– Hogy tetszett a mérkőzés?
– Az eredmény egyáltalán nem, de azt gondolom, 2-0-ás vereségünk egyáltalán nem tükrözi a játék képét. A hozzáállásunk viszont tetszett, mindent megtettünk, amit a szakmai stáb elvárt. Hétről hétre jobban játszunk, mert egyre jobban át tudjuk venni Szentes Lázár játékról vallott filozófiáját. És van még egy oka, hogy jobb teljesítményt nyújtottunk, mint a múlt héten: hazai pályán a szurkolók támogatása magabiztossá tesz és plusz energiákat mozgósít bennünk a buzdítás. Persze, ahhoz, hogy elmondhassam, igazán jól játszunk, ahhoz eredményesnek is kell lenni.
– Balhátvédet játszottál, de a legemlékezetesebb momentumok mégis támadásban fűződnek a nevedhez.
– Pedig védekeztem is! Nagyon bosszantó volt, hogy néhányszor sikerült előretörni, de a végén mindig szabálytalanul állítottak meg. Másik oldalról nézve viszont örülhetek annak, hogy sikerült szabadrúgásokat kiharcolnom, amit José Luque és Tisza Tibor ezúttal nem tudott értékesíteni, de a lövőtechnikájukat ismerve biztos vagyok benne, hogy egyszer betalálnak. Elsődleges feladatom a védekezés volt, de játékom igazi erőssége a támadás. Ha látom, hogy tér adódik előttem, akkor bátran megindulok, mert nem félek a védőktől. Szentes Lázár is ezt kérte tőlem, hogy lehetőség esetén törjek előre, és nekem nincs más dolgom, csak követni az utasításait, hiszen ő a főnök.
– Pénteken meg lehet szakítani a rossz sorozatot. Mennyire ismered Pécset?
– Játszottam a közelben, Barcson, így a várost elég jól ismerem. Természetesen ismerem a csapatot, de nem olyan mélységig, ez a heti felkészülés feladata lesz. Az biztos, jó magyar és külföldi játékosaik vannak, köztük egy volt barcsi csapattársam, Stepanovic is. Ők játszanak otthon, de ha olyan hozzáállással és az edzői utasításokat maximálisan betartva játszunk, mint szombaton, akkor megtörhetjük pocsék tavaszi sorozatunk.