Boldog születésnapot: Fábiánné Rozsnyói Katalin 70 éves – Sportnaptár

Magyarország egyik legeredményesebb edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin ma ünnepli 70. születésnapját – állás, de nem munka nélkül.

Továbbra is kitart a londoni olimpián ezüstérmet szerző, az MTK-t vele együtt a napokban elhagyó férficsapata mellett. Hite, céljai és akarata van a folytatáshoz.

Leltárt még nem készített a tanítványai által szerzett érmekről. Majd ha eljönnek a „nyugdíjas évek”, lesz rá ideje. Fábiánné Rozsnyói Katalin egyelőre mással van elfoglalva: állást keres magának és tanítványainak, tervezi a jövő évi felkészülést, alapozza a férfikajak nagy sikereit.

Londonban az olimpián már bizonyítottak. Az általa készített férfinégyes, Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel ugyanis ezüstérmes lett, amelyet – ritkán lát ilyet az ember tőle – megkönnyezett a sokat megélt, sokat tapasztalt edző. Nem véletlenül. Nehéz időket él mostanában. A küzdelem ugyanis nem csak a pályán, a magánéletében is jelen van, hiszen ápolja, gondozza, dédelgeti hosszú ideje beteg férjét, Fábián Lászlót, Öcsi bácsit. Akivel megszámlálhatatlanul sok sikert, kiemelkedő eredményt, csodát adtak a magyar kajak-kenu sportnak. Az ő nevükhöz is fűződnek Mészáros Erika, Kőbán Rita, Dónusz Éva, Czigány Kinga, Szabó Szilvia, Bóta Kinga, Viski Erzsébet, Kovács Katalin, Janics Natasa, Benedek Dalma nagy győzelmei – számos olimpiai és világbajnoki diadal.

De a lányokkal ma már nem foglalkozik. Mint mondja, sok sebet kapott a gyengébbik nemtől, míg a férfiaknál, akikkel mindössze két éve dolgozik együtt, őszinte szavakra, odaadásra, erős akaratra és igazi segítségre lelt.

„Szükségünk van rám, és mindent meg is tesznek azért, hogy velük maradjak. Nem hagyhatom cserben őket, pláne most, amikor mindannyiunk sorsa olyan bizonytalan – mondja Kati néni a jövőről. – Sokszor abba akartam hagyni az edzősködést, de nem volt erőm hozzá. Számomra ez nem munka, hanem kikapcsolódás, örömforrás, sőt annál is több: mánia. A mai napig foglalkoztat az edzésterv elkészítése, és képes vagyok akár órákon át a motorosban ülni, hogy levezényeljem a fiúk edzését. És ők mindezt meghálálják. Nehéz időszakot élek, nem könnyű megtalálni az arányokat a munka és a család között, de igyekszem mindenhol tökéletesen helyt állni. Kemény vagyok magammal szemben is, és próbálok sok humorral élni, mert a nehézségeken ez az egyetlen, ami átsegíthet. No és a célok. Amelyek most is, hetven évesen is megvannak bennem.”

– Sajnos szomorúságra is lehet okunk a mai napon, hiszen Pócsik Dénes olimpiai bajnok vízilabdázónk 2004-ben hunyt el, 64 évesen.