"Azt mondtam, hogy innen érem nélkül nem megyünk haza"
Hullámzó teljesítménnyel, de bravúrokat is bemutatva, a csapategységre építve nyertek bronzérmet vasárnap a női tőrözők a tokiói paralimpián.
"Azt mondtam a csajoknak, hogy innen érem nélkül nem megyünk, nem mehetünk haza. – szögezte le az MTI-nek nyilatkozva Krajnyák Zsuzsanna, aki elmondta, hogy nagyon sok munka, kitartás és szorgalom van ebben az eredményben. – Jött a vírus, a leállás, a halasztás, minden nappal hosszabb lett a felkészülés. Rémálom volt az elmúlt pár nap, hogy nem jött ki az a hihetetlen sok munka, amit mi beletettünk."
Elmondta, hogy ebben az évben napi hat-hét órát volt vívóteremben, tornateremben, és a tavalyi évet is végigdolgozták, ami olyan önbizalmat adott, hogy azt gondolta, nem lehet itt baj.
"Ennek ellenére sosem jött ki az eredmény. Ez eléggé elszomorított minket, ezért azt kértem a lányoktól, vagy nem is, azt mondtam: aki ma nem nyer érmet, az itt marad Japánban. És ettől mindenki megijedt, mert nagyon szeretnénk most már a családunkhoz hazamenni." – fogalmazott.
Krajnyák a 12. paralimpiai érmét szerezte.
"Nem tervezem azt, hogy én most abbahagyom, nincsenek ilyen nagy terveim. Meglátom, mennyire lesz erőm, meg hogy milyen versenyrendszert fognak kialakítani, attól teszem függővé, de ahogy mondani szokták, Párizs már csak három évre van." – tette hozzá.
A kard és tőr egyéniben is negyedikként záró Hajmási Éva arra a kérdésre, felsejlett-e neki az utolsó asszóban – amikor az ellenfele 44-40-ről egyenlített -, hogy megint elúszhat egy bronzérem, úgy reagált, hogy egyszerűen csak vívott.
"Ha esetleg kikaptunk volna, akkor megint a negyedik, a harmadik negyedik hely jött volna, úgyhogy nekem lassan már fóbiám lesz ettől. Nem volt idő azon gondolkodni, hogy most kikaphatunk, ezért csak vívtam. Hullámvasút volt az egész nap, de végre kijött a munka. Ez a bronz tényleg olyan nekünk, mintha egy döntőben aranyat nyertünk volna" – nyilatkozott.
A megnyitón a magyar csapat zászlóját vivő, visszavonuló Dani Gyöngyi, akinek éppen az utolsó asszója alakult jól, elárulta: imádkozott, hogy sikerüljön.
"Nagyon imádkoztam, hogy ne fájjon a kezem, legyek ott agyban, megcsináljam, amit a Viktor (Feczer Viktor csapatvezető, edző) a pást mellett mond, és amit Zsuzsi kiabál, és erős legyek. Megfordult a fejemben valóban, hogy ez az utolsó alkalom, hogy megmutathatom magam versenyen, és nagyon akartam azt a nyakbavalót. Boldogan fejezem be a pályafutásomat, mert éremmel fejezhetem be, egy gyönyörűszép bronzéremmel, ami aranyként fog csillogni számomra. Másrészről pedig előttem az utódom, Mező Boglárka, aki nagyszerű tagja lesz ennek a tőrcsapatnak". – mondta Dani.
"Nagyon boldog vagyok, el sem hiszem. – nyilatkozott a többiekhez hasonlóan mosolyogva az "utód". – Olyan magasságok-mélységek voltak az egész nap során, hogy egyszerűen elképzelhetetlen volt az éremszerzés, de aztán mindig összeszedtük magunkat. Csapatmunka volt, nagy egységet alkottunk."
A kerekesszékes vívók három éremmel fejezték be szereplésüket Tokióban: a tőrcsapat bronza előtt Veres Amarilla aranyat nyert párbajtőrben, Osváth Richárd pedig ezüstöt tőrben.
Borítókép: Facebook.com/ Magyar Paralimpiai Csapat
