Bajnokcsapatot kell faragnia az ESMTK új edzőjének – lapszemle

A trénerrel a klub hivatalos oldala készített interjút, melyben a frissen kinevezett tréner elmondja, egyértelműen a bajnoki cím kivívása az elvárás a csapattal szemben. Március végén új korszak kezdődött, immár a megújulás szele fújdogál az Ady Endre utcában, csakhogy mindez nem fedné teljesen a valóságot. Tóth Bálint távozása után fiatal, ambiciózus szakember ülhet az NB III, Duna-csoportjában szereplő Erzsébeti SMTK kispadjára, aki nem csupán a Vasas legendájától, hanem Menczeles Ivántól és Agonglo Joel Geraldótól is elleshetett ezt-azt másodedzőként. Turi Zoltánt kinevezése napján kerestük.

– Gratuláljak, vagy inkább féltsem a feladattól?
– Mindenféleképpen gratuláljon, amit köszönök is, mert nem kell félteni sem engem, sem a csapatot.

– Meglepődött másfél hete, azon a vasárnap délután, amikor kiderült, hogy Tóth Bálint és az egyesület útjai elválnak egymástól?
– Az, hogy távozott, benne volt a levegőben, de nem tudom a miértjét. Az, hogy felkértek engem, jól esett, de valahol számítottam rá. Ha azt mondanám, váratlanul ért, nem volna igaz.

– Egyértelmű volt az ön részéről a feladat elvállalása?
– Nem kértem gondolkodási időt, hiszen tizenöt vagy tizenhat éve itt vagyok a klubnál, itt játszottam, így kutyakötelességemnek tartom, hogy segítsek a csapaton.

– Amely a leendő aranyérmes?
– Ez a gárda, ha mindenki felépül, akkor bajnokesélyes. Remélem, szép lassan ez megtörténik, és akkor ki tudunk egyenesedni.

– Ön szerint mi volt a baj, hogy kilenc pontból csupán egyet gyűjtöttek be tavasszal, Tóth Bálint irányítása mellett?
– A nagyon nagy sérüléshullám rányomta a bélyegét a szereplésre, amellyel nehéz volt megbirkózni.

– A vezetőség csak az első helyezéssel volna elégedett?
– Igen, egyértelműen kijelentette az elnök úr, hogy elvárás a bajnoki cím.

– Felteszem, az nem hátrány, hogy a drukkerek úgy ismerik, mint a tenyerüket, azaz vélhetőleg könnyebben elfogadják, mint egy ,,idegent”.
– A szurkolók segítségére persze, hogy számítok, mint ahogy az egész csapat is, ugyanis sokat jelentenek nekünk. Biztos, hogy kiállnak mellettünk, és minél többen lesznek a meccseinken, legalábbis nagyon remélem.

– Megváltozott az élete?
– Más dolog pálya-, és megint más vezetőedzőként dolgozni. Az utóbbi sokkal több felelősséggel jár, így az életem ezáltal bonyolultabbá vált.

– Megvan már, hogy ki segíti a munkáját?
– Csapatkapitányunkkal, Czakó Sándorral beszélgettünk erről, aki súlyos sérülést szenvedett. Őt kértem fel, és elvállalta a feladatot. Szükségét érzem, hogy legyen valaki mellettem. Volt több variáció a fejemben, de ő volt a legkézenfekvőbb megoldás, hiszen itt van minden edzésen, no és rálát a dolgokra.

Horváth M. Attila