BL: legfontosabb ikonja góljával fenyeget az Atlético – videó

 

„Ne csüggedjetek! Csodálatos három hónap vár még ránk!”

 

Ezt mondta Diego Simeone, az Indiánok vezetőedzője a Barcelona elleni Király-kupa kiesést követően a klub szurkolónak. Mit több, nem is mondta, hanem könyörögve kérte arra a fanatikusokat, hogy ne adják fel az álmaikat és egy keményet is beígért nekik.

 

A Spanyol Kupa elődöntőjének főleg a visszavágóján mutatott be elementáris futballt a Matracos-alakulat, de már az első meccsen is nyerhetett volna. A Barcelonában megrendezett második meccsen azonban a meg nem adott szabályos gól, valamint a kihagyott tizenegyes végül a fővárosiak búcsúját jelentette. Pedig tudvalevő volt, aki a fináléba jut, meg is nyeri (majd) a sorozatot, mert az Alavés elleni döntő bármelyik gárdának gyerekjáték (lett volna).

 

A bajnokságban nem tündököl a Simeone-csapat, így már csak a Bajnokok Ligája maradt az egyetlen sorozat, amelyikben bármi maradandót alkothat a nem is örök második, hanem az örök harmadik csapat. Mert hiába nyert az elmúlt években két Európai Szuperkupát, két Európa Ligát, egy Spanyol Kupát (a Real ellen a Bernabéuban), hiába lett spanyol bajnok (az utolsó meccsen a Barca ellen kellett pontot szereznie Barcelonában, hogy ne a katalánok érjenek a révbe), a nagy átlagnak a Barcelona és a Real jut az eszébe a hispán fociról. Pláne úgy, hogy a „bronzérmesek” háromból három BL-finálét buktak el, kettőt egyébként a városi rivális ellen.

 

Simone ígérete azért tűnt keménynek, mert az európai kupaporondon sokkal több jó csapat van, mint a bajnokságban. Ennek ellenére neki mindig, mindent elhisznek az Atlético őrült szerelmesei, így várták, várják a csodát. A bajnokságban azóta két varázslatos sikert hozott össze a gárda, és Leverkusenben is hatalmasat fociztak Griezmannék az első félidőben.

 

Ebben a játékrészben iskolajátékot mutatott be az Atlético, többel is mehetett volna a pihenőre, mint kettő, miközben egész végig csak a madridi szurkolók énekét lehetett hallani, a világ (egyik) legfanatikusabb, legjobban szurkoló tábora 800 fővel volt hangosabb, mint nagyjából 27 ezer német. Direkt „körbekapcsoltam” a neten, a német szpíkerek és a Sky Sports munkatársai is ódákat zengett az atmoszféráról.

 

Aztán a vendégek az öltözőben maradtak a szünet után, így szépítettek a hazaiak, de Gameiro hamar megnyugtatta a kedélyeket, és a német tévé ismét csak az Atlético táborát mutatta, akik akkor sem halkultak el, amikor megint szépítettek a pályaválasztók. De innentől kezdve erőre kapott a hazai csapat (a közönségével együtt), kapujához szegezte az ellenfelét, de a legnagyobb helyzeteit is kihagyta, vagy önfeláldozóan védekeztek és mentettek a vendégek védői.

 

Aztán Simeone becserélte csapata legnagyobb ikonját, minden Atlético-szerelmes kedvencét, Fernando Torrest, aki nem csinált semmi mást, csak fejelt egy gólt, amivel nemcsak a meccset, hanem egyébként a továbbjutást is eldöntötte. 

 

A visszavágót a felülmúlhatatlan hangulat miatt lesz elsősorban érdemes megnézni.

 

Meg azért, hogy tovább „fenyegeti-e” az örök harmadik a BL-diadalról álmodozókat…

 

 

V: Collum (skót).

Leverkusen: Leno – Henrichs, Dragovic, Ömer Toprak, Wendell – Aránguiz, Kampl – Bellarabi (Pohjanpalo, 66.), Havertz (Volland, 56.), Brandt (Bailey, 87.) – J. Hernández. Vezetőedző: Roger Schmidt.

Atlético Madrid: Moyá – Vrsaljko, Szavics, Giménez, Filipe Luís – Koke, Gabi, Saúl Níguez, Carrasco  (Correa, 78.) – Griezmann (F. Torres, 78.), Gameiro (Partey, 71.). Vezetőedző: Diego Simeone.

Gólszerző: Bellarabi (48.), Szavics (68. – öngól), ill. Saúl Níguez (17.), Griezmann (25.), Gameiro (59. – 11-esből), F. Torres (86.)