Beckham paralimpikonok között bizonyított – videó

A kiváló futballista hamar beilleszkedett a társaságba és futballtudását is megcsillantotta. A csörgő labda is jól áll Beckhamnek.

Egy kórházból indult a parasport

A paralimpiai játékok történetének kezdete egészen 1948-ig követhető vissza. Az angliai, London melletti Aylesburyben működő Stoke Mandevillei kórház (Gerincsérülési Központ) brit hadirokkantjaival 1948 július 28-án, a londoni XIV. Olimpiai Játékok nyitónapjával egybeesően, Dr. Ludwig Guttmann professzor, a kórház igazgatója megrendezte az első Stoke Mandeville versenyt. A kórház udvarán a 12 kerekes székes kórházi beteg versenyző részvételével lebonyolított íjászverseny az érintettek számára óriási élmény, s ugyanakkor a parasport fejlődésének kiindulópontja volt.

A világ számára ez az íjászverseny (a mai napig az íjászat az egyetlen olyan sportág a mozgáskorlátozottak számára, amelynek versenyszabályait nem kell a sérültségnek megfelelően adaptálni, demonstrálta és igazolta a hadi sérültek élni akarását, lelki és fizikai erejét.

A 2. világháború alatt 1944-ben alakítják ki az aylesburyi kórházat a gerincsérült hadibetegek kórházává, amelynek vezetője a háború elöl a náci Németországból 1939-ben emigrált, kiváló idegsebész, Dr. Ludwig Guttmann lett.

A kórház orvosai hamar felismerik a játék és a sport hasznosítható szerepét a gyógyítás folyamatában. A sportot a gyógykezelési folyamat részévé teszik, megalapozva a rehabilitációs programok sporttal történő kiegészítését.

A hadisérültek, a sporttal kiegészülő rehabilitációs program rendszerességéből adódóan újra sportolási és versenyzési lehetőséget kaptak. Így a rehabilitációs sport nagyban hozzájárul a fizikai állapotuk, a napi kondíciójuk és erőnlétük fejlesztéséhez. E komplex orvosi és sporttevékenység a pszichikai, lelki egyensúly megteremtését, visszaállítását segítette elő.

A sport visszaadta a háborúban elvesztett lelki és testi, emberi önbecsülés érzését és élményét. Számukra is újra kiépíthetőnek tűnt a sport, versenyzés és annak szabályai révén az emberi önkontrol és az önfegyelem is. Visszaállíthatónak tűnt az agy és a test harmonikus aktivitásának összhangja. Mindezen eredmények a társadalomba való újbóli beilleszkedéshez teremtették meg az emberi feltételeket.