Bedák: Bőrszín ide vagy oda, a kölcsönös tisztelet a legfontosabb!

Miért kezdtél el az ökölvívással foglalkozni?
– 13 évesen voltam amikor elkezdtem látogatni a bátyám edzéseit és versenyeit. Úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálnom magam ebben a sportban. Mindig is motiváltak a testvérem elért eredményei. Nagyon büszke voltam rá és szerettem volna én is eredményes lenni.

2008-ban kezdted profi pályafutásod légsúlyban a hamburgi Universumnál Erdei Zsolt csapattársaként. Ki ellen bokszoltál először? Hogyan emlékszel arra a párharcra?
– Nagyon emlékezetes összecsapás volt. Egy szlovák bunyós ellen léptem szorítóba. Nagyon szerettem volna bizonyítani. Tudtam, hogy milyen fontos mérföldkő ez az életemben. 49 másodperc alatt padlóra küldtem az ellenfelem. Egy életre szóló emlék ez számomra.

Nagyon szép eredményeket tudsz felmutatni. Mégis melyikre vagy a legbüszkébb?
– Erre nagyon nehéz válaszolni. Minden eredményemre büszke vagyok, már csak azért is, mert eddig még senki sem tudott legyőzni. Ha mégis ki kellene emelnem valamelyiket, akkor a 2009 augusztusi meccs jut eszembe. Ekkor léptem először ringe hazai közönség előtt. Ha jól emlékszem egy orosz ellenfél ellen bunyóztam és a negyedik menetben kiütéssel győztem.

Mikor izgulhatunk érted újra a ringben?
– Remélem a közeljövőben ismét szorítóba léphetek. A szándékaim megvannak és úgy gondolom kellően edzésben is vagyok. Ha minden jól megy jövőre ismét bizonyíthatok.

Mit mondanál, ha egy szóban kellene megfogalmaznod, mit adott számodra a boksz?
– Egy szóban nem lehet kifejezni mindazt, amit az ökölvívásnak köszönhetek. Szerves részét képzi a mindennapjaimnak, ezáltal többek közt fegyelmezett életre és tisztességre is tanított.

Mit csinálnál, ha nem ezzel foglalkoznál?
– Iskolákba járnék. Természetesen a sport mellett is jártam suliba, de elég nehéz volt összehangolni a kettőt.

Ennyi sikerrel a hátad mögött mit szeretnél kezdeni azután, amikor kilépsz a ring világából?
– Szeretném átadni minden tudásomat a fiatal ökölvívóknak. Nem jó látni, hogy a mai gyerekek egy része szinte minden idejüket az utcán töltik. Sokkal jobb lenne, ha inkább egy edzőtermet látogatnának, ahol idővel akár profivá is válhatnának. Sajnos sok kamaszt inkább a züllés és a különféle kábítószerek, mint sem a sport az ami igazán érdekel.

Ha jól tudom nagyon jó kapcsolatban vagy Erdei Zsolttal. Barátok vagytok?
– Igen nagyon jó barátok vagyunk, de sajnos az utóbbi időben eltávolodtunk egy kicsit. Ő egy igazi sportember, akire joggal lehetünk büszkék. Nagyon sokat segített eddigi pályafutásom során, amiért nagyon hálás vagyok neki. Zsolt hatalmas munkabírás bír és a szorítóban nem ismer kegyelmet.

Milyen más sportok érdekelnek még az ökölvíváson kívül?
– Sok sportot szeretek: női kézilabda, tenisz, labdarúgás. A foci elég érdekes, ugyanis fiatalabb koromban Real Madrid drukker voltam, de idővel átpártoltam a Barcelonához. Úgy gondolom szebb és eredményesebb focit játszanak, mint a madridiak.

Származásod miatt ért-e bármilyen negatív diszkrimináció a pályafutásod során?
– Voltak ilyen incidensek, de ezekkel nem foglalkoztam. Attól, hogy valaki roma származású, még lehet hasznos tagja a társadalomnak, de mindig lesznek olyanok, akik ezzel nem értenek egyet. Ez ellen nem lehet mit tenni. Minden ember szíve-joga azt mondani, amit akar, a sport világában pedig megszokott jelenet, hogy szitkozódnak a nézők, bőrszín ide vagy oda. Pedig ami igazán fontos az a sport és az ellenfél tisztelete.