és egyszer az életben látni akartalak. Csak egyszer megszorítani a kezedet.

Törő megszólalni sem tudott, egész egyszerűen nem hitte el, amit látott és hallott.

Ott ült előtte egy tisztelettudó, intelligens fiatalember, aki talán még húszéves sem volt, ám a sors olyan kegyetlenül bánt vele, hogy egy tolókocsiban volt kénytelen élni az életét. Törő nyelt egy nagyot, és zavarában olyasvalamit kérdezett, amit legszívesebben azonnal visszaszívott volna:

– Mi történt a lábaddal?

– Autóbaleset. Négy évvel ezelőtt karamboloztunk. Az édesapám ott halt meg mellettem. Én túléltem, de amputálni kellett mindkét lábamat. Pedig el se hinnéd, hogy mennyire imádtam focizni! Az edzéseken és a meccseken mindig kilences mezben játszottam. Akkor úgy éreztem, hogy én vagyok a Törő.

Andrásnak kalapálni kezdett a szíve, és egyre gyorsabban kapkodta a levegőt.

Fotó: Bajkai Beatrix

Behunyt szemmel megtörölte verejtékező homlokát, miközben egy szempillantás alatt felidéződtek benne a drámai percek a saját balesetéről. Eszébe jutott a sok szenvedés, a megannyi gyötrelmes éjszaka a rideg kórházi ágyon. Legbelül szinte elszégyellte magát, hogy ő ilyen olcsón megúszta.

– Nem akarok zavarni, csak egy autogramot szeretnék – törte meg a csendet a vékonydongájú fiú, majd elővett a zsebéből egy fényképet, amelyről a kedvence mosolygott vissza.

– Persze, persze – bólintott Törő.

– Van tollad?

– Igen – válaszolta Attila, de hiába keresgélt, sehol sem találta az íróeszközt.

– Nem tudom hová lett – mondta kétségbeesetten, miközben az összes zsebét átvizsgálta.

– Ne izgulj, mindjárt szerzek egyet! – mondta Kese, és már sarkon is fordult, majd eltűnt az öltözőfolyosó mélyén.

A kerekesszékes fiatalember kissé haragudott magára, hogy elveszítette az íróeszközt, és így feltartja a kedvencét, ám a szíve mélyén soha nem tapasztalt boldogságot érzett. Hosszú évek óta erre az egy pillanatra várt. Szóba állt vele kamaszkorának legnagyobb bálványa.

Teltek-múltak a percek, ám Andrást mintha a föld nyelte volna el. A fiú bízott benne, hogy mihamarabb visszatér, mert már nem sok ideje maradt a vonat indulásáig. Közel negyedórányi várakozás után, amikor reménykedve belesett az öltözőfolyosóra, már egy árva lelket sem látott a közelben. 

Sport365.hu – Törőcsik András első találkozása Mezey Györggyel – A legenda útja 3. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A harmadik részben kiderül, hogy vélekedett Mezey György a tinédzser Törőcsik Andrásról. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

 – Kire vár, fiatalember? – kérdezte egy öblös hang a háta mögül.

– A kedvencemre, Törőcsik Andrásra!

– Arra várhatsz, már felszállt a csapatbuszra – jött a lesújtó válasz a pályamunkástól és a főbejárat irányába mutatott.

– Azt ígérte, hogy mindjárt jön – nézett szomorúan a távolodó busz után a fiú.

– Látod, már elmentek – tárta szét a kezét a pályamunkás.

– De hiszen megígérte nekem az autogramot – mutatta könnyes szemmel a fényképet Attila, de az idegennek már csak a hűlt helyét látta. Lehorgasztott fejjel a kerekekhez nyúlt, majd reményét vesztve a kijárat felé fordította a tolókocsit. Igen ám, de a kerekek nem engedelmeskedtek, a kocsi megakadt valamiben. Illetve valakiben. 

Sport365.hu – Így lett az Újpest labdarúgója Törőcsik András – A legenda útja 4. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A negyedik részben kiderül, hogy került Törőcsik András az Újpest csapatához. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

 – Törő! – kiáltotta örömében a fiú, amikor meglátta maga mellett a kedvencét. – Már azt hittem, itt hagytál.

– Ne viccelj, inkább idesüss! Ezért mentem fel a buszra – mosolyodott el András, miközben belenyúlt a nála lévő reklámszatyorba, majd hozzátette: – Ezt neked hoztam.

– De hiszen ez… – csuklott el Attila hangja az ámulattól. Szemeit hol Andrásra, hol a meglepetésre emelve. A példaképe kezében ugyanis nem csupán egy golyóstoll, hanem egy kincset érő ereklye is lapult.

– Ebben játszottam. A mezem. Legyen a tiéd, cimbora! – nyújtotta át a kilences számú mezt Törő.

– Ugye, nem csak álmodom? – kérdezte meghatottan Attila, majd letörölte a könnyeit, és elcsukló hangon hozzátette:

– Ezt a napot, amíg élek, nem felejtem el.  

Sport365.hu – Törőcsik András első edzése Újpesten – A legenda útja 5. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. Az ötödik részben Törőcsik András első edzését idézzük fel az Újpest csapatánál. Sorozatunk korábbi részeit cikkünk alján találja.

Sport365.hu – Törőcsik András pályára lép az Újpest színeiben – A legenda útja 6. rész

Sorozatunkban Törőcsik András életét mutatjuk be, Dunai Ede történetei alapján, aki Törőcsik András – Út a csúcsra és Törő visszatér című könyveiben mesél a magyar labdarúgás egyik ikonjáról, gyermekkorától kezdve karrierje csúcsáig. A hatodik részben Törőcsik András magára húzta az Újpest csapatának mezét, és először a felnőttek között pályára lépett a bolgár Levszi Szófia elleni BEK mérkőzésen.

Borítókép: Törőcsik András és Dunai Ede / Dunai Ede író hivatalos oldala